Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1874. augusztus

hogy: „éri öt olyannak tartom," de tényekkel, mik a vádlottnak gyilkos vagy gyújtogató voltát bizonyítják, vagy azt legalább valószínűvé teszik, s melyeket aztán constatálni a törvényszéknek feladata. Ily tények a túrócz-sz.-mártoni gymnasium ellen eddig nem hozattak fel. S midőn ő nagyméltósága vallás- és közoktatásügyi minister úr engem felhívni méltóztatott, mennék ki nemes Zólyom megye bizottmányának vádjai következtében Túrócz - Sz. - Mártonba vizsgálatra, részemről mindenekelőtt az ottani iskola ellen benyújtott szabatos és tényleges vádpontoknak, melyek alapján a vizsgálat eszközölhető volna, velem való közlését kértem ő nagyméltóságától. De ime itt vagyunk azon ponton, hol ez ügyben követett további eljárásomról részint az ezen gyűlést egybehívó, ő méltóságával egyházker. felügyelő úrral a tek. és ntiszt. esperességekhez közösen intézett levelem szólt, részint ez ügyben ő nagyméltóságával a minister úrral váltott, s a mélt. és főtiszt, gyűlés meghallgatására és megbirálására váró iratok szólni fognak. Nekem öntudatom azt mondja, hogy ez ügyben ugy jártam el, miként ezt, — hogy ama meghívólevél szavait itt újra ismételjem, — egyfelől a haza másfelöl az egyház iránti kötelesség, továbbá a pártatlan igazság, melynek megtartására annak idején esküvel kötelezém le magamat, végre azon hivatalnak, melyre hitsorsosaim bizalma emelt, minősége és méltósága kivánák tőlem. Most a mólt. és főtiszt, gyűlés dolga lészen, kijelenteni, ha eljárásomat ilyennek találja e vagy sem. S midőn jelenleg már ez ügy kezeiben van, egyúttal a mélt. ós főtiszt, gyűlés feladata lészen, elhatározni azt, miképen légyen ez ügy továbbá itt nálunk, az egyetemes gyűlésen, és szemben a magas kormánynyal kezelendő. — Talán nem fogja a mélyen tisztelt gyűlés rosz néven venni, ha itt azon kérelemmel fordulok hozzá, hogy tanácskozásait e tárgyról lehető elfogulatlansággal, tárgyilagossággal és hidegverüsóggel folytatni, s magát ennél ne a világ szelleme által elragadtatni, de keresztyén-evangyéliomi szellemmel vezettetni méltóztassék. Ez ugyan, a mint a dolgok ma állanak, nem könnyű feladat. Ez ügyet, fájdalom, már hatalmukba keriték nem annyira a józan ész belátása s az igazságos szív érzelme, melyeknek Ítélőszéke elé tartoznék, mint inkább az emberi szenvedélyek; laptává lett az oly elemek kezében, melyek egyházunk viszonyait és szükségeit nem, de a hazának valódi szükségeit és érdekeit is aligha értik; helyeslő vagy kárhoztató Ítéleteiket a szerint szokták hozni, a mint ezt épeu a napi áramlat vagy bizonyos divatos jelszavak adják nyelvökre vagy tollúkba. Két tábor áll ez ügyben egymással szemközt, melyek ugy látszik már nem azt keresik, hogy az igazság kiderüljön, hogy a hol nincsen vétkezve, nyíltan kimondassák, hogy nincsen, és a hol hiba törtónt, annak kiigazításán dolgozzunk a testvéri szeretet és engedékenység szellemében, hanem hogy az egyik tábor győzzön, a másik legyőzessék, megsemmisíttessék. Azonban, miután itt a lehető legszomorúbb győzelemről, t. i. a testvéreknek testvérek feletti győzelméről van szó: én annál forróban kérem ezen gyűlésnek tisztelt tagjait, jobbról és balról, méltóztassanak minden higgadtsággal és pártatlansággal, szem előtt tartva pusztán magát az ügyet, e kellemetlen kérdés taglalásába bocsátkozni. Ha nekem lehetséges volt, — a miért hálát mondok Istenemnek, — daczára a külzajnak, daczára a személyes megtámadásoknak, bántalmazásoknak, gúnyolódásoknak, s a mi legjobban fájt, daczára a számosb igen nagyra becsült barátaim részéről való félreismeréseknek, ez ügyben az elfogulatlanságot ós tárgyilagosságot megőriznem: miképen ne volna ez még sokkal lehetségesebb oly lelkileg nálamnál sokkal erősebb férfiaknak, mint a milyeneket itt magam körül szemlélni szerencsém van? A patentalis viszályokra annak idejében kívülről kaptuk volt az alkalmat; itt újra kívülről dobatik a visszavonás üszke egyházunkba. Vigyázzunk, nehogy egyházunknak ebből következhető romlásán mi kénytelenek legyünk sírni, s azok örüljenek, a kiknek vagy semmi egyház nem kell, vagy a kiknek csak egy egyház kell. Isten, az igazság, szeretet és béke Istene, légyen ennél segédünk! Elnézve ezen közbenjött kellemetlen eseménytől, egyházi ügyeink a mult évben, vagy is azon kilencz hó óta, mióta egymást e gyűlésben színről szinre utoljára láttuk, meglehetős csendben és nyugalomban folytak. Mult évi decemberhó 2-ikán egyházunknak is jutott a szerencse, részesülhetni Ő Felsége I. Ferencz József legkegyelmesebb urunk ós királyunk 26 éves itralkodási emlékünnepélyében, melynél én voltam szerencsés egyházkerületünket képviselhetni. 0 Felsége hódolatunk, törhetlen hüségünk s gyermeki odaadásunk kifejezését legmagasb személye iránt nem csak kegyteljesen fogadni, de bennünket s egyházunkat maga részéről is legmagasb uralkodói kegyelméről s oltalmáról biztosítani méltóztatott. Bizonyára e mélt. ós főtiszt, gyűlés is viszhangoztatni fogja azt, a mi a mondott napon ott a budai királyi várban oly sok szívből és szájból hangzott fel, t. i. hogy a királyok ama mennyei királya Ő Felsége országunk legkegyelmesebb atyjának drága élete napjait az uralkodó ház dicsőségére s a kormánya alatt álló nemzetek javára igen igen hosszura nyújtsa! Őszinte örvendező részvéttel fogja, nem kétlem, a mélt. és főtiszt, gyűlés azon jelentésemet is venni, hogy az Űr megengedte mult évben két rendkívüli egyházi ünnepélyt is megülnünk t. i. a nyitrai esperessógbeli brezovai nagyszerű új templomnak, és a liptói esperességbeli rózsahegyi kicsiny ugyan, de talán még sokkal nagyobb jelentőségű templomnak