Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1856–1869

1869. szeptember

A nyiírai esperességböl . . r Conrad Mihály. Klszák János, esperes és szobotisti lelkész. Hros Tamás, brezovai lelkész. Vannay László, mijavai lelkész. Boór János, krajnai lelkész. Pifkó Gusztáv, bukóci lelkész. A trencsíni esperességböl: Szilvay Károly, esperességi felügyelő. Riesz Károly, alesp. és podluzsáni lelkész. Dohnányi Lajos, ozori felügyelő. A turócf esperességböl: Dr. Mudron Mihály. Szeberényi Lajos, kerül, jegyző és pozsonyi lelkész. A liptói esperességböl: Az árvái esperességböl: Zmeskal Elek, lestinei felügy. ISovák Sámuel, esperes és a.-kubíni lelkész. A fönnevezetteken kivül pedig még a pozsonyi és más gyülekezetek számos tagjai. Mely alkalommal: A gyűlést megelőzőleg a német templomban gyámintézeti isteni tisztelet tartatván, s ezzel kapcsolatban a jelen voltak a tanácskozásokra a szent Lélek áldását is segítségül híván, ennek befejezte után a fennevezettek a lyceum könyvtári teremében összegyülekeztek, hol főtisz. egyházi elnök úr Istenhez emelt rövid, de szívből fakadt fohász után a gyűlést megnyitottnak nvilvánitá. Ennek folytán I. Ugyancsak egyházi elnök úr sajnálattal jelenté, hogy kerületi felügyelő, mélt. Szentiványi Márton úrhoz, részint betegeskedése, részint más rendbeli hivatalos teendői miatt, mint ezt a főtisz. úrhoz intézett levelében tudatá, ismét szerencsénk nem lehet. Ennek következtében tek. Szilvay Károly, trencsíni esperességi felügyelő úr kéretett föl az üres világi elnöki szék elfoglalására. II. Következett főtiszt, püspök urnák szokott évi jelentése, mely következőleg hangzik: > • • i * Tekintetes és főtiszteletü egyházkerületi gyűlés! ' • li'il 10: íl! - " ')w' Ji gs . . Mindenekelőtt szokott évi jelentésemet leszek megteendő, részint hogy számot adjak sáfárkodásomról, részint hogy módot nyújtsak a tek. és főtiszt, gyűlésnek tájékozni magát egyházi ügyeink jelen állása s a teendők iránt, miket egyházunk, egyházkerületünk s egyházközségeink ez idő szerinti helyzete megkiván. Gyűléseink egyik üdvös oldalának épen azon körülményt tartom, hogy alkalmat és ösztönt nyújtanak folyvást nyitva tartani szemünket s úgy hátra vetni biráló, mint előre irányozni gondoskodó tekintetünket.