Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)

76

MEGHALT TISZTVISELŐK

dicséretesen letette. Censorok voltak akkor Mocsí István czeglédi lelkész, és Nagy István mint emeritus debreczeni senior.

Ebből a gyűlésből, sub spe successionis a palotai beteges lelkész, Kosaras mellé rendeltetett, hol négy hónap múlva, Kosaras halála után rendes pappá lett. 1801-ben házasságra lépett, volt főnöke Rozgonyi György laczházi lelkész leányával Borbálával, kitől született Eszther és Mária leánya. Esztiiéi- korán elhalt. Mária, czeczei később kosdi lelkész Szánthó János neje lön. Meglátta életében kedves szép reményű unokáit, és unokájának gyermekeit; de meglátta először szeretett nejének, azután leányának, később szép reményű unokájának Szánthó Jósefnek, végre kedves Mária leányának is halálát, e veszteségek látásánál meghomályosodtak az öreg szolgának szemei és ö nem kívánta többé látni az élet örömeit. Élete vége felé azonban, miként a lenyugvó nap, néha visszamosolyg földünkre, ő is visszanyerte szeme világát, hogy meglássa és életben megérje még az 1848 után következett nehéz napokat.

1809-ben lett a pesti egyházmegye jegyzője. A palotai tűzvész után, mely alkalommal 'a papiak is leégett 1811. évben Tóthfaluba, Szent-Endre szigetébe költözött, hol a völgyben ülő és a duna áradásainak kitett régi papiak helyett, a templom melletti dombon egy czélszerü paplakot épittetvén, az új díszes iskolaházat is felvitte a papiak mellé. Áldozat készsége és buzgósága visszaadta a tótfalui egyháznak azt a régi hirt és szépséget, melynek örvendett egykor Mányoki idejében, a ki mint végzett pataki theologus letevén az utósó Rákóczi mellett felkötött kardját, itt mint nyugalomra lépett kapitány paposkodott és védte a váczi duna áradásai ellen a református híveket. — Huszonegy évig volt egyházmegyei jegyző. — Bugyi lelkész Szánthó János esperes halála után 1830-ban boldogult atyám Dobos István választatván főesperessé, ugyanaz évben alesperessé, egy év múlva atyám halála után esperessé választatott 1831-ben, e hivatalt vitte haláláig, mely történt 1853. Januar havában. Alesperesek voltak mellette először Kalós Mózes váczi lelkész, azután Török Pál. Segédgondnokok: Tomka László, Gr. Széki Teleki Jósef, Gr. Teleki Sámuel, Gr. Ráday Gedeon. A 22 év, mely alatt esperességet viselt, egyházaink belküzdelmének és békés kifej - lésének, a kecskeméti és n.-körösi hosszas versenyzés befejezésének és a zajos püspökválasztásnak nevezetes korszaka.

Gyenise Jósef, Bátori Gábor superintendensnek volt tisztelője sőt csodálója. 1804-ben betegeskedvén Bátori, Gyenise végezte mind Pesten mind Palotán az isteni tiszteletet, büszkén emlegette előttem nem egyszer, hogy ő méltónak ítéltetett a nagy ember nyomaiba lépni és helyére állni, hogy méltó volt Bátorinak hajlamát sőt szeretetét megnyerni és élete fogytáig bírni. Nagy Istvántól, Pap Mi-