Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
72 MEGHALT TISZTVISELŐK tézkedései, az egyházkerületi jóváhagyás után érvényesültek. Markos kivívta az egyházmegyei székek jogát, a mennyiben mindegyik egyházmegye függetlenül intézheté belügyeit, egyedül a fellebbezett ügyes kérdések jegyzőkönyvét lévén köteles jövőben az egyházkerület elébe felterjeszteni. Az egyházkerületi és megyei elnökök kinevezési és szavazási külön jogai részint eltöröltettek, vagy kellő határok közzé szoríttattak. Az egyházak testületi szavazat joga, kivált a zajos püspök választás alkalmával formuláztatott. E kérdések megvitatásakor Markost láttuk mindenütt legelöl a harezosok sorában. — A kerületi jegyzőkönyvekben évről évre fel vannak jegyezve a tárgyak és intézkedések, melyek között egyházkerületünk újonnan alakulása stádiumain biztosan haladt, quorum pars magna ö volt. Voltak kivált Markosnak saját úgynevezett elnöki ügyességei, fogásai, melyekkel az elrontott, sarkukból kiforgatott ügyeket, könynyüded emeléssel sarkukba visszatenni tudta és értette. — A sok közül kettő megérdemli, hogy ne feledjük. — A sepsei egyház panaszok és vádak hosszú sorával jelent meg papja ellen az egyh. megyei gyűlésen. Ez nem volt elég, a gyűlés előtt compareált vádló küldöttség szószóllója még többet szedett elő a tarisznyából , többek között állítá: hogy ha különbet nem, de ö is tudna olyan predikátiókat mondani, mint tiszteletes uram ö kegyelme. Ekkor Markos közbe vágva igy szóll: Tiszteletes uram, adjon csak egy bibliát, meg egy árkus papirost és tollat. A megszóllitott lelkész megy, és hozza a bibliát, papirost és pennát. A vádlóhoz fordulva ekkor igy szóll a gondnok : kend azt mondá az imént, hogy különb predikátiót tudna Írni mint a tiszt, úr, jól van, majd meglássuk, itt a biblia, a papiros, meg a penna, menjen kend, készüljön, vasárnap papolni fog, meghallgatjuk mindnyájan, ha aztán kend nem papolna, vagy különbet nem papolna, mint a tiszteletes úr, kend lássa mi lesz belőle. Mehetnek kendtek! — A küldöttség távozott. Másnap, már korán reggel megjelent Markosnál a vádló, kérte az Istenre, hogy ne papoltassa meg, hiszem uram, én egy ostoba ember vagyok, a nevemet is alig, hogy le tudom írni, nem hogy még papolni tudnék. Végre egy feltétel alatt, ha tudniillik ezeket elmondja élő szóval a gyűlés előtt, felmenti az Ítélet terhe alul. A gyűlés megnyíltával hivatják a sepsi küldötteket, és a gondnok felszóllítja a vádlót, hogy mondja el a mit nála lévén mondott volt. A szegény ember elkezdi, „hogy ö egy tudatlan ostoba ember“. Elég monda a gondnok a többiekhez fordulva, lássák kentek atyámfiai, ez az ember maga megvallja, hogy ő egy ostoba ember, többé ilyen kolompos után ne induljanak, hanem kövessék meg a tiszt, urat és fogjanak vele kezet. A küldöttek még ott kibékültek papjukkal, a vádlót még máig is papoltatják a sepseiek.
