Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)
ÉLETRAJZA. 61 DOBOS JÓSEF ÉLETRAJZA. Talán nem is nekem kelle vala ez életrajzot megírni, nekem, ki a boldogultnak testvére vagyok, egy magam ezen a földön számos testvéreim közül ? — Nem, régen kellett volna ezt már tennem, magamért , és az egyházért; magamért, hogy egy szent kötelességet leróvjak, az egyházért, hogy egyik leghübb szolgájának porát kivegyem a feledés sírjából és pantheonjába letegyem. Mi lehet egy protestáns lelkész ismeretlen, csendes munkásságban lefolyt életében ügyeimet érdemlő, sőt mi lehet, a mi tiszteletünket, néhol csodálásunkat érdemli a szó teljes értelmében? Ez, hogy a protestáns lelkész egész létének alap gondolatja szent, egész élete nélkülöző szeretet, áldozat teljes családi munkásság. — Kevés életneme képes úgy megmutatni, hogy az embernek valódi nagysága önmagában rejlik, mint egy falusi protestáns lelkész élete. A tudomány, az értelmi kitűnőség mind növelheti belbecsét, de nem ezek azok a sugárok, melyek közül tiszteletre méltó arcza ránk mósolyg. Az Isten embere, a lelki pásztor, a keresztyén az, a kit mi benne látni és szeretni óhajtunk, s ha e képet alapos classicai tudományosság és művelt szellem illuminálják: meghajtunk előtte tisztelettel. Dobos Jósef egy volt a sok között, közülök. Dobos Jósef, O-Budán Pest megyében született 1788-dik évi Május 16-án.— Atyja Dobos István, ó-budai lelkész, anyja Földvári Mária, a nagy tudományú Földvári István akkor monori lelkész és senior leánya, a hirneves Földvári Jósef debreczeni lelkész nővére. — E nevet korán meg kell emlitnem, mert a mennyire Dobosnak túl érzékeny és sokkal gyöngédebb jelleme, elsajátíthatá emennek szigorú hajthatlanságát, ki mindkettőjüket ismerhette; Dobosban, nagybátyjának szellemét látta élni és nyilatkozni, kevés hiján szintannyi classicai miveltséggel, de több ízléssel, mit lehet édes atyja környezetének köszönhetett, milyennel Földvári nem dicsekedhetett, édes atyja szegénysége miatt a debreczeni collegium falai között, köszörülgetvén ki szögleteit, melyeknek prismái közül később, mint a gyémántból, annyi saját fény sugárzott ki.
