Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-09-17 / 43. szám
2. oldal. romvári hírlap 1922. szeptember 17. bér. Felrúgom és aztán kilehet söpörni; miattam akár meg is dögölhet.“ (28. old.) ügy-e milyen épületes és lélekemelő ez az ifjúsági könyv. Az egész köteten át ilyen hangon beszélgetnek ezek a velőig rothadt diákok. Az emberek háta borzong, ludbőrözik, lélekzete eláll, a szülő kétségbe esik, ha arra gondol, hogy gyermeke kezébe kerülhet ilyen munka. Kun Béla nagyon hálás lehet az illusztris írónak, mert milliárdok árán sem tudna ilyen destrukciót végezni. Sőt azt kell gondolnom, hogy ez a könyv volt Kun Béla őrült vérebeinek a kátéja. Azok a tervek, melyeket e züllött apacsok szőnek, az ő királysága alatt nagyrészt megvalósultak. A közép- és felsőiskolákban teljesen a Nemzeti Szinház jeles igazgatójának útmutatása szerint jártak el a diákok.*) Csakhogy, mig az igazgató ur apacsköztársaságnak nevezi a tanulni nem akaró csirkefogók gyülekezetét, addig a gyakorlatban diáktanács néven szerepeltek. Tanárok kipofozásáról, iskolák felgyujtásá- ról, apacsvilág köztársaságáról a tanulás kigúnyolásáról beszélnek olyan hangon, hogy nem merem leírni. ,,Én még hozzá sem szagultam ehhez a koszos feladathoz. Az igaz, hogy én nem is fogok ebbe a bűzbe beleszagulni, mert ami Prutyitól ered, azt én undoklom . . .“ ,,Hát ha elköveti azt a becstelenséget, hogy holnap is kihi, — pedig csak a múlt órán feleltél, akkor eredj fel a katedrára és egyszerűen rúgd fel. Ne félj, majd ott leszünk mi is . . . Ha nyolcat-tizet jól belerúgunk Prutyiba, egy darabig fel sem tud kelni a földről ... Ha kihi é3 négyest ad, ne törődj vele ... fel se vedd,, mondd, hogy fütyülsz az ö négyesére és őreá is. És kisebb gondod is nagyobb legyen ennél. Mi történhetik veled ? Legfeljebb megbuktat. És ez most már vurst. A jövő tanévben úgy sem lesz iskola sehol a világon . . . Mert a jövő tanév elején már mi apacsok leszünk az urak és nekünk az lesz az első dolgunk, hogy minden iskolát bezáratunk, a tanárokat pedig kipofozzuk a világból úgy, hogy sorba lefognak potyogni a világűrbe...“ (83 old.) Aztán egész tüzetesen elmondja, hogy mikép fog kitörni az iskolai nagy világsztrájk s hogyan törlik a sáros csizmát a tanárok orrához. De a szülőkről sem feledkezik meg a jeles direktor. így oktatja egyik diák a társát: ,, . . . mamád mindig csak ijesztget s orrodnál fogva vezet, mint medvetáncoltató a medvebocsot . . . Neked már régen fel kellett volna világosítanod a mamádat. Ő, mint szegény tudatlan nő, aki sohse járt gimnáziumba, nem tudhatja, hogy az iskolába csak a legnagyobb ostobaságokat tanítják, mint latin nyelvet ... és hogy Prutyi egy bitang, gazember, aki mindig csal, mert sohse tud semmit, csak mindig a könyvből puskázza ki, amit elmotyog és igazságtalanul buktat, mert csak a spicliknek nem ad négyest. Én nem titkolom el főtted, hogy a szülök is mind svihdkok. A hittanárról igy beszélnek: ,,én nem hbzem, hogy van ördög, különben Holubár főtisztelendő ur is mondta, hogy nincsen.“ —- „Micsoda, Holubár?! — háborodott fel Bika a Holubár név hallatára. — Ha Si- pircrői akarsz beszélni, ne mondd, hogy főtisztelendő ur, hanem mondd, hogy Si- pirc ! ... Ez még nem főüsztelendő ur, ez csak egy hitoktató, aki ki sem bujt a tojásból, egy mamlasz, aki az orrát se tudja kifújni . . . egy csaló, a ki még fel sinc3 szentelve, egy csaló, aki hamisított bizonyítványokat mutatott fel a püspöknek ! . . . egy svihák, aki még tavaly egy rongy nevelő volt és maszatos gróf gyerekeket pesztrált az utcán ! Akarod, hogy megmondjam neked ki ez a Sipirc? Hát megmondom (de ami itt következik, azt már nem merem leírni 1) ... Én Prutyi után mindjárt Sipir- cet utálom a legjobban; jobban utálom mint Nyámnyámot, mint Potya frátert, mint Picege poreszt, mint Savanyu Jóskát és mint valamennyi tanárt, Prutyit kivéve . . . és én megbukhatok mindenből, amit csak akarsz, még a tornából is, de hittanból még * Ambrus Zoltán azóta már eltávozott a a Nemzeti Színház éléről. Szerk. A MgylOzöisí figyelmébe! ■ ■ Az «OTTHON»-kávéház ■ bankettek és bármiféle ■ mulatságok tartására, összes helyiségeivel rendelkezésre áll. Kitűnő magyar M konyha! Kitűnő italokról ■ ■ BK ■ gondoskodik a vendéglős. Tisztelettel: Dicső István, tulajdonos. akkor sem bukhatok meg, ha akarok ! . . . Már most hogyan jön egy ilyen piszok, egy ilyen szemét, egy ilyen kölyök, egy . ilyen szoknyás kamasz ahhoz, hogy engem tegezzen . . .“ De bocsásson meg igentisztelt Szerkesztő ur, tovább nem folytatom, mert félek, hogy finom Ízlésű olvasótábora nagyon is megelégelte ezt a betyártónust. Csak azt csodálom, hogy a szülők, a nevelők, hivatalos tényezők erkölcsi felháborodásának szélvésze nem söpörte el ezt a könyvet a láthatárról. Ámulok, hogy ez az anarchista irat — mely tudtommal a Nyugatban jelent meg először — az ügyészség szives jóindulatából könyvalakban is megjelenhetett. Vagy az ügyészség csak a tyúklopásért tud felháborodni ? És a szülők ? Tanárok, tanítók ? . . . Már minden mindegy ? Teljes már a cinikus apathia ? Vagy talán az olyan bálványozott irodalmi nagyságnak, mint Ambrus Zoltán, minden szabad ? A tekintélyt csak akkor kell tisztelnünk, ha Ambrus Zoltánnak hívják ? — Az az érzésem, hogy Jászi Oszkár, Kunfi, Ágoston Péter, Pikier Gyula destrukciós Írásai csak jámbor, kenetes nazarénus iratok ehhez a lélekgyilkos könyvhöz képest. . . ügy tudjuk, hogy Ambrus Zoltán az ország első kultúrintézményének, a Nemzeti Színháznak az igazgatója. A keresztény hírlapok és folyóiratok éber figyelemmel kisérik a szinház műsorát s kényesek arra, hogy az ott előadott darabok nemzet és fajvédelmi szempontból kifogás alá ne essenek. De vájjon fontosabb-e az elfásult sokszor a cinizmus fanyar levében vergődő színházlátogató közönség védelme, mint az ifjúságé ? A rövidlátásnak és stupiditásnak micsoda foka kell ahhoz a nemtörődömséghez, mely akkor lát a nemzetvédelmi munkához, mikor már szinte lehetetlenné vált. Először meghasonlottá, cinikussá gyúrni az ifjúságot, szinültig átitatni anarchistikus érzésekkel és gondolatokkal — s aztán nagyképűen felismerni ennek veszedelmét s egyesületesdit játszva küzdeni ellene — nem .nagyszerű feladat? ... Csodálatos, hogy az a kormány, mely szeizmofgráf érzékenységet mutat minden — az ő elfogásától elütő —■ politikai meggyőződéssel szemben s a kenszolidáeió érdekében hasznosnak s üdvösnek tart néha egészen Ízléstelen eszköz igénybevételét is, nem veszi észre azt a lélekmérgezést, melyet az ilyen „ifjúsági“ irat végez. Elmélázhatna az ember azon is, hogy a gyermek századában, mikor lelkes pedagógusok a magyar jövő megmentését, az uj generáció lelki integritásának kiépítésével igyekeznek biztosítani, a nemzet felelős tényezői elsiklanak a legveszedelmesebb léíektnórgezés fölött. Vagy a keresztény gondolatnak minden téren való diadalrasegitése már kívül esik az „egységes“ párt kisüstös érdekkörén ? ! . . . Tanárok, papok, tanítók! Csak neveljétek az ifjúságot tekintélytiszteletre, pazaroljátok tudástok kincsét, leltetek idealizmusát, sorvasszátok ingyeukapott tüdőtöket a tantermek fülledt levegőjében! Hiszen láthatjátok, nemcsak vállveregetésben, miniszteri elismerésben részesültök nemzet- nevelő munkátokért, hanem még olyan irodalmi! ag fémjelzett, államtól fizetett irodalmi nagyságok is tollúkra vesznek, mint Ambrus Zoltán. A sovány kenyér mellé — melyet nehéz munkátok ellenértékeként kaptok — íme az erkölcsi elismerés. hb. VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG. A szegények lisztje újra leapadt. A havi hat kilós lisztadagot — úgy látszik — a bölcs kormányzati rendszer újra megapasztotta. Nem értjük ezt az intézkedést. Mikor minden fölfelé szökik rettenetes iramban s a mindennapi élet kenyerének beszerzése mindig nehezebb, éppen akkor vonják el a teljesen szegényektől a könyöradományszámba menő havi hat kiló lisztadagot. Hogyan gondolkodnak odafönn ? Még súlyosbítani akarják a szegények helyzetét? Nem elég a mai elégedetlenek lázongása, a bukott vörösek alattomos térhódítása a becsapott magyarok között? Szükséges szítani a nyomor igája alatt sóhajtozók táborát ? Minden elvett morzsányi liszt — nyíltan állítjuk — csak az elégedetlenek számát szaporítja. A kormány ahelyett, hogy könnyítene a lisztadag redukálásával a magyarság során, csak súlyosbítja szerencsétlen helyzetünket. * * * Dombóvár soh’sem úszott fényárban. Rossz kövezetéhez nem is illett volna a pazar villanyvilágítás. De mi nem is ezt a pesti körutakat nappali világossággal elárasztó fényt reklamáljuk Dombóvárra. Isten óvjon ettől. Csak azt szeretnők, hogy mikor egy- egy távozás után, mondjuk a késő esti vagy éjjeli vonattal visszaérkezünk nagyon szeretett városunkba, az ujdombóvári állomástól egész a Bezerédj utcáig ne kellene koromsötét úton baktatnunk. Legalább egy-két árva villanyláng vezérelne hazafelé. Tavaly — ha jól emlékszünk — még két villany- körte sokszor nappal is ott égett a villany- dúcokon, ma már éjjel sem gyulnak ki. Ha szabad, tisztelettel megkérdezzük: hova tűntek el azok a sz lid fényt árasztó villany- körték s ha már eltűntek, hát miért is tűntek el ? ! * * * ügy halljuk, Dombóvárra uj waggon- lakók jönnek. Nem tudjuk, csodálkozzunk e még e keserű hir hallatára, vagy kezünket ökölbe szorítsuk ? Tehát még mindig jönnek kivert magyarok az ősi íöldről? Odaát nem elégedtek meg még az eddig kiebrudalt magyarok bewaggonirozásával ? Mindenkit, akinek ajka magyar szót duruzsol, aki magyarul imádkozik, aki gyermeke elé magyar ábécét mer tenni, aki nem tagadta meg fajtáját, az könyörtelenül ide kerül közénk számkivetésbe. Szegény árva régi haza, szegény waggonlakók ! * * * Jön a tél. Hihetetlen gyorsan itt lesz. Mégis azok az intézkedések, amelyek a köztisztviselők kitelelésének lehetőségét biztosítanák, még mindig késnek. Mikor érkezik meg a fűtőanyag, az a minimális segit- ség, amelyet a magyar állam ád ? Vagy a magyar tisztviselői kar odáig jutott már a türelemben és nélkülözésben, hogy egy csapással több-kevesebb nem is számit? Bizonyára nőm számit az intéző körök előtt. * Az egyik környékbeli városkában jósnő telepedett meg pár napra. Jósolt a tenyér vonalaiból. És mentek a nők, a modern, a szabadon gondolkodó, a szellemes és tanult uriasszonyok, hogy megtudják a jövőt. — Mintha még ma is a XV. században élnénk. Szeretnénk mi is a jövőbe látni: meddig lehet még ilyen világcsalást nyilvánosan űzni és meddig lehet az emberek hiszékeny kíváncsiságát vagyonszerzésre felhasználni ? Mindezek mellett pedig csodáljuk, hogy a hatóságoknak ilyesmibe nincs beleszólásuk. Cl s z1 a 1 o s-segédehet fölueszünh H állandó munkára, hatvan korona órabérrel, Vancsura és Rishó asztalosmesterek — Baja, Flórián-utca 52. ss.
