Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-01-08 / 2. szám

ül. évfolyam. Dombóvár, 1922. január 8. 2. szám. Előfizetési árak: egész évre 100— ko­rona; félévre 50-— korona; negyedévre 2ö-— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utea 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Bujdosó szegénylegény lesz pár nap múlva a Csonkaország nemzeti hadserege. Ez az utolsó ütőkártya az ántánt kezében s az utolsó gyilok, amelyet megforgat a vonagló magyarság elgyengült tes tében. Ami a megbódult Európát is néma elismerésre kényszeritette, az a nemzeti hadseregünk tábora volt. ügy jött, mint a mesebeli bujdosó királyfi s mintha csak a magyar föld hirtelen csodával, uj­jongó akarattal #gy pillanat alatt varázsolta volna elénk a vörös vi­lág őrülete után. Jött, mint a sze­génylegény s győzött, mint a hős. Jött rongyosan, éhesen, megtépá- zottan, a vasi földről, a zalai vi­lágból, Szegedről, a szegedi tanyák alól, nem volt mundérja, mert az oláh rongyot kellett előbb betakarni a magyar katona ruhájával, nem volt bakancsa, mert elnyelte a sok­sok bocskoros láb, nem volt mu­níciója, mert el kellett puffogtatni az ötágú csillag dicsőségére kun- béláék vörös trónja körül.' S lett szépséges magyar mundér, lett ma­gyar marsot kizengő bakabakancs, lett darutollas vitéz sereg. S most jön a Trianon tilalma : Magyarországnak nem lehet többé az általános védkötelezettség alapján megszervezett hadserege, hanem csak önként jelentkező vagy tobor­zott zsoldosokból álló hada. Mit jelent ez ? Jelenti az utolsó erőpró­bát, amit ki kell sajtolnunk a ma­gyarságból. Jelenti a veszélyt, mert I ha nem állítunk a nemzeti hadse- j reg részére egy másik gárdát, mely ’ épp oly fegyelmezett s épp oly megbízható, akkor sem a magunk élete nincs biztonságban, sem a reménységünk nem válik valóra, hogy valaha is meglátjuk északon a magyar gránicot, délen a Dunát, keleten a székelyország édes földjét. Január 15-re le kell szerelni a nemzeti hadiereget s nekünk nem lehet most más politikánk és pro- grammunk, mint újra szervezni a magyar védőbástyát: katonaságun­kat. Toborozni és jelentkezni. A hogyan a székesfehérvári püspök .szózata világgá kiáltja: Fegyveres «rő kell, arra szükségünk van, de soroznunk nem szabad, jelentkez­zenek hát, akik tehetik, hogy olyan kezekben legyen a fegyver, akik magyarok és megbízhatók. Nem kötéllel verbuválnak, de a szeretet kötelékeivel, mely Istenhez, hazánk­hoz és boldogulásunkhoz fűz. Ver­buválunk s magunkat kötjük ka­tonai fegyelembe, hogy rab-hazánk kötelékeit megoldjuk. Ha ezt megtesszük, megint el­indul a bujdosó szegénylegények csapata, hogy Magyarország nemes és vitéz hadseregévé váljon pár hét alatt, mely rendet teremt, békét ad, otthont véd, országért küzd, Nagy- Magyarországért. A népszöuetség a keresztény világnézetben. Krisztus nélkül homokba van építve a népszövetség békepalotája, amply az első viharban kártyavárként összeomlik. Krisztus nélkül a népszövetség karikatúra, a képze­letnek örült játéka. És ha nem akarják Krisztusra, mint szegletkőre és az ő taní­tására felépíteni, akkor karbaveszett minden további munka, pénz és idő, amelyet férc­munkájukra forditefiftk. Eszméjük akkor halvaszüleiett. A diplomácia továbbra i§ £ tűzhányók fölött, vulkanikus talajon épít­geti a világbéke, a lefegyverzés légvárait. A nagy fajok expanzív politikája továbbra is állandó nemzetközi nyugtalanságot tá­maszt, amely a legközelebbi világháborúban robbanik ki ismét. Krisztus állította magáról bátran és határozottan : „En vagyok az ut, igazság és* az élet.“ A népszövetségben, az álla­moknak egymással való érintkezésében te­hát éppúgy kötelező az erkölcsi törvény, mint a magánéletben. Ami erköl^leg ha­mis, politikailag sohasem lehet helyes. A bel és külpolitikai és a nemzetközi érintkezés­ben kötelező Krisztus paraacsa : „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“. D« Krisz­tus még tovább megy. Az embert ember­társával, népet néppel, államot állammal még szorosabb viszonyba fűzi törvényével, j Azt akarja, hogy az ember hozzon áldoza­tot és embertársának szolgálatában a leg végsőkig menjen el. Azt parancsolja: „Sze­ressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azok­kal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben va­gyon, ki az ő napját felvirrasztja a jókra és gonoszakra és erőt ád az igazaknak és hamisaknak.“ És éppen ebből kifolyólag egész természetes további figyelmeatetése : „Ne hagyd magad meggyősetni a gonosztól, hanem jóval győzd meg a gonoszt.“ Ezért állítja a keresztet *; Golgothára, hogy lás­sák a világ népei a legnagyobb áldozatnak és a legönzetlenebb odaadásnak jelét, amely eget és földet összeköt. Innét hirdeti az ur: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tud­ják, hogy mit cselekszenek.“ S hogy milyen élesen elitéli az. anyagias, önző, csak a földhöz tapadó gondolkozást, amelyből min­dé» háború kin# és amely a népek békés együttélését biztosítani akaró népszövetség­nek legnagyobb akadálya, azt szt. János által hozzánk intézett szavaiból látjuk: „Ne szeressétek a világot, sem azokat, mik e világban vannak. Ha ki a világot szereti, nincs abban az Atyának szeretete. Mert mind, ami e világon vagyon, a test kíván­sága, a szemek kívánsága és az élet ke­vélysége, ami nem az Atyától, hanem e világtól vagyon. Es e világ elmúlik és az ő kívánsága, aki pedig Isten akaratját cselekszi, mindörökké megmarad“. Micsoda kemény elítélése ez az „én“ éhes önzésének, amely mindenütt mások rovására, ha kell, erő­szakkal akar érvényesülni. A rendet, a tekintélyt az Anarchia és felforgat ás szellemével szemben következő szavaival védi Krisztus : „Mmden lélek en­gedelmeskedjék a felsőbb hatalmasságoknak, niert nincs hatalmasság, hanem csak Isten­től . . . Aki tehát ellene áll a hatalmasság­nak, Isten rendeletének áll ellene.“ De az egyén szabadságát és önrendelkezési jogát is megvédelmezi Krisztus az impériaüsztikuo 1 önkény és az elnyomatás, ^rnoksag ellen, I Az államhatalomnak is szóinak azon mély- 1 értelmű szavak: „Ha ki első asar lenni, legyen mindenik között utolsó és mindenik szolgája“ és az a másik figyelmeztetés. „Aki köztelek első akar lenni, tegyen a ti szolgátok, valamint az ember fia nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szol­gáljon.“ — „Nincs szemelyválogatás az Is­tennél.“ Az irgalmas szamaritánusról szóló pél­dabeszédben ez a figyelmeztetés áll : „Menj, cselekedjél hasonlóképpen.“ „Boldogok az irgalmas szivüek, mert irgalmasságot nyer­nek.“ Az egyes ember, a népek, a népszö­vetség számára micsoda perspektívák bon­takoznak ki ezen szavakban, ha szerintük cselekesznek. Mindezen erkölcsi követelmények vé­gén, amelyek a praktikus életbe átvive ki­meríthetetlen forrásai a népek békés fejlő­désének és boldogulásának, a szociális ba­jok orvoslásának leghatékonyabb eszközei, a népek nemzetközi súrlódásainak, érdek- ellentéteinek eligazításában a legbiztosabb irányelvek, ott áll az isteni szentesítés a maga egész súlyával: „Jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől a nek­tek készített ország®!“ — és az a másik megrendítő kijelentés : „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre.“ Krisztus isteni elvei és parancsainak szilárd alapján fogják-e létrehívni a nép- szövetséget? Ez volna tényleg a leghatal­masabb lépés a világhété utján, ebből szö­vődnék tényleg az emberi közösség gondo­latának egy uj, egészségesebb struktúrája... Ezek nyomában remélhetnék, hogy az anya­gias áramlatok zsarnoksága alól felszabadult lelkierők kigyujtják az emberiség egén a

Next

/
Oldalképek
Tartalom