Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-12-31 / 58. szám
2. oldal. DOMWAMRLAP Két karácsonyfa>ünnepély. Gyermekszívek öröme az óvodában. — A gyertyafényes, ragyogó karácsonyfa alatt. — Az óvodások programja. — A Magda-néni jósága. — A reformátusok karácsonyfa-ünnepélye. — Tizennégy gyermek mondta el az evangéliumot. — Kutassy Gyula beszéde. — Az ajándékok kiosztása. A betlehemi Gyermek: áldó szeretete leszállt a dombóvári kis emberkék: közé is. Ebben a rideg és tülekedő, könyökharcot harcoló világban olyan kedves, olyan felemelő érzéseket nyújtó öröm volt látni, mennyi tiszta jóság, micsoda boldogság árad szét a csillogó karácsonyiak alatt. Mennyi fényesség hull reánk a karácsonyfák olcsó gyertyác»káinak fényességéből s micsoda szeretet muzsikál szívünkben az angyalos karácsonyi énekek íelcsendülésekor. Ha valaki igazán örülni és vigadozni akart a gyermekszívek örömével, az sajnálhatja, hogy nem volt jelen a csöpp óvodások karácsony fa-ün népé lyén. Múlt szombaton már négy órakor sok gyermek és sok szülő ott várakozott az óvoda udvarán, hogy jelen lehessenek az angyalruhás és angyalszívű kis gyermekeink égi boldogságot szétsugárzó karácsonyfa- ünnepségén. mindenki megrezzent, mikor a csengő szava végigc*ilingelt a nagyüveges folyosón. A közönség, a nagyobb gyermeksereg sietve betódult a terembe, melynek közepén ott csillogott a sok gyertyafénytől s roskadozott az ajándékoktól a hatalmas karácsonyfa. Jöttek a kicsikék is. Fehér, an gyalos ruhában, fehér szárnyakkal. Csupa mosolygás az arcuk, csupa nevetés a szemük, mikor megállnak a fenyő alatt. Némelyik parányi kezével megérinti a zöld gályát. Bizonyosan tudni akarta, hogy nem álmodik-e ? Kezdődik a program. A kis Pártos Arankát felteszik a székre s már is folydogál csacsogó ajkán az üdvözlő dal. Tóth Mariska szaval, az énekkar karácsonyi nótát lalláz- gat. Megszólal a nagyszakállas Miklós bácsi, * kis Gergics Ferike is, sz angyalok feiei- getnek s mentegetik a dombóvári Óvodásokat, hogy azok mind jók, mind szeretnek imádkozni s nagyon-nagvon szeretik a Jézuskát. A kályha mellől elöbujnak a fekete bajszos pásztorok is. Az egyik nagyon nyomkodja a bajuszát, bizonyosan lekivánkozott az orra alól az a csúnya jószág. De azért nem kap lámpalázat, ügy beszél, mint egy igazi pásztor s nagy botjával még a nyomatéket is hozzáadja. Aranyosak voltak még Kovács Ilike, Cseh Alajos, Balázs Klári, Szekeres Panni, Gommermann Joli és a többiek mind, akiknek nevét nem tadtuk feljegyezni. Igazi karácsonyi hangulat úszott a levegőben s bizonyosan a jelenlevő szülők szivét is megérintette a betlehemi Gyermek szent kezével. Az ünnepély s az ajándékok kiosztása után Illés Gyula főjegyző köszönte meg a jó Magda néninek fáradozását, aki nemcsak a gyermekseregnek, de a jelenlevő nagyoknak is sok-sok boldogító érzést varázsolt szivébe ezzel a kedves, ezzel a nagyon meleg karácsonyfaünnepéllyel. Áldja meg érte a szent Gyermek. ♦ * * A másik kedves és meleghangú karác-sonnyfa ünnepélyt a ref. egyház vasárnapi iskolás növendékei részére Kutassy Gyula lelkész rendezte az esti órákban, a kir. kát. főgimnáziumban. Díszes, ragyogó karácsonyfa emelkedett a terem egyik sarkában, körülötte örömtől csillogó szemmel a gyermeksereg, a padokat pedig szülők, vendégek töltötték meg. Eljöttek ők is, hogy egy órára gyermekké legyenek szívükben, lelkűkben. Karácsonyi békét, boldogságot szomjazó lelkűk behozta őket a sötét útcáról ebbe a karácsonyfa illatos, kis gyertyácskák misztikus fényétől bevilágított terembe. Régi, gyermekkori szentestékre gondolva, szeretet, béke töltötte el az élet töviseitől megtépett szívüket, amint ott hallgatták lelkészük ihletett léleKkel elmondott ünnepi imáját. Ami azonban különösen kedvessé, hangulatossá tette az ünnepélyt, az a gyermekek szereplése volt a műsor keretében. — A karácsonyest mélységes misztériumának lehet e méltóbb hirdetője, mint a gyermeki ajkak, az isteni Gyermek békéje, szeretető. Szólhat e hozzánk szebb, tisztább hangszeren, mint a gyermeki szíven át? Ezekhez a gyermekekhez jött el igazában a Jézuska, hozott örömet, szeretetet kis szívükbe, amit emberek között, otthon még nem éreztek, ami után kis szívük oly régóta vágyakozott: az isteni Gyermek hozta meg nekik. Szívüknek ezt az örömét, édes szeretetét osztották szét ezen az estén énekeikben, szavalataikban, az egybegyűlt, jóakaratu embereknek. Kiemeljük a műsorból a karácsonyi evangéliumot, melyet Lukács evangélista szerint tizennégy gyermek mondott el váltakozva ; Csery Eilácska és Borza József ügyes szavalatát; öt kis leánynak karácsonyi beszélgetését, amint elmondják egymásnak gondolatukat a kis Jézusról. Dicséret illeti mind a sok kis leánykát, fiút, kik szép énekeikkel a «Csendes éj»-nek nemcsak dallamát, de hangulatát is szívükbe varázsolták. A szép ünnepélyt Kutassy lelkész biblia magyarázata és a jószívű emberek által küldött ajándékok kiosztása fejezte be. Jutott minden gyermeknek dió, alma, sütemény, cukorka. Nem feledkezett meg a kis Jézuska senkiről sem. 1922. december 31. A záróének elhangzása után elhagytuk a karácsonyfás, Betlehemmé varázsolt kis termet. Kiléptünk a sötét utcára és vittük haza szívünkben* a karácsonyi fényességet, meleget és fenyőillatot, szobánk csendes magányába. SZJTL_J EG U ZE TEK. ÚJÉV. A vén Szilveszter tovább kullog, a mutató lezökken az óralap XII érői: itt az újév, itt az 1923. Hejh. Nem is tudja az ember, megdic3érje-e az elvénült 1922-őt, vagy végig sorolja a sok nyomorúságot, amelyet a vállunkra aggatott. Bajos dicséretet zengedezni akkor, amikor nyakunkon a hurok, amikor szorítják azt és fülünkbe susogják szirén hangon : a vitéz magyar nép kiheveri a bajt és élni fog örökké. Egyre serkentenek bennünket, hogy dolgozzunk, miközben a művelt nyugat konferenciáiig, hogy mennyit lehet kipréselni a büszke magyarból. Egyszer pénzről, egyszer állatokról beszél a dicső antant, de mindenkor a mi bőrünkről van szó. Nem tudom már hányadik bőrünket fejtegetik, de az bizonyos, hogy kezdünk cúklandóssá lenni. Itt is, ott is gyűléseket tartanak s mindenütt az integritásról beszélnek. Egyik egyesület erre hivatkozik, a másik arra, sőt Musolini- ról sem feledkeznek meg, arról a Musolini- ról, aki nem átallotta világgá kürtölni, hogy a magyar jóvátételből egy fillért sem enged. Hiába, az emberek elfeledik a múltat. így az olaszok is elfeledik Kossuthot, Türr és a többit, akik az olasz szabadsagot segítették kivívni. De jó is volna nekünk is mindent elfeledni, fökép Trianont. Jöjj te 1923 ! Talán hozod a feledést, a megértést, az egymás iránti szeretetet. Te pedig 1922, vidd el tőlünk a széthúzást, gyűlöletet s mindazt a nyomorúságot, amellyel megajándékozni szives voltál. Jöjj te 1923 ! Hozd a hajnalhasadást, annak a nagy napnak hajnalát, amelyért buzgó imádság epedez édes mindnyájunk ajkán. Te pedig 1922, vidd el a súlyos keresztet, amelyet vállainkra rakott a nyugati kultúra ; némitsd el a bocskoro- sok kacaját. Jöjj Te 1923 ! Hozd a magyar szebb jövendő kezdetét s azt az életelixirt, melytől éretrekel a honszerelem csodálatos lángja, amelynek dalosa 100 esztendővel ezelőtt jelent meg a magyar égen, hogy meteorként izzó vonást húzzon a kék kárpiton, amely fény ma is ragyogó, amely fény mindig tündöklő marad, amig magyar él, magyar szív dobog. Te pedig 1922, feküdj szépen a feledés koporsójába s mi bánatunkból, könnyeinkből, töviskoszorunk tüskéiből himzünk neked méltó szemfedőt. Mi pedig, akik szorongó szívvel várjuk az uj esztendőt, akik oly nagyon sze- retnők fellebbenteni a jövőt eltakaró misz— Hahó, urambátyám, mi ütött magukba . . . A biró lekapta a kalapját, keresztet vetett s mielőtt becsületes magyar szokásként megrázhatta volna a markát, eliramodott a vetésen keresztül. Útközben folyton szórta a keresztet és hangosan lihegte : Minden jólélek dicséri az Urat! Vége lesz 8 világnak, már a halottak is visszajönnek. Zavilla mosolygott. — ügy látszik, félnek tőlünk, — gondolta. Azt hiszik, itthon is olyan veszett kedvünk van, mint mikor muszkával találkoztunk odakünn. Tovább ballagott. A temető közepén nagy obeliszk állott. Szemügyre vette. Csillogó aranybetük ragyogtak rajta: »A hősök emlékére!« Zavilla elérzékenyült. — Milyen szép, — gondolta, — hogy nem feledkeznek meg azokról, akik kihullottak közülünk a nagy csatán. No de azért nem szeretném, ha engem is igy ünnepelnének. Oh, Marianna egyetlen tekintete többet ér minden kitüntetésnél, minden emlékoszlopnál. Beért a bársfasorba. Levette a kalapját. Néha lehunyta a szemét. Szinte ábrándozott. A nap már a hegy túlsó oldalán gurult lefelé. Itt sejtelmes, hűvös csend bolyongott a fák között. Zavillát karonfogták az emlékei. — Oh, ha befordulok a kis kapun ! A kertben bizonyosan nyilnak már az orgonák. Marianna kis fehérpettyes karton blúzában áll majd a fák alatt és néz . . . néz . . . könayesen a messzeségbe. Vár . . . vár . . . reám. Valamikor sokat jártunk itt a fák alatt. S ott a fasor végén fönn a forrásnál van a padunk. — A nevéF, amelyet belevéstem, bizonyára benőtte már a moha. Ha odaérek, talán sírnom is kell, ha meglátom a régi pásztorórák korhadt padját. Milyen édes, milyen szép, milyen jó az élet és a szerelem. Közel ért már a pádhoz. Ketten ültek rajta. Egy vézna szeplős legény, a sarki boltos fia, meg egy leány. Zavilla megdöbbent, felorditott: — Marianna ! De azok nem hallották. Marianna olyan sóváran, olyan odaadással ölelte a vézna legényt, mintha Zavilla lett volna. Zavilla az oldalához kapott, d§ a ba- jonetjét elfelejtette elhozni szabadságra. Lehajtotta a fejét s úgy állott ott, mintha szoborrá meredt volna. Azok pedig szerelmesen csókolták egymást. Zavilla előtt besötétült a világ. S csak arra ébredt íöl, hogy Péter, a jó aggastyán, felnyitotta előtte a menyország csillagszegekkel kivert kapuját. — Mi az fiam, — kérdezte szelíden, — nem telt le még a szabadság ? Csak nincs valami bajod ? — Vitéz kapitányunk, jelentem alás- san, bevonultam. Nincs se házam, se tanyám, se rokonom, se ismerősöm, se menyasszonyom. Fn/csa világ van otthon. Csak a temetőbe húztak emléket a hősöknek. De a szivekben, amelyekben a képünket és a szeretetünket hagytuk emlékül, uj bálványok vannak már. Az asszonyok hamar felejtenek. Egyet sóhajtott. Sóhajtását elkapta a szél, elvitte a tábortüzek felé s azon az éjszakán a magyar bakák hörgő elkeseredéssel rohantak az ellenséges árkokra. Zavilla qjra lefeküdt a többiek közé, akiktől elindult. Bizonyára «{panaszkodott ezeknek is. A tiorszci mezőn ezen az éjszakán nedvesek lettek a sirhantok. A harmattól-e vagy a könnytől, amit alattnk sírtak, ki tudja! ?
