Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-06-18 / 30. szám

1922. junius 18. 3. oldal. _ mm hírlap Lelkes ünnepeltetésben volt része nemzetgyűlési képviselőiknek szerdán este Hőgyészen. Az itt tartott társas összejövete­len nemcsak ennek a derék községnek színe- java, hanem a szomszédos Szakáiy, Gsibrák és Dúzs községek szépszámú küldöttségei is résztvettek, hogy tanújelét adják annak az őszinte ragaszkodásnak és szeretetnek, mely őket képviselőjükhöz fűzi. Igen szépen fes­tett a szakályi fatal asszonyok magyar vise, lete. Az első felköszöntőt képviselőnkre a hőgyészi párt elnöke : Dr. Baumgartner Jó­zsef mondotta, aki kiemelte érdemeit és kérte a képviselő további támogatását. Ör- gróf Pallaviclni György válaszában kitért a politikai helyzetre és külön kiemelte a hö- gyészi választóközönségnek oly szép kitar­tását, ahol nem akadt egyetlenegy más párti szavazó sem. E* a nagy kitartás őt fokozott mun­kára serkenti. De nem mulasztja el kiemelni a többi községek szives támogatását. ígéri, hogy benne a választókerület mindenkor igaz barátját fogja találni, aki az egyenes utón haladva, mindenkor az »Isten, király, haza« hármas jelszavával hazánk falvira goztatásért fog dolgozni. Dr. Barna Balázs osibráki bérlő a lelkes női táborr3, dr. Piukovich Sándor pedig a szépen kiépített hőgyészi pártszervezetre, annak elnökére és külön a hőgyészi derék iparosokra emelte poharát, végül Bdnyay Arthur á szakályi választóközönség nevében üdvözölte a kép­viselőt. A társaság a legjobb hangulatban a késő éjjeli órákig maradt együtt. A jutá­nyos áron és bőséges mennyiségben felszol gált ételek és Ízletes italok a nagyvendéglő tulajdonosának, Milos Istvánnak körültekintő gondosságát dicsérik. mEGHivó. A Dombóvári Nyomda és Pipirkercskedés fí.-T. évi rendes közgyűlését vasáraap, 1922. évi junius hó 18-án délután 3 órakor tartja a Dombóvári Társaskör helyiségében, melyre a részvényeseket tisztelettel meghívja. Az igazgatóság. Tárgysorozat: 1. Két jegyzőkönyvbitelesitő kiküldése. 2. Az évi jelentés előterjesztése. 3. Az évi mérleg bemutatása. 4. A felügyelöbizottság jelentése és határo­zathozatal a felmentvóny megadása iránt. 6. Az igazgatóság megválasztása, három évre. 6. A íelügyelőbizottság választása. 7. Esetleges indítványok. Az évi mérleg — a részvényesek által — az üzlethelyiségben megtekinthető. Pályázati hirdetmény. A «Dombóvári Vajtermelő Központ RészvéBytársaság» igazgatósága egy tisztviselői állásra — 1922. évi Julius hó i-jei belépéssel — pályázatot hirdet. Feltételek: megbízhatóság levelezés ben, számolásban megfelelő gyakoriul, élet­kor 24—45 évig, (lehetőleg nőtlen). Java­dalmazás megegyezés szerint. Sajátkezüleg Írott kérelmek f. hó 25 éig a Dombóvári Vajtermelő Üzem vezetőségéhez adandók be. Pető László üüeiav. igazgató. A legszebb uirágnak j a magyar nőnek D1ANA.PUDER adja üde hamuéi. A ré£l MkeminfiságtieD mindenütt tapMtól Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. KudapMt, V , Nádor-utca >0 8. A mikófalui passiójáték. Látogatás a magyar Oberammcrgauban. — Megismerkedem Pilátussal. — Göböly Gergely uram, az «emberismerő.» — Kezdődik az előadás. — A riasztó eső. — Pilátus palotája mint asylum. — Ä játék. — Egy disszonán shang, — Kiküldött tudósítónktól. — Mikófulva, 1122. junius 11. Szép napom volt a mai. Gazdagabban, a magyar nép életrevalóságának, művészi alkotóképességének tapasztalataival meggaz­dagodva, a gyönyört Bükk-hegység termé­szeti szépségeitől felemelt, megilletett han­gulatban rovom e sorokat. Délelőtt értünk ide, festőién szép vi­dékben gyönyörködve, ebb« az ezer lelket számláló kis palóc faluba. Zsúfolva volt az egri vicinális, amely két órás döcögés után végre megállott a még építés alatt álló csöpp mikófalvai állomás előtt. Mert eddig bizony nem is fütyült Mikófalvának a büszke vici­nális, csak a passió játékok kedvéért enge­dett régi gőgjéből. Friss töltésen vezet be az ut a kedves i apróházikós faluba. Hosszú sorban haladnak | befelé a messziről idevetődött zarándokok : I papok, nők, vasalt aadrágos pesti urak, vi- ! déki hivatalnok emberek és egyszerű falu­siak. Közben pár otthonosan mozgó, magya­rázó emberből kinézem a helybeli rendező ség tagjait. Már a vonaton árusítottak életre való üzletemberek fényképfelvételeket, erről ráismerek Pilátus megszemélyesítőjére : Kai livoda Kálmán káníortaniíóra. Megszólítom : — Ha nem zavarom, Uram . Szívesen beszélget velem, sok érdekes dolgot tudok meg tőle és a vele levő mér­nöktől, Morandini Mihály tói, aki a játékok technikai részének irányításában viszi a ve­zető szerepet. Megtudom, hogy az előadás délután 3 óra után fog kezdődni, hogy a tegnapi megnyitó előadáson Huszár Károiy is itt volt s hogy Horthy és József főherceg is beigérkeztek, hogy a szereplők Pilátus kivételével mind helybeli palócok, hogy szombaton és vasárnap, valamint ünnepna­pokon lesznek előadások, hogy ezeket nem csak júniusban akarják megtartani, mint azt hirdették, hanem ha az érdeklődés net» fog megcsappanni, szeptemberig szándékoznak kitolni, hogy hol lehet étkezni és számtalan más apró dolgot. Közben a kántor eltávozik, hogy meg­nézze »Jézust«, mert gyengélkedéséről, bi­zonyos kellemetlen berekedésről hoztak hirt. Én pedig beszédbe elegyedtem Qöböly Ger­gely bátyámurammal, aki maga ugyan nem játszik, mert ő már ahhoz idős, de azért mindenről tud és mindenütt ott van. Nagyon megnyertem tetszését, különösen, hogy két esztendő hijján eltaláltam az életkorát. — Ötvenhat nem, de ötvennyolc — mondogatja az öreg ötvennyolc. Mindjaart laattam a szerkesztő urból az élettapaszta- laast. Mert én jó emberismerő vagyok . . . S legott kezdi ám mély a kkal színe­zett hamisítatlan palóc kiejtéssel mesélni, hogyan hajtotta ö vissza ezelőtt 24 évvel a kukoricaföldjéről a betévedt »birkaat« és mindjárt rá jött, hogy micsoda fondorlattal hajtották azt oda. Együtt megyünk, — dél felé járván — a kantin felé. Az Egri Forgalmi RT, ren­dezkedett itt be bádoggal fedett széles, szel- lős pajtában, hogy ha kell 3000 embert, vagy többet is ellásson Ízletes jó étellel és itallal S a kitűnő egri bikavért nem is kel­lett igen ajánlatni . . . Ebéd után aztán megindult a hosszú embersor a falu felett elterülő színhelyre. Vagy négyszáz lépcsőn, kanyargó szerpen­tin utón jutunk fel a nézőtérre, de fáradt­ságunk bőségesen megvan jutalmazva: a Bükk hegységre és völgyeire, a Bólkőre és a tövében elnyúló falura oly remek kilátás nyílik, hogy szemünket alig tudjak hová in­kább fordítani. A szintéren már elhelyezkedett a zene­kar, komoly, keleties zenéje leköti a ágyel­met, majd felharsan a kezdetet jelző három­szoros fanfar-kürtszó. Kezdődik az előadás. A nagy hét történet« a Jeruzsálembe való bevonulástól. A keleties zene mellett, melyet a szerző, Szlatinay Sándor, maga dirigál, lassú tempóban mozognak már a város pol­gárai, vonulnak fel a díszes római katonák, de a közönség nem figyel, az előadás sze replői sem figyelmesek, aggódva tekintget mindenki az egyre jobban sötétedő égre, mig végre is nagy eseppekben hullani kezd a hónapok óta szomjas hevesi földre az eső. A közönség futva menekül tető alá. Az első helyekhez legközelebb állt Pilátus palotája, deszkából hevenyészve, ott találok menedé­ket a pár pillanatig komolyan fenyegető eső ellen. De nem sokáig tart, a felhők elvonu- lóban vannak, a fanfarok újra felharsannak s újra kezdődik az előadás, amelyre most már fokozott kíváncsisággal vár a közel 3090 főre rugó hallgatóság. Jézus bevonul Jeruzsálembe szamárháton, megjövendöli szenvedéseit, majd elkölti tanítványaival az utolsó vacsorát. Jadás pedig elindul, hogy elárulja az Üdvözítőt. Felvonulnak az Olaj­fák hegyére, — mindez ott megy végbe előt­tünk a színen — Jézust elfogják és viszik a főpap elé. Szünet következik. Az első sorokból felmászok a lépcsőzetesen elhelyezett hatal­mas nézőtér legmagasabb pontjára s meg­lepődve, most tudom csak áttekinteni a ha­talmas méretű előadótertt. A nézőtérnek csak egy részét foglalja el a 3000 főre rugó hallgatóság, de van ott hely könnyen 8000 embernek is. És a háttér innét a III. hely­ről szép csak igazán. Megragadóbb a szín­pad is, Jeruzsálem ulcái, házai sokkal fes- tőibb látványt nyújtanak, mint közelről. Az előadás további részét ináét néztem végig. Jézust kihallgatják, viäzik Annás és Kaiffáa elé, majd Pilátushoz. A tömeg kő veteli a megfeszítését és megindul a menet lassan, zajongva a Golgothárs . . . Krisztust fe feszítik. Majd leveszik a keresztről és megindul a sirató népség vissza, Jeruzsá­lembe. A tömeg sirató éneke belémarkol a nézők leikébe . . . Végül összsgyülekeznek a szereplők és elmondják a magyar Hiszekegyet. A passiójáték feltétlenül maradandó hatással van a nézőközönségre, habár talán épen nem a vallásos jelenetek vannak leg­jobban kidomborítva, hanem a színpadias­ság, vagy méginkább a mozifilmszerűság dominál. A legerősebbek ugyani« a tömeg­jelenetek. Ezek mozgalmasságát lármás nagy- szerűségét jobban megtudták rendelni a be­tanítás fárasztó munkáját végző P. Tóth Pacific plébános és Kallivoda kántortaniíó mellett a fővárosi rendezők: Fejős Pál és Szegő Endre. Ezek a színpadias felvonulá­sok beillenek a tarka dekorációkban bővel­kedő szintérbe, de az egyéni alakítások gyengébbet. Kiválik mind közül a Pilátust megjátszó Kallivoda kántor. Ö valóban töké­letes alakítást nyújt. Kiemeljük még Kaifóst, Kovács Elemért és Annást, Kovács Bánó Sán­dort, valamint Jézust, Kovács Gábor Sándort. Ha azonban meggondoljuk, hogy ez egyszerű falusi polgároknak kell kell most a pesti rendezők utasítása szerint mozogni, akkor megértők leszünk a többiek iránt is. Hisszük, hogy óvek múltán meglesz Mikófal- ván a kiforrott, igazi magyar Oberammergau, amilyet a Passió-társulat és annak ügyve­zetője, a magyar darab szerzője: D' Ehren berg Peiler Imre jegyző létrehozni szeretett volna. A díszleteket Pán József tervei sze. rint Udvari festőművész készítette, a műszaki munkálatokat Széchy György és Morandini Mihály mérnökök vezették. Félő azonban, hogy a derék, vallásos mikófalvai katolikus nép buzgóságát, mint az Magyarországon legtöbb esetben történni szokott, tönkre teszi az a pesti »üzleti* szellem, amelynek a rendezésben és vezetés- síben máris láthattuk nyomát és a maga hasznára aknázza ki. A körülbelül fél 7-ig eltarió előadás után a nézőközönség tarka kigyóvonaiban haladt lefelé a szerpentin utón, hogy a kantinban elköltendő vacsora után mihamar kiérjen a mikófalvai állomásra. Az Istenember tragédiája után vala­hogyan jobbnak, vallásosabbnak éreztem magam a épeu ezért nem tudom elhallgatni

Next

/
Oldalképek
Tartalom