Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-03-05 / 10. szám

Előfizetési árak: egész évre 100— K, félévre 50*— K, negyedévre 25‘— K. Egyes szám ára : 2 korona; pályaudvaron 3 K.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség: Szent-Lász!ó-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.)

ÍI böjti idő

komor színezésű napjai nem köszöntöttek ránk vésztjóslóbban soha, mint éppen az idei farsang hosz- szura nyúlt, betegesen víg kedvű és pazarló karneválja után. Mintha csak azért lett volna farsang, hogy egyébként is fájdalomba csuklott sorsunk egészen aláhulljon és elmerüljön a magyar élet hínárjában. A farsangi túlhajtott jókedv-keresés mögött több volt az idegcsilla- pitó, reménytelen sötétséget elkergető' vak és keserű céltalanság, mint a felgyülemlett igazi mély öröm s naiv vidámság lecsapolása. Az országos farsang pénzt és komolyságot tékozló őrülete után ilyenformán nem is lehetett várni, hogy a magyarság bünbánatot hozó hamvazószerdája úgy találjon bennünket, mint utrakész, edzett lelkű, józan gondolkodású férfiakat, akik kifelé lábolunk a nyomor fekete óceánjából.

A böjti szelek — úgy érezzük e pillanatban — nem a reménydus márciusok életet fakasztó melegét lengetik felénk. Nincs ebben a langyos, későn jött márciusi életben semmi megnyugtató, de még illúzió sincs. Ezt is elveszítettük, lemarta lelkűnkről a magyar élhetetlenség, kilúgozta gondolkodásunkból a megfeneklett politika, agyoncsapta a fatális kényszerűség. Ha gazdasági életünkre és megélhetésünkre gondolunk, reÉs útba kezdtem pöttön bujdosóként És elbúcsúztam hosszan, könnyesen ...

A szeptemberi égen szürke felhők folytak, Mint őszi estén köd a vizeken.

Az ezästnydrfdk — vén elázott holtak Összeborzongtak félön, rémesen.

A pusztuló kert árván sírt utánam,

Holdas néma útján őszi szél dalolt, Zokogó húgom hófehér ruhában Kis kerti padunk karjára hajolt S úgy nézte ... nézte árván, elhagyottan, Hogy fut az utam a kék hegyekig...

(Csöpp ágyam azóta váró-boldogan Esténkint puhára hiába vetik.)

KOCSIS LÁSZLÓ.

ménységünket felborítja az uj drágasági hullám durva folyama, mely ott zug mögöttünk, mint a magyar feltámadást beborító vad ár. Ha politikánk krízisei sorakoznak elénk, csak eszméket, elveket, magyar ideológiát látunk az őrületes forgatagban fuldokolni, embereket, kik szűz és magyar egyéniségüket engedték megőrölni a parlamenti szócsatákban, embereket, kik vásárcikké handlézták a magyar tömegek bizalmát s kiviteli engedéllyel tágították kisjövödelmü gázsijukat.

A böjti szelek kijózanító, kemény viharában az utolsó optimizmusunk rongyolt értéke is tova- száll, ha belegondolunk karneváli sorsunk őrületes káoszába. Pedig bele kell gondolnunk, ha nem választjuk a siri csendet önkéntesen és megfutamodva, kart leeresztve- Rá kell ébrednünk, hogy talán nem is magunk, de valami rendkívüli életerő tartja bennünk az életet. Fajunk halhatatlanságát kell látnunk abban, hogy hiába kormányosaink és vezéreink tudatlansága, vagy rosszhiszeműsége, hiába minden avatatlansága és balkezüsége, hiába a nyomor vért és velőt, idegeket és akaratot agyonkinzó be- hemót-prése, hiába minden, az isteni végzet által sodort sorsunk nem hullhat az enyészet fekete ölébe. Ha valamiben bizhatunk, hogy elvezet a magyar ígéret földjére, az csak csodálatos, elpusztíthatatlan faji erőnk, szívós akaratunk isteni

Pálfordulás.

Irta: Ősz Iván.

Nerazetes és vitézlő Szakolczy Pál oszlopos kúriája széles tornácán üldögélt az öreg zsöllyeszékben. Üldögélt és pipázgatott. A tornácról hosszasan el lehetett látni a homályos messzibe, a sudaras jegenyék felé, melyeknek levelein halkan kopogott az őszi eső. Különben csöndes délutáni idő volt s a könnyű felhők közül néha-néha még a nap is előmosolygott. Mintha csak Pál urat akarta volna látni, vagy Pál ur oszlopos kúriáját. Amely pedig valóságos nemesi kúria volt.

Yolt. Talán ezelőtt öt esztendővel, amikor is fehérre meszelt falai messze kiragyogtak az útra. Hej, de öt esztendő óta nem szántotta azoknak a falaknak hátát meszelő, pörögvén szorgos asszonyi kézben. Ropadozott is róluk a fehér máz, mint azidő óta Pál ur arcáról is a derű. Szomorúan gubbasztott a régi ragyogó kúria a falu szélén az ut mellett; szomorúan, miként moró- zus Pál ur délutánonként a tornácon az öreg zsöllyeszékben. Öt esztendő óta minden délután.

Különösen igy ősz időn nagyon szomorú a Pál ur. Azt mondják, ilyenkor buajándéka lehet. Ezt valljuk, ezt hisszük, ez a magyar krédónk. Ezt zúgják nekünk az idei böjti szelek.

Silbak.

— Vármegyei értekezlet. Tolnavármegye főispánja február 28-án bizalmas értekezletre hivta meg a törvényhatósági bizottság 100 tagját. Az értekezlet célja az volt, hogy a vármegye a régi tradíciója szerint megnyilatkozzék a vármegye közönségének óhaja, kivel szeretné betölteni az alispání széket s a kapcsolatos üresedések réven a többi állásokat. Az értekezleten körülbelül 60 an jelentek meg s Forster Zoltán, a vármegyei főispán nyitotta meg. Az alispáni állásra az egyetlen pályázót, dr. Éri Márton vm. tőjegyzőt egyhangú lelkesedéssel jelölték. A megürült vm. főjegyzői állásra két pályázat érkezett be, Szévald Oszkár dombóvári főszolgabiróé és Hagy- mássy Zoltán bonyhádi főszolgabiróé. A főjegyzői állásra pályázók közül dr. Éri Márton az anszienitás elvénél fogva Szévald Oszkár mellett foglalt állást, kinek II évvel több szolgálati ideje van. Többek hozzászólása után dr. Leopold Kornél indítványára felteszik a kérdést a szavazásra, Szévald Oszkár mellett 41, dr. Hagymássy mellett 14-en szavaztak. Az igy megüresedett főszolgabírói állásra hozzászólások után 37 szavazattal Kenézy Iván mellett foglalt állást az értekezlet, szemben Schult- heisz Rezső 6 szavazatával. A többi állások betöltésére beérkezett kérvények mellett egyhangúan foglalt állást az értekezlet.

— Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósága március 14-én tartja tavaszi közgyűlését, amelyen az alispáni és a többi állásokat, is betöltik.

csuzik. Búcsút vesz kedves helyétől, meg a mosolygó tájaktól, amiket igy csöndes pi- pázgatás közben a szemeivel bekalandoz. Mert tetszik tudni, Pál ur tél időn beszorul a portájára. Egész nap nem látják. Estenden néha mégis előbuvik. Beszállásolja magát hosszuszáru ©reg csizmáiba, magához veszi kézi lámpáját, vállára akasztja a puskáját és megy. Hatalmas erdei vannak a felső határban. Vad téli éjszakákon aztán egy-egy hangos lövéstől fölijed a falu.

Némely tanyákon összenéznek az öregebbek, amint elbámulják a tengeri fosztó fiatalokat a tűzhely körül. Összenéznek, mintha mondani akarnának valamit. De aztán nem szólnak. Tudják : Pál ur szórakozik. Vadászik-e vagy nem ? Senki sem tudná megmondani. Elég az hozzá, igy van ez öt esztendő óta. Mintha csak ijesztgetni akarná az embereket ezeken az istenkisértő éjszakákon. Ezenközben maga nagyokat kacaghat. Más időben úgysem nevet sohasem. Legalább nem látta még senki. Öt esztendő óta.

Biz máskép volt azelőtt. Pál ur maga járta akkor végig a gazdaságát. Vígan fü- työrészve, fiatalosan. Bizony, ha mondták sem hitte még maga sem, hogy ötven esztendő nehezedik a vállára. No és pajkos jó-