Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-12-10 / 55. szám

Előfizetési árak: egész évre 300 — K, félévre 150'— K, negyedévre 75' — K. Egyes zkm ára : 10 korona ; pályaudvaron 10 K.

Dombóvár és a főgimnázium.

— Befejező közlemény. —

Sokan azt mondogatják, hiszen szép dolog a főgimnázium, de felesleges, mert pótolni tudja a polgári iskola. Megfelelek erre is. Kérdem, vájjon a polgári iskolai képzettség felére a gimnáziumi képzettséggel? Merik-e nyugodt leikiismerettel ezt állítani ? Mert ha megvizsgáljuk a gimnázium és a polgári iskola tantervi különbözetét, úgy a mérleg okvetlenül a gimnázium javára dől el. Ezen kérdés etbírálásánál azt .kell elsősorban megvizsgálnunk, hogy a szülőnek mi a célja az isko ába járó gyermekével. Ha ipari, kereskedői vagy más kisebb műveltségi pályára óhajtja fiát adni, úgy elegendő a polgári iskola is. De ha a műveltség elsajátítása a cél, úgy feltétlenül a gimnázium met- lett Jíéli állást foglalnunk. Sokan mondják, elé™az én fiamnak a polgári is, mert úgy sem adom diplomás embernek. Ez a magyar be egség, amely irtózik a komolyabb munkától s mindenáron csak könnyű szerrel akar valamihez hozzájutni. Ez okozza azután, hogy nálunk kevés az intelligens iparos, kevés az intelligens kereskedő. Hisz a legnagyobb bűn lenne valakinek gimnáziumi érettségivel, esetleg egyetemi végzettséggel pl. asztalosnak menni. Minek ez ? Elég a négy polgári. Nem boncolom tovább ennek a gondolkodásmódnak a lehetetlenségét, hanem engedjék meg, hogy kíméletlenül rámutassak, az ilyen beszédek és ilyen kijelentések forrására. így ; csak azok beszélnek elsősorban, akiknek gyermekei nem akartak dolgozni a gimnáziumban. Az ilyen szülők azután nem merik, sőt nem is akarják ennek okát megtudni, hanem nagyon természetesen mindjárt í°y érvelnek, a gimnáziumban megbukott a fiam, de ha polgáriba járt volna, akkor nem bukott volna meg. Hát ez nagy tévedés, mert amelyik tanuló nem tanul a gimnáziumban, nem boldogul az a polgáriban sem. Talán a polgáriban nincsenek bukott tanulók ? Ha megvizsgáljuk, a gimnáziumból átment tanulókat, azt tapasztaljuk, bogy ezen tanulók 75—80% a a polgáriban is megbukik. Nézzük az érem másik oldalát is." Előttünk áll egy négy polgárit végzett tanuló, akinek már pályát kell választania. A négy év alatt kedvet kapott a tanulásra, szeretne tovább menni, de nem lehet, előtte a sorompó és csak bizonyos pályák nyílnak meg előtte, míg a többiek felé nehéz munka árán indulhatna el. íme egy tört karrier, aki azért maradt vissza, mert önhibáján kivül oly korlátot állítottak eléje a szülei, amelyet ledönteni most már nem tud. Ezzel szemben a néey gimnáziumot végzett tanuló előtt nyitva áll minden pálya kivétel nélkül, előtte nincs korlát, csak választás. Minek akadályozzuk meg tehát a gyermek jövőjét, miért temetjük el a gyermeket már az első osztálynál azzal, hogy polgáriba adjuk és ezáltal egy egész sereg pálya előtt zárjuk el előle az utat? Madách falansztere jut eszembe ennél a gondolatnál, ahol a gyermekről már születése alkalmával megállapítják, hogy lakatos lesz és így persze annak is nevelik, míg ellenkező esetben kiváló orvos lehetett volna.

Sokan azt is mondják, hogy jó volna a gimnázium, csak ne volna az a latin. Megnyugtathatom a közönséget, hogy a most készülő gimnáziumi tantervujitás szerint csak

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

a harmadik vagy az ötödik osztályban kezdődik meg a latin.

Azt is okul hozzák fel, hogy a gimnázium miatt az elemi iskolai oktatás szenved. Ez igaz. Dehát kérdem, a polgári iskola majd a szabad ég alatt tartja meg az óráit? Hisz a polgári iskolát is csak abban az épületben keltene elhelyezni, ahol jelenleg a gimnázium van. Másrészről mily nehéz a mai súlyos gazdasági viszonyok között egy uj polgári iskola felállítása és megszervezése. Elhibázott gazdálkodás lenne, amikor úgy akarunk újat építeni, hogy a régit és jót előbb leromboljuk, hogy, az újat, a rosz- szabbat felépítsük.

Mindezekből világosan áll előttünk az az igazság, bogy hatalmas szellemi tőkét képvisel a mi főgimnáziumunk s elvesztése kulturális szempontból nagy csapás lenne városunk társadalmára s ezt a veszteséget hosszú évek múlva sem lehetne pótolni. Nem rombolni, hanem építenünk kell. Arra kell inkább törekednünk, hogy állítsunk fel polgári iskolát is a főgimnázium mellett. Ha igy gondolkozunk, akkor valóban tanujelét adjuk kulturális érzékünknek s bebizonyítjuk, hogy mindig több és nagyobb ku túrát akarunk.

Vizsgáljuk meg* a főgimnázium hatását gazdasági téren is. A főgimnázium ittléte i feltétlenül előmozdította a város fejlődését 1 gazdasági téren is. Sok család van, aki azért telepedik le Dombóváron, mert gyermekeit iskoláztatni tudja a gimnáziumban. Évenként csak 4 — 5 család telepedjék le, már ez is vagyon és értékszaporulatot jelent. Hát még a bennlakó vidékiek hány családnak könnyítik meg megélhetését és hány iparosnak és kereskedőnek nyújtanak kereseti forrást. Dombóvár társadalma ma nem érzi ezt annyira, de ha megszűnnék a gimnázium, majd akkor látná, mit jelentett ez az intézet gazdaságilag a városnak. Akkor nemcsak a vidékiek mennének el, hanem elmennének a helybeliek is más városba. Sőt még bevásárlásaikat is idegenben, az iskola helyén végeznék el. A tapasztalat mutatja, hogy mikor egy-egy szülő bejön a városba az ő diák-fiához, bevásárlásait is elvégzi. Ezek az értékek a gimnázium megszűntével mind elvesznek.

Remélem, sokan gondolkodóba esnek szavaim felett é3 latolgatni fogják, hogy a gimnázium mellé álljanak e vagy nem. A kultúra érdeke, a város gazdasági érdeke mind a gimnázium mellett szólnak és én hiszem, hogy Dombóvár társadalma meg fogja érteni azt a nagy csapást, amely a gimnázium elvesztésével érné. Minden érdekel, minden személyi ellentétet félretéve, közösen fog munkálkodni a gimnázium fen- maradásán és fejlesztésén. Dombóvár társadalma nem engedheti, hogy ez a kultúrintézmény, amelynek már múltja van s a mely már a nevelés terén eredményeket mutatott fel, máról holnapra megszűnjön.

Nem tudom elhinni, hogy annyira gyámoltalanok lennénk, hogy egy iskolát nem tudunk fenntartani, amelyre égető szükségünk van. En is azt mondom a pécsi püspök ur Öméltósága szavaival, hogy e gimnázium fennmaradása becsületügy, — becsületügye Dombóvár társadalmának, mert ha Dombóvár társadalma egy ilyen fontos kultúrintézményt csak úgy könnyedén kienged a kezéből, akkor megérdemli azt is, hogy e városba gimnázium soha többé ne jöhessen.

p- a —

Szerkesztőség: Szent-LászIó-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.)

Széljegyzetek.

AZ EMBEKEK. A minap többen voltunk egy társaságban. Mit csinálnak ilyenkor az emberek ? Vagy kártyáznak, vagy szapulják a világot. Mindakettö nemes szórakozás. Az elsőben jámbor atyámfia eljuthatsz odáig, amikor zsebbe nyúlsz és káromkodsz ; a másodiknál pedig odáig, hogy magad alatt vágod a fát. Együtt va- lánk és rövid idő múlva előkerült a svájci hősökkel teleping; It, Piatnik cég által szabadalmazott 32 levelű biblia. A kibicek pe- diü koszorút fontak körülöttünk. Mi kártyáztunk, ők letárgyalták az ország világ dolgait. Miért ég több villan/ az utcán ? Miért nem fütik a kaszinót? A tisztviselők milyen karácsonyi ajándékot kapnak ? Illik-e valakihez ebédre menni, aki ellen szavaztunk ? stb. slb. Mire elfogtuk az utolsó ultimét s megnyertük a kontra kassza játékot, addigra a mi kibic barátaink kipirult arccal csattogtatták érveiket. Mikor hazaértünk, mindegyik elégedett arccal mondta oldalbordájának : De jól mulattam ! Hát ilyenek vagyunk mi emberek. Nem tudunk diszting- válni. Mikor szebb dolgokról beszélhetnénk, arról beszélünk, miért nem szavazott egyik vagy másik az ellenzék jelöltjére? Ha pedig a kormányra szavaztál polgártársam, hogy fordulhatsz ellenzéki képviselőhöz, hogy egy jó állást kikaparjon számodra. Nem. Ne erről beszéljünk. Nemesebb dolog most arról beszélni, mint kell mindenkinek dolgozni, hogy kikerüljünk a csávából. Értsük meg egymást. Egyesült erőre, kitartó együttes munkára van szükség. Amit a politika szertedaraboit, erősítse össze a társadalmi érintkezés, — az egymás iránti kölcsönös szeretet.

A Faics-iskola Petőt i-iinnepélye.

Jól sikerült iskolai ünnepély keretében áldozott a Faics-féle magán-polgári leány- és elemi-iskola Petőfi'Sándor emlékezetének. Dec. '2-án az Uránia-mozgóban nagyszámú érdeklődő közönség előtt folyt le az ünnepély. Rotbermel Irmus lelkes tapssal honorált szavalata nyitotta meg a programmot, melynek főpontja Faics Irén igazgató értékes előadása volt Petőfi költészetéről. Magát az előadást Kasztelitz Annus, Reisinger Vilma, Deli Róza, Kalmár Bözsi és Weisz Józsa ügyes szavalatai tarkították, végül pedig az ifjúsági énekkar adott elő néhány Petőfi dalt Bugaila Béla áll. tanító szakavatott vezénylése és Rothermel Erzsiké kitűnő harmóniumkisérete mellett. — Majd Kozák Irén háromfelvonásos alkalmi szin- játéka : A fehéregyházi éjszaka következett. A szereplő növendékek megérdemelték a kapott tapsokat. Közülök ügyességével kivált Lőrincz Éva öregasszonya. Talpraesetten mozogtak a férfiszerepekben Heinlein Kató, Kálmán Bözsike és Milicsevics Erzsiké. Általános tetszést arattak Szabó Bözsi és Weisz Józsa. Jól megállották helyüket Stern Ilona, Porgesz Klára ás Liebermann Irmus. De leginkább megnyerte a közönség szivét a csöpp Bernát Bözsike természetes elevenségével és bátorságával. A darabot befejező élőkép festői tarkasága és jó megrendezése biztosította a hatást. Az ünnepélyt a Himnusz akkordjai fejezték be.