Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-10-22 / 48. szám
2. oldal. 1922. október 22. ‘ hogy lámpással, de amikor esik az eső, hiába visz az ember lámpást, nem {ehet ott kérem sokat kerülgetni a sarat, mert az van inindenhol. Különösen ott á két hídnál bele kell hágni a legnagyobb sárba. Meg aztán ott van az út mentén a kihordott trágya, abba kell belemászni, de attól csak még rondább lesz az ember. Nagyon megköszönnénk mi vasutasok a Szerkesztő urnák, ha a mi kedvünkért is szóvá tenné a lapjában ezt a dolgot, talán elolvasná az is, akire rátartozik. Talán a főnökségek, vagy községek, vagy nem tudom én micsoda hatóságok. Tisztelettel: Egy vonatkísérő. * * * Nagyságos Lapszerkesztő ür! Olvastam múltkori b. lapjukban a Dombóvár világítása miatti panaszt. Bizony jogos is ez, mert nem mindig volt ez így. Valamikor a jó békeidőben, mikor még más volt a helyzet, majd minden utcasarkon égett egy hatalmas fényű ívlámpa. Magam emlékszem, hogy volt egy a Bezerédy utca sarkán, a Rothermel-féle házak között, az Esterházy-utcában a Takarék, akkori Kereskedelmi Casinó táján, a Templom-téren, a Kakas-dombon, az Andrássy-utca sarkán, a községházánál, meg nem tudom már, hogy hol mindenhol, de bizonyos, hogy nem volt ilyen förtelmesen nagy sötétség, mint máma. Nagyobb is volt a közbiztonság. Nem félt úgy az ember az utcán, ha elballagott valamerre, hogy a sötét utcán csak megtámadják. Azonban ezek a régi idők már elmúltak és talán soha vissza nem jönnek. Elvitte az új emberek gonoszsága. Maholnap már mi is kikopunk e világból, akkor taián lesz világosság. Örök világosság. A nagyságos Lapszerkesztő urnák tisztelő hive : Egy régi dombóvári lakos* * * Kedves Szerkesztő Uram! Tavaly történt, hogy egyszerre a Hunyadi-téren fekete salak-hegyeket halmoztak fel. Idők folyamán ezek a salakhegyek kissé megapadtak ; láttam, hogy az egyes háztulajdonosok istállójuk és udvaruk feltöltésére, de itt-ott átjárók készítésére is felhasználták. Most, hogy a sár megint járhatatlanná teszi a teret, eszembe jutott, amit írni akarok. Hogy t. i. ne n lehetne-e ezeket a hegyeket átjárók készítésére felhasználni? Kié hát tulajdonképpen e fekete hegyek országa ? Egyes embereké, vagy a közé, vagy a mienk, Hunyadi-téri lakosságé? Mert azt viszont tudom, hogy egy kis jóakarattal rá lehetne venni az összes ház- tulajdonosokat, hogy a község segítségére mennének — és amint azt némelyek meg is cselekedték már — javítanák ezzel az átjárókat. Kedves Szerkesztő uram alázatos szolgája : Egy Hunyadi-téri háztulajdonos. * * * Lapunk zártakor értesülünk, hogy a Dvorzsák-ház, Túri divätiwelet között levő átjárót féltöltötték. Szeretnök hinni, hogy ez az első fecske több üdvös intézkedést is fog maga után vonni. Kézrekerlilt két fiatal tolvaj, akik 21000 koronát loptak. Két megtévedt fiatalember terve. — Äz egyik falazott, a másik végrehajtotta a lopást. — Ä detektívek ügyessége. — Hiány nélkül meglett a 21.000 korona. Szenzációs pénzlopást fedezett fel a helybeli rendőrség. F. hó 10-én Horváth Antal dombóvári lakos panaszt tett rendőrségen, bogy előző este az Erzsébet-utcai Kovács-féle vendéglőben picit boros állapotban a nála levő nagyobb pénzösszeget a vele együtt mulató társainak mutogatta. A pénzmutogatás felkeltette a szomszéd asztalnál mulatgató Csendes Ferenc és Hartung István érdeklődését, akik azonnal összenéztek és tervet eszeltek ki, hogy Horváthtól hogyan tudnák a pénzt ellopni. A két fiatal ember, mielőtt Horváth elhagyta volna a vendéglő helyiségét, távozott s egyenesen Horváth udvarába meulek s ott az udvaron elbújtak. Közben Horváth is hazaért s az istállóban lámpát gyújtva, lefeküdt. Most kezdődött Csendes és Hartung feladata. Csendes, malatt Hartung lelkiismeretesen falazott, vagyis felügyelt, az istálló ablakán át figyelte, vajon Horváth hova teszi azokat a ropogós uj ezereseket. Nem is sokáig kellett leselkedniük. Horváth a bortól csakhamar elaludt s kezdődhetett a munka. A két tolvaj halkan besurrant az istállóba, ami annál könnyebb volt, mert nem volt bezárva. A két vitéz megosztotta itt is a munkakört. Hartung újra falazott, Csendes pedig, akinek nem ez az első munkája, hozzálátott a pénzkereséshez. Horváth feje alatt könnyen megtalálta a pénzösszeget, ami csekély - 21.000 koronát tett ki. De még nagyobb volt az öröme, mikor egy papírba gyöngyölt köteget is talált, amelyről az első pillanatban azt hitte, hogy össze, csomagolt ezresekből áli. Ezt a köteget át is adta Csendes Hartungnak, jutalomképpen a nagyszerű falazásért. A jó munka után mindketten boldogan loholtak haza a dÚ3 zsákmánnyal. Nagy volt azonban Hartung megdöbbenése otthon, amikor a Csendestől kapott 1000 koronások könyvvé változtak a kezében. De persze, a világért se szólt volna senkinek a csúfos kudarcról. Amikor Horváth másnap felébredt, rögtön kereste a pénzét, de annak csak hült helyét találta. Szaladt a rendőrségre, hol ismeretlen tolvaj ellen panaszt emelt. A rendőrség bevezette a nyomozást s az eltűnt összeg felkutatására Del Medico József és Vas Géza detektiveket küldték ki. A nyomozás hamarosan eredményre vezetett s a tettesek személyében a fent megnevezettek lettek előállítva, akik egy kis habozás után töredelmes vallomást tettek. Sőt a detektiveket is kalauzolták a rejtekhelyekhez, ahová időközben eldugták a lopott pénzösszeget. 16.000 koronát a Schmidt- féle vendéglő kocsi*félszerében, 3000 koronát ugyancsak a Scbmidt-féle vendéglő egyik kályhájának hamutartójába, 1200 koronát pedig Csendes lakásán, az ágyban találtak meg, hiány nélkül. A pénz megtalálása után az ügyes nyomozás be is fejeződött. A tolvajokat a járásbíróság vette pártfogásába. Az ügyes és eredményes nyomozással Vas Géza és Del Medico József detektivek- nek, aicik csak nemrégiben kerültek a dombóvári kapitánysághoz, alkalmuk volt bebizonyítani tehetségüket. — Gratulálunk ügyes munkájukhoz. Holler Gyula, cipész Dombóváron, Baross-u. 8. sz. alatt (Schmieder-féle ház) üzletét megnyitotta. I SAJÁT KITERMELÉSŰ I TERMÉSKŐ építkezésekhez, valamint utahra — zúzott hő kapható : a „Dombóvár és Vidéke Üzemi és Termelő Szövetkezeténél. DOMBÓVÁR, ERZSÉBET-UTCA. Hangszerek. Zongorák. Gramofonok. Minden hangszerünkért jótállást vállalunk ! Királyi udvari w hangszergyár Sternberg Budapesten, Rákóczi ut számú saját palotájában. lU\ß G írja meg azonnal, hogy milyen hangszerre van szüksége és mi arról díjtalanul küldünk árajánlatot, ha ezen újságra hivatkozik. Javítandó hangszerét küldje postán gyárunkba. Jutányosán újjáalakítjuk. GramoíontulaJ- donosoknak legújabb hanglemezekről ingyen és bérmentve küldjük műsorjegyzékünket. Széljegyzetek. LAKÁSÜGY. Akiket az Isten szeret, háziúrrá teszi, ügy látszik, hogy erről a szeretetről a háziurak meg is vannak győződve. Innen van az, hogy napról-napra jobban megfeszítik erejüket, hogy az újabb kor páriáit, a lakókat kiirtsák a föld színéről. Hiszen jobb világ is volna, ha empa háziurak laknák ez világi téreket. Mindig akad egy-egy dicső felebarátunk, aki megmutatja az utat, amelyen haladva, a szentesített eszközökkel könnyen elérhetik a célt. Egyik dicső cselekedet pl. az, hogy a lakók körül lebontják a falat, leszedik a tetőt s egy szép napon csak a csillagos ég takarja a hajlék nélkül maradt nyomorult halandókat. Dicső dolog mindenesetre, ha szerteromboljuk a házat s helyébe a tavasszal pompás mulató kertet létesítünk. Az sem utolsó, ha a szerterombolt ház helyébe szeparékat varázsolunk. Mindig hallom, hogy az államot támogatnunk keli a konszolidáció útján. Dicső barátaink, a háziurak (tisztelet a kevés kivételnek) úgy gondolják, hogy ők rombolnak, az állam pedig építsen. A lakók . . . ? Várjanak ! Hiszen a télen úgy is kevés a dolguk, ráérnek. Mit . . . ? Hogy megfagynak . . . ? Ki törődik azzal, ha egy lakó megfagy . . . ? A háziurak . . . ? Nem. Ma minden háziúrnak öt szoba dukál : az elsőben alszik, a másodikban eszi*, a harmadikban pipázik, a negyedikben számolja kincseit, az ötödikben . . . gondolkozik azon, miként lehetne a lakók rut fajzatát e sártekéről kiirtani . . . ? * MUDÁN. Sokféle szót keil a ma emberének megtanulni. Versailles... Sevres... Trianon . . . Mudán . . . stb. stb. Mindegyikhez egy egy nemzet sorsa fűződik. Némelyik kálvária, temetés, másik feltámadás. Sajnos a mi Trianonunknak még ninc.s meg a ,,Mu- dánja.<£ Égünk, üszkösodünk s nem tudjuk, hogy az üszőkből föltámad e phőnix. Marakodunk, nyúzzuk egymást, mintha kővé vált volna minden magyar szív. Testvér a testvért nem érti meg és az önzés okozta el- vakultságunkban nem látjuk a lejtőt, a szakadékot, amely féltett ősi virtusunk bús temetője, ezer év minden dicsőségének hamvvedre. Nem látjuk a török testvért, amint kardot rántva, szertenégyeli a békerongyot, amint a nyugati művelt nemzetek sietnek a sajtóhibát korrigálni, Írván Sevres helyett Mudánt. Versailles is nyög a német semmibevevés miatt, csak a francia kakas ijedt kukorékolása tartja össze a békeszerzöket. Trianon . . . ? Még szilárd. Még kisért a jóvátétel . . . Még harciasak vitéz szomszédaink, sőt a székelység ura eldobja Vitéz Mihály koronáját s tetszősebb aranykoronával igyekszik az uj alattvalók szivét megnyerni. S mi . . . ? Mint a jó, engedelmes gyermek, hűségesen térdelünk a kukoricán s kisebb gondunk is nagyobb annál, minthogy nemzetünk jövendőjén töprengünk. Nem látjuk a vészterhes felhőket nyomorult hazánkon. Hanem a zseb . . . korcsa... dollár . . . sokol . . . Ezek izgatóbb dolgok. Álmodozunk a múlt dicsőségén s nem látjuk a szomorú, a rettentően szomorú jelent. . . Hát mikor ébredünk 1 ?
