Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-09-10 / 42. szám
VI. évfolyam. Dombóváry 1922. szeptember 10. 42. szám. Előfizetési árak: egész évre 160•— K, félévre 80*— K, negyedévre 40*— K. Egyes szám ára : 4 korona; pályaudvaron 4 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Nemzeti munka. Valahányszor odakiáltjuk a bosszú- szomjas világnak, hogy: »Nem, nem, soha !« ugyanannyiszor halkan visszhangzik felénk az ellenség átkos suttogása: »Igen, igen, örökre!« A hírneves magyar vitézségtől való félelem ösztönzi gyáva ellenségeinket, hogy megtegyen mindent, hogy a gúzs minél szorosabb legyen rajtunk. Rabló ellenségeink között a leggyávább, de amellett a többinél kulturáltabb nemzet — a cseh — viszi az ellenünk való szervezkedésben a vezető szerepet és figyeli minden mozdulatunkat, mert minden legcsekélyebb mozdulatunk, mely feltámadásunkat célozza, beleütközik a fondorlatosán megszerkesztett trianoni feltételek valamelyik pontjába. A triauoni Ítélet pedig a mi halálos Ítéletünk. Számoljunk tehát e szomorú helyzettel. Lássuk be, hogy a trianoni Ítélet reánk nézve olyan kelepce, melyet mi belülről saját erőnkkel szét nem rombolhatunk, idegen állam pedig, mely rajtunk segiteni akarna, sajnos, nincs. Rajtunk csak a véletlen segíthet, melyre azonban sokáig várni balgaság. Egyetlen körülmény van csak, amelyet ügyesen kihasználva, feltámadásunkhoz vezethetne. Ugyanis az elszakított területeken levő testvéreinknek még most élő generációja az, amely visszavágyik az őshazához. E vágyat kell fokoznunk, még pedig sietve. Sietve azért, mert az ezek után jövő nemzedék már könnyebben beletörődik sorsába és a kisantantnak van is iá gondja, hogy ez a jövő nemzedék az ő céljainak megfelelő neveiéiben részesüljön. Hiszen tudjuk, hogy az ellenség a megszállott területeken erőszakosan zárja be a magyar iskolákat. Rögtön elboesájtja azon alkalmazottakat, akik a magyar uralom alatt is szolgáltak, mihelyst azok helyét saját erejével pótolni tudja. A megszálló ellenség saját embereinek kiképzését rövid kurzusokkal, összevont és elnéző vizsgálatok engedélyezésével gyorsítja, őket rögtön alkalmazza, hogy a régieket minél előbb kidobhassa. Ezzel párhuzamban gondoskodik az utódállam arról is, hogy zúgolódó népének a magyar közállapotokról szóló ujságtudósi- tások által elvegye a visszacsatolás iránti akcióhoz való kedvét. Akiknél pedig ez sem használ, azokat politikai börtönök falaival iparkodik ártalmatlanná tenni. A visszacsatolás gondolata és vágya hatványozott mértékben növekszik akkor, ba megcsonkított hazánkban általános jólét, szigorú erkölcsi alapon nyugvó társadalmi élet, lendületes ipari- és gazdasági fejlődés és minden irányú művelődés venné immár szemmel látható kezdetét. Ezzel szemben a közállapotok folyton rosszabbodnak, mely romlás különösen a túlhajtott és sokszor tisztességtelen üzérkedés által az önzésnek a paroxizmusig való tulfeszitésében gyökerezik. Kilátástalan és szomorúvá válik a jövő képe, ha még továbbra is ölhetett kezekkel szemléljük a végpuszlulás folyamatát. Ütött a tizenkettedik óra, végre lássunk hozzá az annyiszor hangoztatott hon- rnentő nemzeti munkához. Téves ama nézet, hogy a honmentő munka csupán abból áll, hogy mindenki a maga kötelességét végzi. Ez ma nem elegendő, mert hiszen ezt a munkát akkor is teljesítettük, amidőn honmentésre nem is kellett gondolnunk. Többet ugyan ma sem dolgozhatunk, mint amennyit fizikai erőnk megbir, De a hon* mentés ma nem a saját egyéni jólétünk előteremtéséből, hanem amellett még áldozathozatalból is kell, hogy álljon. Túlhajtott önzésünket meg kell fékeznünk és minél többet áldozunk a hazának napi keresményünkből, annál hamarább föltámadhat az. (Folyt, köv.) Mibe kerül ma egy diák? « Itt van már újra szeptember eleje, a nyáron át süketen és némán felénk meredő iskolaépületekből újra kicsendül a gondtalan diáksereg életvidám kacagása, hogy a komor intézeti csengő jelzésére ismét halk zümmögéssé váljék. De hej ! mennyi gond, mennyi szülői aggódás, mennyi veríték rejtőzködik a vidám kacagás, a gondtalan hancúrozás mögött. Láttunk egy esöpp kis diákgyereket az utcán, vadonat uj, szijjal összekötött könyvcsomaggal a hóna alatt — ez adta a gondolatot, hogy érdeklődjünk a mai iskolai felszerelés árai felől. Óriási számokat kapunk, pedig talán a könyvek drágulásának index-számai meg sem közelitik más közszükségleti cikkek index számait. Egy elsős elemista felszerelése tolltartó, táska stb. nélkül eléri a 150 koronát. Hiszen egy palatábla 120 korona, egy palavessző 3 K., régi, krajcáros irka 4 K., közönséges ceruza 10 — 25 K., ábécés könyv 46 K. — A negyedikes elemista tankönyvei már meghaladják a 300 koronát. Egy polgárista kis leány könyvei átlagosan 700 koronába jönnek. Első osztályos gimnazista tankönyvszükséglete 1250 koronát tesz ki, egy nyolcadikosé 2100 koronára rúg, ha »indent újonnan szerez be. De ezek csupán a könyvek. Kötetlenül, csupán fűzött állapotban. Ehhez jönnek a szükséges fűzetek, írószerek. Egy felsőosztályu gimnazistánál minimálisan 500 korona, melyhez azonban az egész éven át folytou járul a sok pótlá.3 : megtelt füzet, elvesztett ceruza, elrontott rajzlap ára. De mindez szigorúan éveleji .felszerelés. A vidékről ideszakadt nebulóknak enni is kell, azt ruhával és cipővel is el kell látni, hogy a tél hideg® meg ne ártson anyuska legdrágább fiacskájának, hogy a lábaajja ki ne villogjon az ásító cipő orrából ! Az a kosztos néni bizony szintén megkéri a maga 8 -10.000 koronáját havonta, ami egészen érthető is a mai 7000 koronás búza és 500 koronás zsir-árak mellett. Folytassuk «jég a számítást ? Sok van ám még hátra. Rufcfe, cipő, fehérnemű ! És sok minden apróság, a mozitól kezdve egészen a sarki kofánál vásárolt fél liter szilváig, amit hébe-hóba még nem nyalánk és nem tékozló diákurfik is megszoktak maguknak engedni. Csak egy az olcsó: maga a taníttatás. 400 korona tandijat követel csak a magyar állam egy egész esztendőre. Ha pedig a nebuló tanul, akkor még ezt is elengedi. Egy diák házon kívüli taníttatása eszerint a drágaság mai foka mellett másfél százezer koronát emészt fel. iái lesz,* ha a drágaság tovább is fokozódik ? Mit csinál ma egy vidéki köztisztviselő a gyermekével ott, ahol helyben iskola nincs ? Hogy költhetné fia egy évi taníttatására a maga 2 évi fizetését ? Miből él akkor maga és családja ? ügy tudjuk, aránylag kevés a vidéki diák Dombóváron. Eddig sem volt sok, most ez a kevés is megfogyott. Es ez természetes is. A vidék intelligens középosztálya nem tudja taníttatni gyermekét, mert nem bírja a költségeket. Még négy középiskolát sem végeztethet vele, annyira pedig nem tanult embernek is szüksége van manapság. Hogy ezek a tények csöppet ; em alkalmasak a sokat emlegetett »kulturfölény» megőrzésére, hogy ezek az állapotok a kulturális züllés lejtőjére vezetnek, az kétségtelen. De vájjon eszükbe jut e az illetékes tényezőknek az országos jelentőségűvé feltolt személyi veszekedéseik, apró céljaik közérdekűnek ítélt hangos szócsatáik közepett! ? Figyelő. A dombóvári méhésztanfolyam záróvizsgája. A múlt pénteken, szeptember 1-én délután 4 órakor volt megtartva a dombóvári méhésztanfolyam záróvizsgája a Hunyadi- téri iskolában. A vizsgáló bizottság elnöke Váraciy Zsigmond poslafeliigyelő, a Dombóvárvidéki Méhész Egyesület elnöke volt. A tanfolyam augusztus 14-től szeptember 1 ig tartott. A tanfolyam előadója Kör- mendy József méhészeti felügyelő, az V. méhészkerület vezetője volt, az ő kiváló képzettségének és fáradságának köszönhető, hogy a tanfolyam ilyen szép eredményeket tudott felmutatni. A tanfolyamon 24-en vettek részt és mind a 24 en sikerrel tették le az elővizsgát. A vizsga befejezése után Várady elnök a Méhész Egyesület, Sólya János gimn. tanár pedig a hallgatók nevében mondott köszönetét Körmendy felügyelőnek a tanfolyamon kifejtett munkásságáért. A tanfolyam megrencjezésében a főérdem Szmodics Zoltán ny. gimn. tanárt, a Méhész Egyesület szakképzett és agilis titkárát illeti meg. Az ő utánjárásának köszönhető, hogy a tanfolyamot megtarthatták Dombóváron. A tanfolyam befejezésével méhészeti oklevelet kaptak a következők : Szmodics Zoltán, Sólya János, Fuchs Ferenc, Rókusz András, Lehmann György, Kiss István, Dobozy Dezső, Hebedly János, Polgár Lajos, Kiss Ferenc, Szily István, Hermész József, Bobán Jenő, Miszner Zsigmond, Molnár Antal, Kovács G. Mihály, Farkas József, Gyarmati János, Szilák József, Kelemen György, Török József, Topa Imre, Rajczi János, ifj. Fuchs Ferenc és Csapó József. — Anyakönyvi közlemény. Augusztus 21 -tői szeptember hó 5-ig a következő születések történtek: Hőger Ferenc máv. főmozdonyrezető Vizmathi Kornélia: Miklós r. kát. ; Juhász György téglagyári munkás Gyurics Mária : Mária-Magdolna r. kát. ; Konkoly István várm utkaparó Gulyás Julianna : Erzsébet r. kát. ; Kerbolt Vendel földm. Keczeli Mária: Pál r. kát. ; Hanta János máv. fütő Nagy Erzsébet : Etel r. kát. • Nagy Imre ref. Mészáros Gizella r. kát. i László ,ref. Halálozások: Welczenbach Mihály gyepmestersegéd r. kát. 26 éves (or- bánc), Goldschmied Samu kereskedő izr. 70 éves (szivbénulás) Csonka Ernő r. kát. 3 hónapos (veleszületett gyengeség.)
