Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-08-27 / 40. szám

2. oldal. 1922. augusztus 27. Ma öngyilkossággal egyenlő lenne min­den olyan kalandos törekvés, amely a meg csonkított, kifosztott, ezer sebtől vérző or­szágot háborúba akarja keverni. Dolgozni és várni! Ez a magyar kérdés lényege. Dol­gozni gazdasági talpraállitásunkért és várni várni a kedvező alkalom eljöttét az integri­tás visszaszerzésére. Amilyen fontosnak tartom az irreden­tizmus szempontjából, hogy épen úgy ta­nítsák az iskolákban ezután is az integer Magyarországot, mint eddig, épen oly fontos gazdasági szempontból, hogy tudjuk,' mit ve­szítettünk és mi maradt meg. Mielőtt építe­nénk, tudnunk kell, hogy mivel építhetünk. Áttérve a statisztikai adatok ismerte­tésére, előre kell bocsátanom, hogy nem mindenütt állanak pontos statisztikai adatok rendelkezésünkre, több helyütt a megköze­lítő becslésekre vagyunk utalva, de általa- . nosságban pontosak és megbízhatók. Statisz. j tikai adataimat dr. Teleky Pál és Cholnoky j Jenő gazdaságpolitikai kimutatásai és tér- j képei, másrészről Buday László értékes í munkái alapján állítottam össze. Elsősorban a területi és népességi ada­tokat ismertetem. Nagymagyarország területe, a társországokat leszámítva. 282.000 km2 volt, ebből elszakítottak 191.000 km2 t, Gsonkama- gyarország területe maradt 91.114 km2, az egésznek 32% a- Az elszakított területekből a megszálló államok következőképen része­sülnek : Románia kap 102.000 krn2-t, ez egymagában többet tesz ki, mint az egész megmaradt területünk ; Szerbia 21.000 krn2-t; Csehország 63.000 km2-t, 5.000 km2-t kap ; Fiúméval elveszítettünk 21 kma-t. Lakosságunk volt 18,264 000 ; ebbő! megmaradt uj statisztikáinkon beiül 7,481.009 az egésznek 41%-a, román megszállás alá jutott több mint 5 millió, cseh megszállás alá 3 és fél millió, szerb megszállás alá 1 í és fél millió, osztrák megszállás alá közel 400.000, Fiúméval elveszítettünk 50.000-t. j Az elszakított területeken él közel 3 /és fél millió magyar, az összes magyarság­nak több mint egyharmada, Csonkamagyar- ország lakosainak 82% a magyar, a legné­pesebb nemzetiségük a német, számuk mint­egy fél millió, a többi nemzetiségek csak pár ezer fővei vannak képviselve. Vagyis Csenkamagyarországon nemzetiségekről — kivéve a németséget, akik pedig magyarnak vallották mindig magukat és vallják ma i; — úgyszólván nem is lehet beszélni, addig az utódállamok meglehetősen heterogén népességüek, a magyarság mindenütt magas arányszámmal van képviselve. Felekezetileg az ország összes lakos­ságának közel kétharmada katholikus, a má­sodik legnépesebb felekezet a református 21 °/0-kal, a zsidóság száma közel félmillió, 6*2°/0-os arányszámmai, pár ezer fővel meg­haladva a negyedik helyen álló evangélikus felekezetet. A többi felekezetek csak kisebb számmal vannak képviselve. NÖt DIVATSZALON, D0MBÚVÁR Értesítem a nagyérdemű igen tisztelt hölgyközönséget, hogy Dombóvárott, Esterházy-utca 17. szám alatt női divat-szalont nyitottam. Elvállalok minden e szakmába vágó munkát, u. m, : női ruhák és kalapok készítését és átalakítását. Teljes tisztelettel: kátrány iné. TANULSÁGOK. (P. K.) A demokráciával meg van akadva az egész magyarság ; mindenki érzi, hogy olyan nagy szükség van rá egy jó! be­rendezett, modern államban, mint egy falat kenyérre az éhes embernek. De éppen a demokrácia folytán jutott a magyarság ebbe a siralmas helyzetbe, amelyben most ten­gődik. Mi hát a teendő ? Vagy szakítani a demokráciával, ez a lehetséges egyik, de a legrosszabb és legostobább megoldás is egy­úttal. Vagy pedig meg kell tanítani a ma­gyarságot, hogy a demokrácia, a szabadver­seny által nyújtott lehetőségek, a magyarság kincsesbányái legyenek. Mert mit érek el vele, ha manapság ordítom tele tüdővel, hogy így szükség, ugv szükség van a demok­ráciára, az ember teljes emberré emelésére, ha — furcsa körülmények következtében — épen alólam húzzák ki a talajt. A demok­ráciára tehát vigyázni kell! Nagyon kitűnő dolog, de csak akkor, ha a magyarság hasz- nosodik általa. * A szociál- demokraták szerelik a »burzsuj« Széchenyi grófot, Kossuthot, Eöt­vöst, Deákot emlegetni. Nagyon jó dolog ez, lagalább a magyar nemzetnek eszébe hoz­zák, hogy kik által megkezdett utón kell haladnia és kiktől kell hazaszeretetei ta­nulni. Azonban a szociál-demokraták ezzel elhibázták a saját dolgukat, ami szintén na­gyon helyes. Mert aki Széchenyi, Kossuth, Deák nyomdokait követi, az sohasem lesz szociál-demokrata. Legfeljebb fiatal, vagy félművelt politizálókat téveszthetnek meg vele. De ez sem tart örökké, mert egyszer mindenkinek benő a feje lágya és tisztán látja az igazságot, amit semmiesetre sem ők képviselnek monopólium gyanánt. Äz Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara igazgatóválasztmányának ülése. Az «Alsódunáltuli Mezőgazdasági Ka­mara» igazgatóválasztmánya augusztus hó 9-én, a vármegyeház nagytermében, ülést tartott, amelyen megjelent Tolna-, Zala- és Somogyvármegyókből a tagoknak úgyszólván minden tagja. Az elnöki széket gróf Hoyos Miksa fogalla el. Felolvastattak a Kor­mányzó ; a Miniszterelnök- és a földmive- lési Miniszter uraknak küldött meleghangú, távirati üdvözlések, kik azt melegen viszo­nozzák, szerencsét kívánván a kamara jö­vőbeni működéséhez. Nagy tetszést váltott ki a pécsi Kereskedelmi és Iparkamaifca át­irata, amelyben testvéri munkálkodását Gsonkamagyarország közgazdasági életének felvirágoztatásához szeretettel felajánlja. Horváth Jenő igazgató beszámolt a kamarai iroda berendezéséről, működésének meg­kezdéséről s az irodai mankaerök felvéte­léről, a telefon bevezetésről és arról, hogy a kereskedelmi Miniszter a Kereskedelmi és Iparkamaráknak engedélyezett kedvezményes bérletjegyet biztosított a vasúti utazáshoz az igazgatónak, helyettesének. Beszámolt arról, hogy a földmivelésügyi Miniszter az első be­rendezkedés költségeihez félmillió állami előleget utalt ki. Baranyavármegye alispánja addig is, mig a kamarai tagok választása megejthető lesz, ideiglenesen tiz tagot dele­gált az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kama­rába. A kamara működése iránti érdeklő­dést bizonyítja, hogy a kamaránál megüre­sedő titkári és segédtitkári állásokra tegna­pig 14 pályázat érkezett be. A kaposvári m. kir. honvéd 7. gy. ezred parancsnok­ságának megkeresésére elhatározta az igaz­gató választmány, hogy a tovább szolgáló altisztek részére rendezendő népakadémiai tanfolyam rendezésénél hathatósan közre­működik. Miután a testvérkamarák hivatalos átiratait megbeszélték, a tolnamegyei tagok indítványára elhatározták, hogy a kamará­hoz tartozó vármegyék alispánjait és a vár­megyei mezőgazdasági bizottságok elnökeit átiratilag fogják megkeresni azért, hogy az üszög elleni csávázás, valamint a kártékony madarak : (varjak és szarkák) kötelező ir­tása tárgyában megtegyék a kellő lépéseket. A választmányi ülésnek legérdekesebb pontja volt kétségtelenül a kamara állásfoglalása a földadó javaslat tárgyában. Széleskörű vita indult meg e tárgyban, amelyben a tagok­nak úgyszólván mindegyike részt vett. Az eszmecsere folyományaképpen a kamara igazgató választmánya a következő határo­zatot hozta : 1. A Mezőgazdasági Kamara a földadó javaslatot csak akkor tartja elfogad­hatónak, ha az 1920. évi XXIII. t. c., a jövedelem és vagyon adó helyesen módosit- tatik. 2. A kamara aggályosnak tartja a buzavaluta alapján adózni, miután azonban meg mellette az első pillanatban, oly formát érezve, mintha rám akarna dőlni ez a görbe nagy alkotmány, átmentem tehát a másik oldalra. Hát bizony ez a torony ferdének elég ferde, de máskép pompás egy épület; vakító fehér márványból épült. Kívülről oszlopos csarnok csiga alakban köríti, me­lyen fel lehet menni a harangokig. Nem mentünk fel, egyben azért, mert egy lélek sem volt a téren, kitől megkérdezhettük volna, hogy szabad e felmenni, másrészt azért nem, mert a kapaszkodást semmi te­kintetben sem szeretem. Hét harangja van a toronynak, melynek lengése a hajlás el­lentétes oldalán történik. Magassága egyéb­ként 54 és fél méter. Azt állítják a pizaiak, hogy a torony az építés közben ferdült volna el és aztán dacos szándékosságból építették tovább. A harangok oly szépen vadnak ösz- sze hangolva, hogy megszólalásukkor mintha egy titkos mennyei zenekar bűvös-bájos muzsikájának hangját varázsolnák közibénk. A székesegyház páratlan épület, Fi­renze, Róma, Milano után is van rajta mit nézni és bámulni. A pizaiak egy győzelem emlékére építették, melyet Palermo mellett 1063-ban ellenségeik felett nyertek és 1118- ban II. Geláz pápa szentelt fel. A bazilika kereszt alakú, hosszában öt, keresztben há­rom hajós, a kereszt találkozása felett ovál kupolával, toskán ízlésben. Belül 68 na­gyobbrészt antik szobor díszíti. A menyezet a leggazdagabb aranyozásban fénylik. Ez valóban dicső diadalív, mert világra szóló :emlék. Az épiiészet remekeivel versenyez a belső elrendezés, a művészi öntvények, fa- ragványok, képek. A többi közt Del Sarto »Szt. Agnes»-e elragadó kép. A nagy réz­lámpa Passentitól való a * XII. századból, melynek lóbálódzása 1610-ben Galileit, mi it pizai mathesis tanárt az iuga törvényeire figyelmeztette. Figyelemre méltó a 12 már­vány oltár, a különféle kövekből épitett fő­oltár, fölötte egy művészies faragásu bronz Krisztussal. San Ranieri kápolnája »Cimabue« moziak képeivel. De nemcsak belülről gaz­dag e templom, hanem talán a legszebb homlokzata van minden olaszországi székes- egyházak közölt. Ötvennyolc oszlop, öt osz­tályban, kedves ivek által összekapcsolva díszítik egyik végét. Mennyi kecs és össz­hang van e műben! Oly eredeti ezen épü­let, hogy nem lehet elfeledni alakját. El­tudtam volna nézni órákig, napokig, hogyha időm nem lett volna kimérve. Most a templom homlokzatával szem­ben álló Battistero-t (keresztelő kápolna) vettük szemügyre. Ez 1153-ból való, Dis- tizahi tervezte. Kolosszális kupolaépület a székesegyház styljében, későbbi, gótikus stylű hozzáadásokkal. Három emeletes, fe­hér márványból, a kupola tetején ke- rssztelő szt. János bronz szobrával. Négy pompás, gazdag díszítésekkel ellátott ajtó vezet a keresztelő kápolnába, mely, mint már említem, kathedrálisnak válnék be. A reliefekkel ellátott keresztelő kút Vigarelltől való, a pompás, faragványokkal díszített, hires márványszószék Nicoolo Pisanot vallja mesterének. Mikor itt nézelődtünk utitár- sammal, egyszerre belép egy jól táplált, megtermett libériás alak, meghajtja magát előttünk s mondja: »Signori, echo. ♦ (Uraim, a viazhang.) És ezzel elkezd fütyölni, éne­kelni és a boltozat a legszebben visszaadta a fütty és ének hangot, mintha orgonakisé- ret is zümmögött volna hozzá. Valóban el­bájoló volt e harmonikus visszhang. Aztán megcséntezimoztnk a taiián nagy markát és megindultunk kifelé, hogy a campo santoha menjünk. (Folyt, kőv.) . Qyulaji.

Next

/
Oldalképek
Tartalom