Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-06-04 / 26. szám
Előfizetési árak: egész évre 100*— K, félévre 50--— K, negyedévre 25-— K. Egyes szám óra : 3 korona; pályaudvaron 3 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. É Szerkesztőség: Szent-László-tér IS. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Ütött az óra... A kormány önkényes válaaztórendelete és erőszakos kortesbadjárata felnyitotta az ország szemét. Most már mindenki tidja, bogy a keresztény ellenzék oldalán van az igazság. Az igazságnak nem kell fegyver, az igazságot nem kell erőszakkal és megfélemlítéssel az emberek fejébe verni, mert az igazság előbb utóbb győz, az igazság bevilágít a szivekbe és bátrakká teszi a csüggedő embereket. A kormány a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül a vidéken törölte a titkos választást és mi történt? Nyílt szavazás mellett bukott meg a kormány egyik tagja : Tomcsányi miniszter. Ez a bosszuló igazság, mely azt 9ebzi meg, aki az igaz-ág ellen rét. A második bnkott kormánytag maga Klebels- berg belügyminiszter, ki ezt a választói rendeletet ösvxefabrikálta. Sopronban, titkos szavazás mellett kapta meg ő is az utiiaput a válastóktól. Ez meg az igazság szava. Vagyis nem kell ez a kormány sem nyíltan sem titkosan a magyar nemzetnek . .. Nézzük most már meg, hogy állunk az igazsággal a dombóvári kerületben ? Itt a régi tiszta és titkos választáson nyert bizalom alapján a keresztény ellenzék egyik legkiválóbb vezére, Pallavicini lépett fel. Az az ember, kinek parlamenti működése úgy az országban, mint külföldön mindenkor a legerősebb visszhangot keltette az igazságot keresők szivében. Az a Pallavicini, kit mint helybeli embert gyermekkorától ismerünk és akiről a kerületben még a gyermekek is tudják, hogy szive, lelke összeforrott a kerület polgárságával és azok minden gérdeké-t vei. Egyhangú választásnak néztünk elébe. É-t mi történt? A kormány egyszerre kót ellenjelöltet is állított ellene. Egyetlen más pártból, — pedig sok van ebben a kis országban, — nem akadt ellenjelöltje Pallavi- cininek, de a kormány két tört szegzett a mellének. Az egyik azonban hamar kicsorbult. Báró Horváth Emilt elsodorta az igazság szele az élni és főleg törvényes alapon élni akaró nem/et utjábó1. Hátra van még a kormány másik je lőttje Balog (Kind;) Gvula. Eddig névleg nem volt a kormány hivatalos jelöltje, de most, hogy a hivatalos jelölt kibukott, egyszerre felvette a hivatalos címet és jelleget. Kibújt hát a lóláb! Báró Horváth Emil hivatalos jelölt volt nyíltan, Balog (Kindl) Gyula pedig titkosan. Megjósolhatjuk, hogy ez a titkos jelölt is nyilván bukik ebb m a kerületben. A kétkulacsos politika megboszulja magát. Balog (Kindl) Gyula is elmerül oda, ahol volt: az ismeretlenség homályába. Eddig sd láttuk a környéken. Dombóváron egyetlen járdakő, a kerület utain egyetlen árnyékot adó fa nem jelzi nevét vagy alkotóképességét, mit várjunk tőle a jövőben ? — tőle, ki csak maga akar emelkedni s ezért szegődött a ^kormány politikai szolgálatába. Ütött az óra! Nyíljék ki a szemünk és az igazság által megvilágított és megerősített lélekkel mondja ki ez a kerület, hogv bizalmát ismét annak adja, ki erre érdemesnek mutatkozott. Pallavicini György birta ezt az értékes bizalmat és mindenkor az üldözött igazság védelmére, az ország javára használta. A maga érdekét bizalmunk árán soha nem Kereste, ő legyen ennek a kerületnek a képviselője mert becsületessége méltóvá tette a múltban, hazafisága és ta- nultsága pedig biztosíték arra, hogy soha nem lankadó lelkesedéssel fog küzdeni a kerület minden polgáráért és általában a keresztény Magyarország boldogulásáért. Az igazságnak Dombóváron is győzni ke l, Pallavicini győzni fog a mi kitartó becsületes támogatásunkkal ! Egy választópolgár. Választási riport Csendes szavazás. — Ä Bethlen-plakát és a szél. — Hossz ómen. — Mi van a «gulás»-sal ? - Egységes bátorság. — Rz első hírek. — Vidéki eredmények.— Ä pártirodában. — Éljen Hőgyész! — Horváthék csomagolnak. Dombóvár, 1922. máju.3 28. Reggel 8 óra. A szavazókörleíekben elfoglalják • helyeiket a biaottságob, szigorú arcú elnökök, elkeseredett és harcra felkészült bizalmi férfiak. Az asztalokra kikerülnek a hatalmas protokoilumok. Minden el van készítve a döntő csatára: Dombóvár szavaz. Az épületek elé pedig felvonul a rend- fentartó karhatalom. Elállják az ajtókat és érdektelenül, egykedvűen várják az áldozatokat. Dombóvár pedig nyugodt. Dombévárt nem hozza ki a sodrából semmi. Dombóvárnak talán nincs is »sedra«. Legalább is nem láttam még kijönni belőle. Csak itt-ott látni egyikét embert, aki izgatottabban járkál, — bizonyára fflpolitiku- sok — vagy kocsiról nézik le a gyalogos halandót. Szavazó polgárok azonban szavazási szándékkal ennél is szórványosabban mutatkosnak. 9 óra. A szavazás mindenütt megindult. Az utcák lassankint megélénkültek a szavazó- helyek környékén, de tolongás, esoportosu- lá3 nincs, »Turnusok« beosztására nincs szükség: őrül a bizottság, ha előkerül egy vallani akaró ember. A polgártársak kevés törődéssel szemlélik a falakat. Tele vannak plakáttal. A fel-felujiló szél felkavarja az utca bőséges porát, szemünk közé vág egy- egy csomóval s megzörgeti az újonnan kiszögelt nagy plakátot. Két árny-alak között Bethlen tekintget borongós arccal a szemlélőre s hirdeti, hogy az egység hivatalos jelöltje báró Horváth. A meg megerősödő szél azonbao belekap a rosszul felerősített plakátba s a rendőrőrszem asszisztálása mellett nagy darabokat tép le belőle . . . — Rossz ómen . . . És a szél urfit csintalanságáért még elő sem lehet állítani l Büntetlenül tépdesi a hatósági védelmet élvező plakátot: 10 óra. Nagymisére gyülekezik a kis városka népe. Mintha nem is volna választás napja. Sürü sorokban tülekszenek be a szűk templomba. A Dömötör-sarkon megáll egy naptól fakult keskeny plakát előtt egy békés polgártárs s nagy igyekezettel sillabizálja a fogós rébuszt : ... bazájs mbtdsigál, láluitéliriliti lilir gulását akarja, az szavazzon br. Horváth Emilre, LS'mÍ — Nohát komám, etnraán mégis sok Nemcsak, hogy etetik, meg itattyák a népei nem szégyellik ide kitenni, hogy aszongya nézze csak: * A ki . . . gulását akarja, a szavazzon a báróra !« Hát emmán disznóság ammondó vagyok ! . . . — Hm! Hm! De azór maga is mög- tte a csánkot . . . Nem értem tovább, csak annyit hallok, hogy az öreg erősen dohogva nebézményeai az ügyet. Két izgatott ember rohan el mellettem. Kortesek, vagy műkedvelő polilikusok. — Hogyan állunk ? — Semmit sem tudok. Vidékről nincs semmi hir és itt sem tudnak bizonyosat. Az óvodában vezet a báró. — No, majd a vidék . . . Más három ur jön. Elkapom a beszédtöredéket. — Nem akarnak szavazni. Üresek a helyiségek. Még valami trükköt csinálnak. — Hát mindenki misén van, áz asz- szonyok meg délután jönnek. — Meg kell mondani mindenkinek, hogy menjenek szavazni, mert elfognak késni. Maga már szavazott? No ezek biztos Pahavicini pártiak. Ki lehet következtetni a beszédjükből. Benn a szavazóhelyiségben alig van munka, de azért permanenciában van az •gész bizottság. — Hogy hívják ? Kire ssavaz ? Különös, de megfigyelni való : az ellenzékiek bátran, hangosan, bizonyos büszkeséggel vágják ki a nevet: őrgróf Pallavicini Byörgy, mig az egységes báró emberei mintha szégyenlősek tettüket, lehajtott fővel, csendesen, alig hallhatóan ejtik ki a jelölt nevét. Igaz ügyön mi a restelni való ? Fél tizenkettő. Sebes hajtásban kocsik robognak az utcákon végig; apró fehér cédulákon szórják szét kérdezetlenül az első »megbízható« eredményt: Horváth 577, Pallavicini 200, Balogh 11, Fejcsóválások, bizalmatlankodó are-
