Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-05-07 / 19. szám

2. oldal.

1922, május 7.

Hadviseltek Orsz. Pártjának programija.

Bajtársak !

A háború sokat szenvedett harcosai érdekeik védelmére megalakították a Hadviseltek Országos Pártját. Tolnavármegye bátor fiai is megmozdultak s március havában járásunk székhelyén megalakították a Hadviseltek Országos Pártjának Dombóvári Csoportját.

Ti sem maradhattok el a többi hadviselt bajtárs mögött, nektek is e zászló alá kell tömörülnötök.

Pártunk programmját teljesen magáénak vallva elfogadta őrgróf Pallavicini György volt nemzetgyűlési képviselő, aki maga is részt vett a világháborúban.

— Magam is hadviselt lévén — Írja őrgróf Pallavicini — szinte felesleges hangsúlyoznom, hogy azok a törekvések, elvek és követelmények, melyek a Hadviseltek Országos Pártjának általam ismert programm- jában kifejezésre jutottak, teljesen egyeznek azokkal az irányelvekkel, melyek politikai tevékenységemben eddig is vezettek. Ameny- nyiben az újonnan megalakult törvényhozásban tettlegesen is részt vehetek, minden erővel arra fogok törekedni, hogy a párt programjában foglaltak törvényes intézmények alakjában volt bajtársaim javára minden vonatkozásban megvalósuljanak.

Őrgróf Pallavicini György a mi érdekeink védője s minden hadviseltnek köteles* sége védőnk és támogatónk zászlóját diadalra vinni.

Pártprogrammunk:

A háború által teremtett erkölcsi megalkuvás, a kötelességérzet meglazulása, a polgári kötelességek elhanyagolása é3 a hazaszeretet aláhanyallása veszéllyel fenyegetik nemzeti létünket. Ez a veszély hívta életre a Hadviseltek Országos Pártját.

A hadviseltek milliós táborát a legszentebb kötelességérzet vezette ki a harcterekre és a lángoló hazaszeretet tette képessé őket az emberfeletti, önfeláldozó kötelességek teljesítésére. A Hadviselteknek az ágyuk irtézatos tüzében megedzett, fegyelmezett tömege most ugyanezzel a férfias kötelességérzettel, önzetlen hazaszeretettel, áldozatkészséggel követel részt a magyar közélet irányításában.

A Hadviseltek Országos Pártja az ország minden foglalkozásbeli és minden fele- kezetbeli magyar állampolgárát egyetlen nagy dolgozó társadalmi egységbe állítja be. Ezért legelső sorban van hivatva arra,

hogy a felekezeti és osztályérdekektől széttagolt, a tönk szélére juttatott társadalmunkat komoly munkára képes, hatalmas táborba tömörítse. A Hadviseltek a meddő közjogi viták és személyi harcok helyett a háborúban szerzett gyakorlati tapasztalataikat, töretlen munkakészségüket és a bajtársi összefogás erejét akarják az ország újjáépítésének egyetemleges munkájába beállítani.

A Hadviseltek Országos Pártja követeli az imi és olvasni tudáshoz kötött általános, egyenlő és titkos, a nőkre is kiterjedő választójog megalkotását és a főrendiház reformját.

Követeli a háború alatt és utáni események következtében meglazult és leziiUött közéleti erkölcs integritásának helyreállítását.

Követeli a trianoni békeszerződés revízióját.

A gyakorlati pályákhoz föltétlenül meg- kivántató közoktatás teljes ingyenessé tételét.

A munkások aggkori biztosítását.

Az igazságügy reformját, de különösen a büntető törvénykönyvnek a mai élet viszonyaihoz mérten való átdolgozását.

Kívánjuk a Hadviseltek különleges helyzete érdekében;

1. A Hadviseltek Országos Pártja éberen őrködik afféléit, hogy a haza védelmében vérrel és élettel teljesített hősi önfeláldozó szolgálat, mint a legszentebb polgári erény, mindenki által tiszteletben tartassák.

2. A Hadviseltek családi és gyermek- védelmi intézményei az állam által minden más intézménnyel szemben elsőbbségben ró- szesitendők, mivel a Hadviseltek családjai a háború alatt fokozott mérvben szenvedték a közellátás hiányait.

3. A Hadviseltek egészségügye oly módon kezeltessék, hogy az igazolhatóan a harctérről hozott betegségekben az arra rászorulókat az állam teljese* ingyenes gyógykezelésben részesítse.

4. A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák ellátása az élet szociális követelményeinek megfelelően oldassák meg, hogy a még kolduló bajtársaink részére polgári munka ellenében tisztességes megélhetés biztosittassék. A hadifogságból visszatért és visszatérendő bajtársaink gazdasági helyzete törvényesen rendezendő.

5. A frontszolgálatos közszolgálati alkalmazottak előmeneteli sérelmeinek orvoslását, az 1922. évi VI. t-e. vonatkozó rendelkezéseinek oly értelemben való kiegészítését és megváltoztatását, hogy a 12 havi frontszolgálattal rendelkező, valamint megsebesült, rokkanttá vált és hadifogságot

szenvedett összes közszolgálati alkalmazottak részére, általában a mindenkori hivatali állások és az ennél magasabb fizetési osztályok közötti összes illetmónykülönbözet nyugdíjba is beszámítható hadipótlék alakjában, mint állandó illetmény, törvényhozá- silag biztosittassék és hogy ugyanezen kedvezmények a rangosztályba nem sorozott közszolgálati alkalmazottakra (altisztek, kezelők, dijnokok, szolgák, segélydijas, napi- díjas, havidíjas és napibéres) is kiterjesztessenek. Követeljük mindezen kedvezményeknek az elesett, vagy hadifogságban, illetve a háborúban szerzett betegség, vagy sebesülés folytán elhalt bajtársainkra való kiterjesztését, illetőleg özvegyeik részére a megfelelő, magasabb nyugdíj illetmény megállapítását. A nemzeti becsület nevében követeljük, hogy a frontszolgálatos alkalmazottak az állami szolgálat kötelékéből fegyelmi ok nélkül, a tisztviselői létszámcsökkenés alkalmával sem legyenek elbocsáthatók és hogy ezeknek az ugyaevezett „B“ (létszámfeletti) listára való helyezése meg ne történhessék. Végül követeljük az összes Hadviseltek érdekében az 1873. évi II. t e. első és második szakaszainak analógiájára egy ely törvény megalkotását, mely szerint minden megüresedő közszolgálati alkalmazás betöltésénél egyenlő minősítés esetén a hadviselt pályázóé legyen az elsőbbség.

6. A tisztviselői létszámcsökkenéssel kapcsolatban azt, bogy az elbocsátások alkalmával mindenekelőtt a tisztviselők anyagi és családi helyzete legyen figyelembe veendő és ennek alapján elsősorban azok legyenek elbocsáthatók, akiknek megélhetését magánvagyonuk, vagy a közgazdasági tevékenységükkel járó jövedelmeik egyébként is biztosítják.

7. A köztisztviselők szolgálati pragmatikájának megalkotását a magánalkalmazottak és munkaadóik közötti szolgálati viszony, nyugdijkérdés stb. törvényes rendezését.

8. A különböző állami jogok, bérletek és vállalatok stb. engedélyezésénél a Hadviselt pályázók elsőbbségben rószesitendők.

9. A földbirtokreform sürgős végrehajtását és az ennek során igénybe veendő földterületekből az arra igényt tartó Hadviseltek, ha legalább Károly-keresztesek, úgyszintén a volt Hadifoglyok, Hadiözvegyek és Hadiárvák házhelyeket vagy kisbirtokokat járadék formájában is kaphassanak. A budapesti Hadviseltek, volt Hadifoglyok, Hadiözvegyek és Hadiárvák részére a járadékbirtok címén adandó házhelyeknek megfelelő terület azonnal igénybe vétessék.

10. A lakásigény megállapításánál a menekültekhez hasonlóan a Hadviseltek sorrendi elsőbbségét.

.......- ■ —

Ion L

aci, a vetélytársa megsértette az asz- szonyt. Ó erre pofonvágta künn a kertben.

— Teee ... És utána . . .

— Semmi . . . Másnap megverekedtünk a kiserdőben teljes csendben.

— Kaptál sebet ?

— Nem. Ő kapott a homlokán, kicsit.

Az asszony felugrik.

— Jesszus, ezt sohasem mondtad. Miért nem ?

Odalép urához. Átkarolja.

— Kis hősöm, kis hősöm ... és csak most mondod ?

— Az semmi. Az egész gyerekdolog.

— Dehogynem. Hiszen meghalhattál volna. Te aranyos hős.

Gilicét is elkapja a régi diosőség. Ö is feláll. Sétálni indulnak. Az asszony kihúzza erősen magát. Mindenkire kétszeres törekvéssel mosolyog. Büszkén köszön.

Közben ismételgeti:

— No, de ilyet.. . Nem is szóltál sosem ... Én értem . .. Értem , . . Kis hősöm ... Aranyos Gilicém ...

1

lehet. A kis Dunamenti varos ezzel tiszteli meg őket.

— Nézd Mányoki Irmát a vőlegényével — súgja halkan Gilicenó.

A férfi odanéz. Előre mosolyog; a mint közel ér a fiatal pár, fölugrik :

— Gratulálok, gratulálok, nagyszerű.

Gilicené mosolyog. Szépen mosolyog.

Szeretően, udvariasan.

— Sok boldogságot, édeseim.

A fiatal pár megköszöni. Lassan tovasétálnak. — Gilieené ránéz férjeurára. Mosolyog.

— Emlékszel, Gilice ? Mikor te voltál vőlegény.

— ó, de szép volt, édesem, hogyne emlékezném. Epigy sétáltunk mi is itt. Jaj, de szerettelek.

Az asszony kissé abbahagyta a mosolygást. Komolykodva kérdi:

— Mondd, ü.dömér, hogy is szerettél te meg engem ?

Gilice udvariasan a földre néz. Gondolkodik. Végre nagybátran kivágja.

— Hát a megye bálon, ott láttalak meg, ott szerettelek meg. Ott vesztem össze...

— Mit mondasz? összevesztél? kivel?

* Gilice újra a földet nézi,

— Semmi, semmi . . .

— De mondd meg nekem, sohasem szóltál róla — szól kedveskedve az asszony.

— Semmi, most majdnem elszóltam

magamat. '

— De akarom, hogy mondd el. Akarom, uracskám.

— Ó, kérlek, régi dolog, szóra sem érdemes. Ha eddig nem szóltam, ezután már kár.

— Akarom, Gilice.

Gilice a Dunát nézi. Kibújót keres. Ravaszkodik.

— Nézd, de szép a viz I

— Jól van, azért csak mondd el az összeveszést. Bizonyosan énmiattam. Csak nem Lacival, az első kérőmmel. Mondd el, kívánom, Gilicém.

— Muszáj ? — nyögdécseli Edömér ur.

Végre is elmeséli, hogy a megyobá-