Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-04-30 / 18. szám
VI. évfolyam Dombóvár, 1922. április 30, 18. szám Előfizetési árak: egész évre 100— K, félévre 50*— K, negyedévre 25 — K. Egyes szám ára : 3 korona; pályaudvaron 3 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Tiszta választást! A közhangulat már kialakult az uj választások előtt. A politikai állásfoglalás táborokra bontotta az amúgy is gyenge lábon álló magyar egységet és széttagolta a társadalmi rétegeket, sőt ugyanabban a rétegeződésben is az egyének közé áthidalhatatlan mélységet dobott. Soha talán politikai harc ily vehemensen nem indult meg, viszont a politikai fegyverek ennyire még aljasak és hazugok nem vol- tsk, mint ma. Csodáljuk a józan magyar népet, hogy nem volt neki elég a demagógia szótárából előkerült igéret-lavina s ma is meghallgatja azokat s nem tiltakozik s nem emeli fel szavát a megcsala- tás biztos reményében az efajta csalók ellen. Azt sejtjük és ha a terrorisz- tikus jelek nem csalnak, tudjuk is, hogy a kormányzópárt nagy többségben jut be a nemzetgyűlésbe. Az már aztán más lapra tartozik, hogy ez az egység valóban az erőt, a munkabírók, és ideális nemzet- épitők tántoríthatatlan táborát képviseli-e majd a magyar nemzetgyűlésben ? Mi ahogyan kitapogatjuk magyar szemünk magyarul látó. sugarai mellett az összeülő parlament jövő képét, nem tudunk bizni benne s már most nem tudjuk nyugodt lelkiismerettel jövendő sorsunk politikai, de különösen gazdasági jobbrafordulását ettől az összehozott nemzetgyűléstől várni. 'J&tT'CC Nyári uakáeicm. Részlet a most készülő „Margaréta“ c. regényből. Irta: HORVÁTH ISTVÁN. Darvas Kálmán éppen a jegyzői irodában üldögélt, pipázhatott s az Írnoknak mondotta tollba lassú vontatott hangon valami hivatalos irat szövegét, amikor a két gyönyörű derese befutott az udvarra a könnyű kis homokfutó kocsijával. Pillanatra összerezzent, kivette a pipát a szájából, orresiptetőjét mellénye fölső zsebébe helyezte, hátradőlt székén és kinézett az ablakon. Megelégedetten mosolygott, amint egy év óta nem látott két szép fiát látta ieszállni a kocsiból. Az Írnok is felütötte a fejét és félénken kémlelt az ablakon keresztül. A toll még a kezében volt, várta a szöveg folytatását s mivel a folytatást Darvas csak nem diktálta, nem tudta, hogy a tollal mit tegyen. Szólni nem mert, csak nézett, csak bámult kifelé az ablakon. — Megjöttek a gyerekek — szólt most Darvas mosolygós, elégült képpel. Nem tudjuk pedig azért, mert az olyan eszközök használata, aminőkkel a kormányzópárt igyekszik megteremteni a maga többségét, egyáltalán nem garancia arra, hogy egyrészt a választók bizalma és politikai konfessziója érvényesülhetne s a lelkiismereti szabadság minden gátló akadály nélkül megnyilvánulhatna, másrészt nincs bizodalmánk a többségnek legtöbb tagjában, aki az ilyen eszközök alkalmazásával jut be a magyar parlamentbe. A választások küszöbön vannak. Hogyha a kormány erőt érez magában, egyetlen bizonyítéka csak az lesz, ha megtilt minden terrort és hivatali pressziót és tiszta választásokba viszi bele a nemzetet. Magyar lelkiismeretünk, az ország érdeke tiszta választást követel. Pallameini György órgróf programmbeszéde. Pallavicini az egységes párt hibáiról. — A földbirtokreform. — A politikai szélhámosság. — Két. szomorú törvény. — Grieger szerint kurzusos kereszténység volt. — Mit mondott Vass miniszter ? — Mi van Nagyatádival ? — A titkos választás és a vidék. Nagy és lelkes érdeklődés mellett tar- | tolta meg őrgróf Pallavicini György prog- rammbeszédét vasárnap délelőtt 11 órakor, a Korona-szálloda nagytermében, amelyből a választók jórésze ki is szorult a szomszédos szobákba és a folyosóra. Pallavicinit elkísérte Dr. Grieger Miklós, v. nemzetgyűlési képviselő is programmbeszédjére. A hallgatóság soraiban ott láttuk Dombóvár közönségének szine-javát a hivatalos közegeken kívül, akiknek lelkesedése, kitörő helyeslése meggyőzhetett mindenkit arról, hogy Dombóváron egyedül őrgrőf Pallavicini- nak van tábora. A gyűlést Dobszay János pártelnök nyitotta meg, a magyar Hiszekegy elmondásával. — A komoly és súlyos tartalommal bővelkedő beszédeknek főbb pontjait itt adjuk olvasóinknak : — Ahhoz a programúihoz, — mondotta beszédében Pallavicini, — amelynek zászlaját 1919-ben kibontottam, mindig hü é3 következetes maradtam. Azok a politikai körülmények, amelynek engem ellenzékbe vittek, az én következetességemet és a kormányok következetlenségét bizonyítják. Mi annakidején a keresztény erkölcsre épített Magyarországért harcoltunk és azt váltottuk, hogy Magyarország ma csonka mivolta miatt főképpen a fÖIdmívelő népre támaszkodha- tik, ezért az agrárprogrammot vallom a magaménak. Beszéde további során bírálta a kormány agrárprogrammját s kimutatta, hogy a földbirtokreform törvénye csak holt betű maradt, mert keresztülvitele úgyszólván lehetetlen. Elismeri a rekvirálás és az ellátatlanok kataszterének helyességét, de ugyanakkor felelősségre vonja a kormányt, hogy miért nem állította fel az ellátatlanok kataszterét azokban a cikkekben is, amelyek a falusi lakosság ruházati és egyéb szükségletét képezik. Ha igazi agrárirányzat volna, akkor már rég rájöttünk volna arra, hogy a földmives nép is ellátatlan. Bírálta továbbá, hogy a falu szociális és kulturális igényeinek kielégítésére semmi sem történt. Kétségbevonja a kormányzópárt egységét. Az írnok megmozdult, a régi szerette szék nagyott reccsent alatta, de az alázatosságtól nem tudott mást mondani, mint valami konvenciós ostobaságot. — I . . . igen. Es milyen szépek. — Ühüm — válaszolt Darvas. A következő pillanatban sarkáig föl- nyilt az ajtó s a két fiú nagy örvendezéssel bukdácsolt be rajta. Legelőször is Jenő rontott apjára s annak szőrös, borostás arcát látta el egy csomó cuppanós csókkal. Aztán Sándor következett. De ez már nem olyan szeleburdi módon, hanem valami finom eleganciával hajolt meg apja előtt, megcsókolta a kezét, aztán az arcát. Darvas büszkeséggel legeltette rajtuk, szemeit, megveregette vállaikat, barackot nyomott a fejük búbjára. Aztán nem tudta, hogy most mit tegyen, mert a pipa szopókáját hol kivette a szájából, hol meg visszatette. Aztán eszébe jutott az évvégi eredmény, ezért hát zord vonásokat szedett arcára és fölcsattanó hangon szólt: — Hadd látom a bizonyítványokat. Az írnok alatt megint reccsent a szók, a toll még mindig a kezében volt. Darvas észre sem vette kínlódását. Csakhamar előkerültek a bizonyítványok. Ismét fölkerült az orresiptető Darvas orrára. Hátradőlt székében, két kezébe fogta Jenő bizonyítványát, messzire eltartotta magától és elkezdte tanulmányozni. Az előbb még mosolygós arc lassan- lassan borult, sötétült, szinte érezni lehetett az atmoszféra elektromossággal telítettségét. Mikor Darvas a bizonyítvány végére ért, felugrott, a pápaszem leesett az orráról, megfordította a pipaszárat és a rég látott Jenő fiát elkapva, olyan he- gedülést rendezett annak kimondhatatlan testrészén, hogy bizony nem lehetett volna az aktust az épületes mulatságok közé so* rozni. "— fAdta gaz kölyke, hát ezért fáradtam, ezert küzdöttem egész éven át, hogy sok munkámért ez legyen a bér? Hát csupa hármas, kitűnő egy sincs ? No, meg- álj ! Nesze, nesze ! Hát bizony, Jenő urfi, ötödikes gimnazista lettére elfelejtette, hogy ő férfi, hogy a férfinak mukkanás nélkül kell állnia a fájdalmat és a megaláztatást, bizony, mondom, Jenő urfi mindezeket elfelejtette, mert olyan bömbölést csinált, mint teszem az állatkertben, az állatok etetése „alkalmával“ lehet hallani. Mikor Darvas uram
