Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-01-01 / 1. szám
1922, január 1. 2. oldal. gyártóknak és Scliwarcz Testvérok cipőfelsőrészkószitöknek. Tudomásunk szerint sokkal többen vettek volna részt a kiállításon a dombóvári iparosok közül, ha a kiállítás vezttö- sége jó előre erre fölhívta volna a figyelmet. No, de ne búsuljunk, talán nemsokára nálunk is fölteszik majd azt a bizonyos pápaszemet, melyen keresztül észreveszik az iparosságot és az 6 érdekeikkel is . fognak törődni egy kicsit. fl nemzeti eszme és pedagógia. Hiszek Magyarország, feltámadásában... A nemzet imádsága lett ez a mondat. Ezt imádkozza az iskolásgyermek, az ifjúság, ®zt suttogja az ekeszarva mellett a kérges - kezű magyar, hivatalában a sápadtarcu szellemi munkás. Nagyok, hatalmasok akarunk lenni, mint egykor és ezért dolgozunk megfeszülő izmokkal, minden tehetségünkkel. Minden munkánkban benne ég a mi magyar hitűnk, boldogulásunkban való erős bizakodásunk, minden álmunkban a Nagymagyar- ország képe integet felénk, nagyok akarunk lenni, ősi földön faját megbecsülő, szenvedésben megtisztult magyarok. A jövendő boldog ország kiépítésében nagy munka vár főleg a pedagógusokra. Kezükben van a haza reménye: az ifjúság. A jövő Magyarország boldogsága, nagysága, életképessége, ettől az ifjúságtól függ. Ezt az ifjúságot keli öntudatos, következetes irányítással acélos lelkű, gerinces magyarokká nevelnünk, mert ebből az ifjúságból kerül ki a jövő nemzedéke. Ha valamikor, úgy most kell a pedagógiának a nemzeti eszme szolgálatába állania. Tűz, lelkesedés hevíti az ifjúságot, de ez a lelkesedés színtelenné válik, ha nem lesz belőle a tettek valósága. A nemzeti eszmét nagy vezéregyéniségekben szemléltetve kell az ifjúság lelkesedésébe beplántálni. A magyar történelem tele van nagy ideálokkal és ideális nagyságokkal. Vannak korok, századok, melyeknek dicsőségét, ragyogását egy agy magyar vezéregyéniség karaktere adja meg. Ezek a nagy egyéniségek tartalmat adnak a nemzeti eszmének ma is ; azok, akik értik ezt a művészetet, hogyan kell a megvalósított eszmények és gyakorlatilag kivívott értékek kiküzdőinek megrajzolásával követőket nevelni, azok a nemzetépítő munkának szolgálatában állanak, mert ők az ifjúság igazi nevelői. A követéshez azonban nemcsak eszmények és egyéniségek kellenek, hanem szükséges azoknak kellő beállítása, ügyes felhasználása is. A márciusi hangulat természetszerűleg támasztja bennünk a hazafias lelkesedést, ha a nemzeti ujjáébredésünk hőseire gondolunk. Történelmünk oly sok eseménye kapcsolódik e hónaphoz, hogy alkalmasabb időpont nem is kell a nemzeti eszmének'tettekben való megérlelődéséhez. Az októberi őszi hangulatban ünnepelt aradi vértanuk napja a szabadság és nemzeti eszme gondolatát átfesti az eszméért áldozatkész hazafiak hősiességével. A kihulló vérük megszenteli az eszmét, annak éltető, tettro- késziető erőt ad. Szt. István, Imre, László, Hunyadiak, Rákóezi, Széchenyi, a szabadság- harcosok, Deák Ferenc mind azok, kiket történelmünkben nagyoknak neveztünk, nagy hatással lehetnek ifuságunk lelkesedésére, munkakedvóre, ha megfelelő Időben és alkalmas módon állitják be a nevelés feladatainak körébe ja nemzeti eszméinknek élő megvalósulásait, nemzetünk eme halhatatlanjait. Büszkék lehetünk arra, hogy annyi kiváló hősünk van, kiktől megtanulhatjuk, hogyan kell cselekedetekben magyarnak lennünk. Ezt a büszkeséget belenevelhetjük a kis magyarok leikébe, de állítsuk eléjük az eszme harcosát is, hogy azt kövessék. Ez a «büszkeség nem hiúság, hanem hódolat a nemzeti Géniusznak. A nemzeti eszme nagy tetteknek rugója volt mindenkor népünk történelmében. Kifosztott, megrabolt, egyedülálló nép vagyunk most. Hazánkat naggyá kell tennünk, vissza kell szereznünk: ez legyen most a nemzeti eszme tartalma. Ennek az eszmének szolgálata legyen most szent kötelességünk. És neveljük bele ezen eszmének megvalósítását a gyermekek, ifjak leikébe, égessük szivükbe nagyjaink tiszteletét, a magyar történelem nagyrabecsülését, hogy valósággá váljék a Hungária irredempta. így lesz a nemzeti eszme a pedagógiának egyik eszközévé, de egyúttal céljává is; nemes, tetterős, hazájáért dolgozni akaró ifjúság nevelésében ez az eszme vezessen bennünket. d. HERMÉSZ JÓZSEF j OKL. TÁNCTANITÓ ujéu napján | koszorúcska záró- j fán emui at ságot rendez | a Korona-szálló nagytermében. Széljegyzetek. Új évet kezdünk. Ilyenkor jókivána- tokat szoktunk egymásnak tolmácsolni, de hány ember van, aki őszintén érzi azt, amit ilyen jókivánatok alkalmával mond. Az emberekből az őszinteség és szeretet kezd las- sankint kiveszni és elfelejtik, amit kívánnak. Pedig a boldog újévi kívánás csak akkor ér valamit, ha nincsen mögötte hátsó gondolat. Becsüljük meg egymást ebben az új esztendőben s a tisztességes munkát értékeljük. Legyen ez az új esztendő a hazafias törekvések kiapadhatatlan forrása - és a munka megbecsülése, de legyen a jobb jövőnek a reménye is. * * * Általában panaszkodunk a drágaságról, de hogy legyen minden olcsó, ha egyre emelkednek a létfeltételek árai. A kereskedelmi élet fő lüktető ereje a levelezés, távíró és telefon. A január elsejével életbelépő 150 százalékos postai tarifaemelés egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a drágaságot csökkentse, hanem csak a kereskedelmi tételek emelkedésére alkalmas. * * * Dombóvár karácsonyi ünnepeiről kevés melegséggel lehet Írni. Nem volt itt semmi, ami a szeretet ünnepének valami kis megnyilvánulását tárta volna elénk. Mintha bi. zony itt nem élne szegény, hadiárva, szeretőire és adományra szoruló gyermek. Még csak arról se hallottunk, hogy valahol egy karácsonyfát állítottak volna fel a szegénysorsban élő gyermekek karácsonyi öröméül. Atyámfiái, keresztény magyarok, kiket gazdagsággal áldott meg a Mindenható, úgy látszik nektek mindenetek van, osak szívetek nincs. A népszöuefség a keresztény világnézetben. A világháború viharénak vérzivatará- nak elrohant eseményei mögött látjuk már azokat a tűzhányó erőket, melyek a politikai és gazdasági ellentétek nyomása alatt kirobbantak a világháborúban és megrendítették a világot. Korszakos tanulságok sűrűsödtek össze a lelkek mélyén. Fernero, a nagynevű olasz történetíró, aki letűnt korok lelkének alapos ismerője, azt Írja : „Minden jel arra vall, hogy nj világrend születésének idejét éljük. Ezután a világkatasztrófa után nagy megtisztulás és az emberi közösség go dolaíának egy nj, egészségesebb struktúrája fog szövődni ; ez a világháború volt a leghatalmasabb lépés a világbéke és az emberiség kultarális fejlődése utján.“ A világtörténelem eddigi hullámvonala tehát, a materiális erők iránya, megtörött és uj irányt vett, a spirituális erők irányát. Ferrero szerint évezredek történetének egy messziről jövő hullámverése, századok utjának egy szóiesívü kilengése törött meg és indult uj irányba ezen apokaliptikus idők viharában. Ezen uj iránynak útját jelölné a népszövetség is, melynek célja megteremteni az összes népek egyetértését és békés össze- működését. Nincs katonaság. Az. emberélet pusztítására kitalált és kifinomitott fegyverek eltűnnek. Általános leszerelés. A népek közt felmerülő ellentéteket és vitális kérdéseket többé nem a fegyver durva erejével, hanem nemzetközi bíróság ítélete alapján intézik el. A viiágbéke biztosítására és előmozdítására a folyó kérdéseket és nehézségeket népszövetségi kongresszusokon tárgyalják. A régi jelszót: si vis pacem, para bellum, amely a világtörténelemben polgárjogot nyert, most más jelige váltja fel, ez : si vis paeem, para pacem. Az édesanyák többé ne féljenek, hogy fiaikat az imperia- lisztikus őrület és politika molochjának kell odadobni. A militarizmus rettenetes kiadásait ezután a kultúra emelésére és a nép- jólét fellendítésére fogják fordítani. Mindez a megálmodott viiágbéke. Hogy ez a régi álom valóság, élő, hatékony valóság legyen, csak a népeken múlik. Rajtok múlik, hogy erős kézzel levágják a háború szörnyetegének fejét. Mivel ? A népszövetséggel, amelyben az egyes népek minden egyes tagját az igazságos, erős, őszinte, kölcsönös megértést és tiszteletet kereső, a felebaráti szeretetből erősödő, megbocsátó és engedékeny, bizalmas akarat hatja át. Micsoda nagy átváltozás magvai rejtőznek a jelen idők móhében, amelyek meghozták annak lehetőségét, hogy a népek megmutasiák, hogy a hágai békepalotát nem a szuronyok hegyére és dinamit fölé építették, hanem az örök béke «egvalósitha- tásába vetett hitre és annak komoly akarására, hogy ue legyen csak a pacifisták meddő vitatkozásainak és szép szónoklatainak színhelye, hanem tényleg a béke temploma. Meghozza-e a népszövetség az entente által kigondolt formájában a várva-várt világbékét ? El tudja-e simítani az ellentéteket, amelyek a lelkekben a revans gondolatát és érmését fűtik ? Azon szuverén erővel tudja-e intézni ós kielégíteni a népek politikai és gazdasági érdekeit, mely erő előtt meghajol mindenki ? A vitás ügyek elintézésénél ítéletei honnét nyerik a szankciót?
