Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-24 / 17. szám
2. oldal. 1921. április 24. Ez a lakáskérdóe. A tanárok mindegyike számára állásának megfelelő lakást kell a legsürgősebben biztosítani, mert megelégedetten csak akkor dolgozhatik az a tanár, ha nyugodt otthonban hajthatja esténként álomra fejét. Ezt azért említjük, mert vannak egyes házigazdák, akik havonként nevetséges indokkal, valóságos kéjjel mondanak fel lakóiknak, akik persze egyebet nem tehetnek, mint a bírósághoz szaladnak, jogaiknak és igazságuknak megvédése céljából. A társadalomnak össze kell lógni, ha áldozatok árán is, a tanárok lakáskérdésének sürgős megoldásában és azokat a házigazdákat, akik lakóiknak sértegetésében és állandó zaklatásában látja örömét, tanítsuk meg arra, hogy a tanárokat támogatni mindenkinek elsőrangú kötelessége. Dombóvár jövő felvirágoztatása Írja ezt elő és ahhoz miadenkinek alkalmazkodnia kell. Tallózás. Igen tisztelt Szerkesztő Uram ! Mondtam már sokszor : minden lennék inkább, csak újságíró nem. Mentsen meg ettől mindenkit a sors. Különösen a mai borzasztó időben. De, hogy megokoljam, miért szögezem ón ezt most újólag le, b. engedelmével el fogok mondani két mesét. Az első mese. Kis elemista koromban egy irkám tábláján volt, az egyszeregy felett és azóta is mindig eszemben van. Egyszer egy apa a fiával a szomszéd váaosba igyekezett, de minthogy csak egy szamaruk volt, az öreg ült föl rá, a fiú pedig mellette baktatott. Útközben találkoznak egy emberrel ; az megbotránkozva szól rájuk : — Ejnye, adta vén csontja, hogy kényelmeskedik, mig ez a szegény gyermek majd kilógatja a nyelvét! Meghallván a szót embereink, cseréltek. Amint mennek, jön egy másik atyafi : — Ej gézengúz fické, nem restell ott ülni a szamáron, mig az apja gyalogol mellette! No hát, ha így sem jó, úgy sem jó, felülnek rá mindketten. Jön ám a harmadik ember szemközt és már messziről kiabál : — Istentelen teremtései, hogy nem sajnálják azt a szegény párát! igaza van, leszállnak hát mindketten és úgy vezetik a kötőféken tovább. Amint így mennek, találkoznak újra egy gyalogossal. Ez meg nevetve szól: — Ezeknek is elment az eszük, ott a szamár s ahelyett, hogy legalább az egyik ülne fel, gyalog teszik meg az utat. — No fiam, mondja erFe az öreg, úgy látom, hogy legjobb lesz, ha mi visszük majd a vállunkon a szamarat . . . * A másik mese. Ez egyszer eg.y vidéki kis városkában történt és azt állítják, hogy igaz volna. Volt egyszer egy farsangi mulatság és arról megjelent egy rövid kritika. Szokatlan kritika volt, legalább is az emberek széliében megnehezteltek érte : — Műkedvelők legalább annyit megérdemelnének, hogy megdicsérjék őket! — Mit, hogy még egy szám el is maradhatott volna ? ! — Hibát mindenütt lehet találni ! Lépett volna föl a sötétben bujkáló, név. télén kritikus is ! És így tovább. Es így tovább. Történt pedig, hogy volt azóta egy másik estély is. Arról is szólt a kritika és okulva a tapasztaltakon, minden egyes szereplő benne volt, s aki kiváncsi volt rá, megtudhatta, hogy micsoda «művészi nívójú» estély volt, (— tényleg sikerült is szépen —), minden szám «művészi gyöngy», az egyik művész milyen «melankóükusan fejezte ki a bús magyar nóta könnyes érzését», a másiknak milyen «bánatosan rezgő» beszéde volt és milyen «szelíden hulldogált», a harmadiknak «bársonyos hangja, szerelmes szivéből», hogy a negyedik . . . , hogy az ötödik . . . , hogy . . . Valóban nagyon széDOMBÓVÁBI HÍR LA P pen, nagyon melegen megszerkesztett, igazán elismerő kritika volt, amellyel mindenki meg lehetett elégedve, nemcsak a szereplők, hanem azok is, akik a szereplők önzetlen támogatását és sikerre vezető igyekezetét, megértő lélekkel birálgatták. És azt hiszi, Szerkesztő Uram, hogy ez igy is volt ? Szó se róla ! — Ha dicsérő kritikáért dolgoztak, inkább ne csináltak volna semmit! — Na, meg lehetnek elégedve a tisztelt szereplők! — En nem is tűrném, hogy rólam így Írjanak ! és hasonló megjegyzések egész sora, megfelelő körökből elindítva, megfelelő irányítással mondva, bizonyos jellegzetes, éneklő hanghordozással elfuvolázva. Azért hát a’mondó vagyok igen tisztelt Szerkesztő Uram, legjobb lesz azt a szamarat mielőbb vállra venni! Ezzel maradtam Szerkesztő Urnák legalázatosabb szolgája : Fráter Bogozi. * Nyilatkozat. Az újabb időben tendenciózusan terjesztett alávaló rágalmakkal szemben, mintha én zsidó volnék, ezennel kijelentem, hogy becsületes magyar ember vagyok és nagynevű keresztapám, dr. Jókai Móric maga tartott keresztvíz alá a komáromi református nagytemplomban. Dombóváron, 1921. április 20-án. nagybogozi és kibogoz! Jjogozi j). jYílk/ÓS. nyug. patvarista és doctorandus. A pénzügymiaiszterium 15800 számú rendeletére! előirt pótadóval együtt a sósborszesz ára í '. évi raáueius 1-töl kis üveg ........................K 24 — közép üveg ........................K 65 ‘ — nagy üveg ........................K 130 — Mindenütt kapható. ELEKTROTECHNIKUSOK ÉS MECHANIKUSOK DOMBÓVÁR, BAROSS-UTCA 8. SZ. Van szerencsénk értesíteni a nagyérdemű közönséget, hogy Dombóváron, Baross-utea 8. sz. alatt elektrotechnikai és mechanikai uállalatot létesítettünk. Elvá mindennemű villanymotorok. dynamók. transformátorok és> villamossági eszközök tekercselését és álunk vi 11 a n y vi 1 á g i t á s i berendezéseket, úgymint: magánliázakban, kastélyokban és malmokban. javítását. Ezenkívül mindennemű mechanikai, úgymint: Írógép, varrógép, kerékpár és gazdasági gépek javítását, is elfogadjuk és igyekezünk az általunk elvállalt munkálatokat szakszerűen, ofcsón és gyorsan elvégezni. Kérjük a nagyérdemű közönség szives támogatását. Teljes tisztelettel: Balogh Rudolf és Társa elektrotechnikusok és mechanikusok Dombóvár. Baross-utca 8. szám. HÍREK. mm m mm ~~ Anyakönyvi statisztika. Folyó hó 10-töl 17-ig Dombóváron a következő születések történtek : Augu9zt György máv. lakatos, Németh Mária gyermeke: György r. kát. ; Kaszás Sándor máv, málházó, Ozorai Erzsébet gyermeke Sándor r. kát.; Fekete János községi pásztor, Kocsis Rozália gyermeke : Mária r. kát. ; Vas Lajos máv. vonatkísérő, Buda Anna gyermeke: Gyula r. kát. — A következő házasságok köttettek : Kalocsa Ferenc föidm., Kerecsenyi Mária r. kát. ; Nikolov Athanáz bolgár kertész gör. kel, Simon Terézia r. kát. ; Horváth János máv. kisegítő fékező, Szalai Bognár Mária r. kát. ; Horváth József máv. fékező, Gáspár Erzsébet r. kát. ; Farkas István kőmives-inester, JNagy Mária r. kát. ; Szabó Sándor máv. géplakatos, Szilvási Margit r. kát. — Elhaláloztak: Körösi Mi- háiyné Balog Mária 46 éves, r. kát. ; özv. Farkas Józsefné, Antal Julianna 66 éves, róm. kát. — Kaposvár a destruktiv sajtó ellen. A Sz®ciális Misziótársulat Kaposvárott impozáns népgyülést tartott, amellyen a nemzetrontó lapok megbüntetését kérték. A gyűlés állásfoglalásáról táviratban értesítette a kormányzót, az igazságügyminisztert és a kerület nemzetgyűlési képviselőjét. — Választmányi ülés. A »Dombóvári Dalkör és Műkedvelő Egyesület« múlt kedden Baumann Béla elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Itt mindenekelőtt folyó ügyeket intézett el, majd határozatba vette, bogy a tavasz folyamán dalestélyt rendes. Abból a célból, hogy megállapittassék, vájjon mily alkalommal lépjen fel az egylet, egy bizottság küldetett ki Banmann Béla, Marton Kálmán, dr. Piukovich Sándor, Bu- galla Béla és Csonka Vendel működő tagok személyében. — A vasúti közlekedés javulása. Tekintettel a kedvezőbb időjárásra, aminek folytán a fűtés feleslegessé vált, kevesebb a szénszükséglet. Ennek következtében a vasúti közlekedés terén javulás állott be, amennyiben a szombati korlátozás megszűnik Ennek folytán a délelőtt 11 óra 35 perckor Budapestre és délután órakor Gyékényesre induló személyvonat ezentúl szombaton is fog közlekedni. — A szerb zsarnokság újabb öa- kénye. A szerb és kommunista rabiga alatt nyögő hazafias Pécs szenvedése uj fázishoz ért. Az SHS. belügyminiszter rendeletével betiltotta a Dunántúl e. napilap megjelenését. A ,,Dunántúl“ a tajtékozó vörös hullámok között mint rendületlen, megdönthetetlen sziklája állt a keresztény és nemzeti eszmének. Most a szerb és kommunista testvériség elnémította. Megfosztotta Baranya hazafias lakosságát egyetlen védőjétől és a kommunista emigráns had kényekedvének szolgáltatta ki őket. — Izgató katona. Mucsi községben még a múlt évben a besorozott katonák között izgatott Kuhn János, hogy nem keR bevonulniok. A hatóság elöl azonban megszökött Pécsre. Nemrégiben hazajött az emigrációból s a kurdi csendőrség rögtön nyakoncsipte s átadta a szekszárdi ügyész, ségnek. — Rendőri statisztika Dombóváron. Örömmel állapítjuk meg, hogy a rendőrség alapos munkájának máris mutatkozik az eredménye. Az ujdombóvári állomáson'a lopások hetek óta majdnem teljesen megszűntek, magában Dombóvárban pedig óriási csökkenést árul el a rendőri krónika a lopások terén. — Kazánrobbanás. Kleisz Nándor magyarszéki gőzmalmában április 14-én halálos kimenetelű kazánrobbanás történt. — Éjjel 11 óra felé a szolgálatban levő fütő fiú eltávozott a gépházból, de csakhamar visszatért s ráállt a beépitett kazánra. Pár perc múlva óriási robbanás moraja zúgott fel, a meggyűlt olaj a fiút is egészen elégette, ki égési sebeibe bele is halt. A robbanás oka még ismeretlen.
