Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-24 / 17. szám
(92S. április 24. 17. szám. Előfizetési ár: egész évre 52>— kor; félévre 26*— kor; negyedévre 13*— korona. Egyes szám ára 2 korona. világ kialakítása minden idők emberének a törekvése. Különösen nagy erők küzdenek ez irányban, mióta az emberi egyenlőség papíroson megvan ugyan, de a gazdag és szegény társadalmi réteg egymástól való elhatároJtsága annál kirívóbb. Ezért fejlődött ki az uj kor szociális szelleme s ezért vert mély gyökeret ez a felső tízezrek kivételével minden mai emberben : munkásban, munkaadóban, hivatalnokban egyaránt. Sőt a szociális törekvéseknek tu^hajtása is beállott a vesztes háború örvényeiben fuldokló országoknál. Még most is viharzik Európaszerte a szegény népo^ztály nyugtalansága, melyet viharrá a haszonleső, a fosztogató kalózleíkek vertek. Nem lehet remélni, hogy a kor szociális szelleme megszűnik. De nem is kell, hogy megszűnjék. Sőt szükséges, hogy nálunk, magyaroknál erősödjék. Erősödjék ott, ahol kicsiny : a felsőbb néprétegeknél; meg kell teremtődni ott, ahol hiányzik és ahol legjobban kellene. Ahol pedig a szociális szellem teljes erejében van, ott a vörös látóhatár helyett nemzeti égnek kell derülnie, a gyűlöletet becsületes törekvésnek kell íelváltania s a rombolás terveit a fokozatos építés műn* kája váltsa fel. Ezen gondolatok vetődnek önkéntelenül is felszínre az uj korMegjelenik minden vasárnap. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőséghez {Szt. László-tér 18.) küldendők. mányelnök bemutatkozó beszéde után. Ő is érzi, hogy ür tátong a néprétegek között, melyet a szociális eszme tultengése az egyik oldalról és a másik oldalról annak teljes hiánya mélyít ma a nemzeti Írásosatok káprázatos kurzusaiban is. S ha már meglátta az űrt, töre- I kedjék azt behordani, melyre az elmélet csak a társadalmi kiegyenlítődés útját ismeri. Nehéz munka, mert a mélységek is nagyok, de meg kell kezdeni, mielőtt a mélységbe szakadnának az emelkedések. Bethlen gróf a közvetlen tárgyalások felvételét ígéri. Mindeneseire jobb az eddigi semminél. Szerintünk azonban az elárvult ország magyar népének egymás közt tárgyalása nem lehet. Tárgyalás csak ellenségek, vagy ellenfelek között lehetséges. Mi testvérek vagyunk mindnyájan, még pedig egymásra utalt, csalódott, talán haldokló testvérek. Ezért a tárgyalás j helyett űzze el a kormányelnök a ; munkásság eddigi félrevezetőit s | akkor ne tárgyaljon, hanem a ki- I engesztelődés szelídségével közéjük ) állva, elégítse ki a munkásság tisztult szociális követeléseit. Csak igy hordhatja be a magyarokat szétválasztó mélységeket. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyaroszág feltámadásában. Ámen. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal: Eslerházy-ntea 17. szára. Telefon: 40. szám. A hépmselófesíület ülése. Múlt szombaton tartotta Dombóvár község képviselőtestülete rendes tavaszi közgyűlését, amelynek tárgysorozatából egy pontot emelünk ki, a helybeli főgimnázium ügyét, amellyel kapcsolatban határozott állásfoglalást tanúsított az intézet fennmaradása érdekében, kijelentvén, hogy az átalakítással járó költségeket viseli és minden erejével hozzájárul az intézet további felvirágoztatásához. Vártuk ezt a határozatot és szilárd a meggyőződésünk, hogy ez a kulturmissziót betöltő intézmény létesítését semminemű í akadály sem fogja megbolygatni. Dombóvár község elöljárósága ezen nagyfontosságu intézmény támogatásával áldozatkészségének szép tanúbizonyságát szolgáltatta és nem k étiünk, hogy a jövőben sem riad vissza semmi olyan áldozattól, ameiy a főgimnázium felvirágzását biztosítja. Hogy ez az intézet életképes, azt megmutatta tanulóinak létszámával, mert dacára az I. osztályú tanulók felvételi vizsgálata alkalmával történt rostálásnak, dacára, hogy a megélhetés nehézségei miatt több tanuló nem folytathatta tanulmányait, mégis a háromszázat meghaladja a tanulók száma és ha a Dunántúl eme vasúti gócpontjában hamarosan internátust lehet létesíteni, úgy a tanulók száma még emelkedik és igy semmi ok sem szólalhat fel az ellen, hogy az intézet itt zavartalan működést fejthessen ki a jövőben. Nem is mondhatjuk, mily nagy kulturális kincs fekszik a főgimnázium létesítésében, hiszen a község felvirágoztatása tul- nyomórészben a hivatása magaslatán álló főgimnáziumi tanári testület odaadó munkásságától várható. Jól tudjuk, hogy ez az odaadó munkásság a tanári testület egyik tagjából sem hiányzik, de ezzel kapcsolatban egy még mindig megoldatlan, de most már megoldásra sürgősen váró kérdés elintézését ajánljuk az illetékes hatóságok figyelmébe. Tulöduna. Versek. Irta; Kocsis László. Kisvárosom. Kisvárosom, ma arcod elém réved Poros, borongós szemmel hajlik rám S kedvvel, mint gyermek színes, himes képet Visszacsallak laterna magikán. Utcádnak keskeny járdáján bolyongok... ó járdán árván merengő diák, Kit eltakartak hüs akácfalombok, Azóta tudom, bús a nagy világ. Azóta tiz év lepergett a filmen És mennyi, mennyi könnyet kellett vinnem Távol tetöled szivem rejtőkén. Azóta hányszor daloltam az őszbe, Gyermekded vágyam a bánat beszőtte $ magános, szótlan férfi lettem én. Régi vasi fahim. Őszi langy esőben, nagy búban áznak Háztetők, tornyok, dúcok, asztagok. Hova tűnt színe a dús ifjúságnak? őszi föld alatt emlék, jó halott. Nincsen lankás oldal, csak beteg világ. Nines ezüst nyárfa, fakó az ezüst. Holnap elhagynak remények, trillák S reámborul a vastag, renyhe füst. A dombokon túlról futó, barna bricskán Estve ellátogat a kis botes ispán. Ilyenkor óránk szaporázva jár. O vígan gondol egy szép esküvőre. En érzem : falum néma temetője Életemnek ily holdas éjszakán. Németujvár. Csonka tornyán nyári fény szunyókál, Bomlott bástyája rögként omladoz, Magas dombján millió bozót áll (írként, mint a vasba burkolt harcos. Most is úgy áll, mint ki messze kémlel Tűnt századok vad harci zajába. Telve hittel, bizó nag3>- reménnyel Nézi vissza a végek lankája. Mintha várná : kürtrivalgás harsan, Száz száj ujráz íörgeteges harcban S szá* ágyúnak tűz csillan fel csövén, Mintha kapu nyikorogna, nyögne . . . . . . Egy tört ágy\i néz alá a völgybe S rozsdás vasán lapdáz a verőfény. Veszprém, A szeptemberest — ó itt drága vendég, Bágyadt arannyal álmos árnyat vet, A sok rozsdás balkon fanyar fényben ég S köddal játuik a karcsú minareft. Utcák, grádicsok békén botorkálnak, Mély udvarokban unott, árva csend. Hol van gyümölcse itt a lázas nyárnak ? Az élet mint ódon, tétlen inga leng. A piacra bámul a sötét Bakony, Hol egy-két ember bóbiskol a bakon..* Ó más vidékre kit is vinne Yágya ? A lelket itt beteg november várja, Őszi sár, temető, színház, operett S éjjeli őr virraazt a város felett. Szombathelyi emlék. Az Anna-villa terraszán homály. Parkba hull a víztorony árnyéka, A szökőkút búé zenét iatonál, Mint hárfán játszó vidéki poéta. Hajdan — ó csendbe sülyedt ezer év — Ez enyhe dombon kőlépcső szaladt. Cirkuszporond, taps, ó mind messze rég S uj szivek vére hull a hárs alatt. Hol most vendég búsul a rossz boron S egy fáradt pincér méláz feketén, Légió állt, nem álmos víztorony. Prétor intett, tíz kard összevillant . . . Most bokrok, padok várják a villanyt S csend úszik a park sárga szőnyegén.
