Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-11-27 / 48. szám

V- évfolyam. Dombévár, 1921. november 27. 48. szám. Előfizetési árak: egész évre 100'— ko­rona; félévre 50-— korona; negyedévre 25-— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKA) ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Sz«nt-LászIó-tér 18. sz. Kiadóhivatal és ngomda: Esterházy-utea 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Hdueníi uilág. Politikai utaink bizonytalan­sága, a leikekre dermedt novem­beri dér, a magyar vágy csüggedt szárnyú vergődése, az ezeréves élet homályba s a csonka ország kata­kombáiba temetkező kislelküség hogyne ébresztene minden magyart az adventi világ meglátására. Úgy sir át rajtunk az adventi világ köd­képe, mint a mocsárban vergődő ember halálos rémlátomása. A ma­gyar horizonton mintha kialudtak volna csillagaink s mi magyarok nem vagyunk többek a sivár pusz­taságban vergődő vándoroknál. Egyfelől a politikában súlytalannak bizonyult elemek táncos figurája teszi adventi világunkat majdnem komikussá és nevetségessé, ha ez a komikum nem burkolózna a ma­gyar nemzet halotti köpenyébe. Aztán látunk feltörekvő akarnoko- kat, kiknél az akarat mögött ott settenkedik hangos egyéni érvé­nyesülésükért a harci lárma, mely torkon fojtja még az igazak szólás- szabadságát is. Zűrzavar, hét}/ke nemtörődömség, vagy lassú lemon­dás emészti a magyarok szivét. Nem hallunk itt másról, csak a társa­dalmi osztályok külön útjáról, ma­rakodó hazabeszélésről, a mélység­ből felzokogó, tűrést és testvéri ki- engesztelődést szétziláló aknamun­káról. Ahogyan az idei advent kü­szöbén a jelenségek elénk tárul­nak, lehetetlen, hogy rá ne ébred­jünk a végzetes magyar sors be­teljesedésére. Mert mi is lehetne biztató a mi adventi világunkban ? Hol van a magyar epekedés és vágy akarata ? Hol van az erő­feszítések fölényes kirobbanása ? Hol van a magyar eszmény erőtel­jes beállítása harcainkban és baja­inkban ? Hová tünedezett a köte­lességek nemzetmentő, fajt védő, nyomorúságot eltüntető, nagy el­lentéteket kibékíteni próbáló küz­delme? Azt hittak, hogy ezek a küzdelmek a törpékből is óriásokat varázsolnak elő s oda jutottunk, hogy jóakaratu vezéreinket is meg­őrölte a kicsinyesség s a hétköz­napi politika keserves kényszer- munkája. Hova sülyedt a mai ad vent perspektívájából a határainkat visszaszerző reménység tudata ? Uramisten, tán ép most marsolnak sok-sok nyugati magyarnak bölcsőt ringató földjén az idegen haramiák, hogy adventjükre rávilágítsák a karácsonyi boldogság és boldogu-. lás gyertyalángjait. S a magyar adventre ráborúl a decemberi éjszakák köde s úgy játszik velünk ennek a ködös élet­nek némán lepergő filmje, mintha sose akarna elfogyni. Mintha hoz­zánk magyarokhoz szegődött volna örökös árnynak és sötétségnek s nem is tudnánk belőle kibonta­kozni. De hát tarthat-e ez soká ? Bírja e a nemzet a folytonos ver­gődést, azt a passzivitást, amelybe belekényszeritették ? Nem azért van-e advent, hogy a félhomályra rágyújtsa az évek óta lefelé fordí­tott nemzeti fáklyánk lángját, mely­nek reményteljes ragyogásában rá- j léphetünk az ezeréves szabad útra I boldogan és békességgel, a jóaka­ratu emberek békéjével. Magyarok,, mikor köszönt rá­tok a hosszu-hosszu adventek után a magyar karácsony szivárványos, j boldogságos ünnepe ? L. — Rz Országos Földbirtokren- i dező Bíróságnál járt a múlt hetekben a ! dombóvári községi elöljáróság és a íafcos- ! ság megbízott kiküldöttjeinek csoportja, hogy benyújtsák a haszonbérietek létesítése és arra jogosultak földhöz juttatása érdekében megirt kérvényüket. Az értesítés már vissza is érkezett azzal, hogy az egyezség békés utón kiséreltessék meg s a szükséges tájé­koztató adatok beszerzése végett a kérvényt átküldték a tolnai gazdasági felügyelőséghez. Csendélet Verebesen. — Irta: BartbalLs Jenő. III. Folyt. — De’jszen abba igaza van Becsek Antal uram — vette át a szót Verebes bL rája. Én is olyanfölének gondoltam a dógot. Másfajta utón a németek sem tudták vóna azt a töméntelen sok pénzt olyan gyorsan elfuvarozni. Hiszen hát sok minden kéne ehhez. Kéne vas ... No a fuvar, az kitelne a községből. De hát hol van még az a nagy monstrum kemence, amiben megolvasztják a vasat ? Hát még aztán az a masina, ami­vel ki lehetne önteni az utat. Ember is kell oda ! Nem tóglavetés ez, Becsek Antal ecsém ! Cigányra bizni ilyesmit nem lehet! — állapította meg Ignác urára a ,,Yas-út“ készítése körül felmerült nehézségeket. Mi­kor pedig látta, hogy a fejtegetései kellő eredménnyel jártak, megkérdezte : . — Hát nincs igazam ? — De biz’ úgy van, tekéntetes uram ! — hagyták helyben Ignác uram szavait. Az általános helyeslés, mely Ignác uram szavait követte, nem annyira a meg­győződésé, mint inkább a kimerülés követ­kezménye volt. Az ördöngős vasút alaposan megki- nozta őket. Nem kellett nekik most már semmi sem. Sem vasút, sem német-francia háború, sem pedig jótókonyságu egyesület, örültek, hogy a vita e napra véget ért. II. Bűnhalmazat a verebesi Községházán. Másnap reggel Ignác uramat kellemet­len meglepetés érte. Az irodájának az ab­lakait, meg az ajtaját tárva-nyitva találta. A hivatalos iratok, melyeket ő tegnap dé­lután oly gondosan elrendezgetett, most össze-vissza kuszáltan a szoba padlóján, meg az asztalon hevertek. A visszahagyott ételmaradékok, sáros lábnyomok és zsíros ujjlenyomatok mind arról tanúskodtak, hogy az éj folyamán Verebes községházába betörtek. Igaz ugyan, hogy reggel az ipsének már csak a ,hü 11 helyét találták, de a visszamaradt bűnjelek mindannyian a szóban forgó eset megtör­ténte mellett tanúskodtak. Ezek a bűnjelek pedig, az elkövetett bűntett könnyebb konstatálhatása céljából bárom csoportba valának oszthatók. Neve­zetesen : Pro primo: A bírói méltóságtól el nem választható jelvények egyikén elköve­tett hatóság elleni erőszak. Lévén pedig ez a jelvény : A bagatell ügyek bölcs és gyors elin­tézésénél hatható* támogatóként használt és semmi módon sem nélkülözhető „fenyő- vizes butykó“. Ez eredeti helyről, az iratszekrény legalsó polcáról elmozdittatott, kezelésbe vétetett és fenékig való kiürítése után azon mód — a szétnyitott panaszkönyvön vissza­hagyatott. Pro secunáo: A bíráskodás magasztos céljaira használt helyiségen elkövetett hi­vatali hatalommal való visszaélés. Ezen cselekmény elkövetése pedig ma­gában foglalta: — a hívatlanul betolakodott idegen közbotrányt okozó viselkedésének a tényálladékát. Megállapítható volt abból, hogy a helyiség nem a törvény által rendelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom