Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-11-06 / 45. szám
1921. november 6. 3. oldal. mm hírlap Menetrend — nouember hó 1-tól kezdue. Ä megváltozott menetrenddel a következő vonatok közlekednek Ujdombóvár állomást érintőleg. 1011. 1911. » »22 1915. » » » 1 1012. » » érkezik 13 1016. » » » 2 1912. » » » 4 1901. » gyorsv. indul 9 1902. » » érk. 19 Budapest Keleti-pályaudvar felé és felöl: az. szemv. indul 12 óra 11 p.-kor (vaaárnap kivételével naponta) 55 » (10 óra 55 p.-kor este) naponta. 56 » (éjjel) naponta. 15 * (1 ó. 15 p.-kor d. u.) vasárnap kiv. minden nap. 39 » (éjjel) naponta. 50 » (reggel) naponta. 44 » (d. e.) csak hétfőn, szerdán és pénteken. 04 » (7 óra 04 p.-kor este) csak kedden, csüt és szomb. Gyékényes felé és felöl: p. (t ó. 40 p. d. u.) vasárnap kivételével naponta. » (éjjel) _ , naponta. » (d. e.) vasárnap kivételével naponta. » (10 ó. 25 p. este) naponta. » (7 ó. 19 p. este) csak kedden, csütörtökön és szomb. » (d. e.) csak hétfőn, szerdán és pénteken. Pécs felé és felöl: (reggel) (l ó. 55. d. u.) (d. e.) » » » (éjjel) naponta (7 ó. 19: p. este) kedden, csütörtökön és szombaton, (d. e.) hétfőn, szerdán és pénteken. Baja felé és felöl: 1012. sz. sz.-v. 1016. » » 1011. 1021. 1006. 1005. indul érkezik gy.-v. indul » érkezik 13 ó. 2 » 11 > 22 » 19 » 9 » 1912. sz. sz.-v. indul 5 ó. 1914. » » 13 » 1913. » » érkezik 11 » 1911. » » 1 » 1902. » gy.-v. indul 19 » 1901. » » érkezik 9 » 40 50 21 25 19 26 15 p. 55 » 26 » 22 » 14 » 34 » naponta vasárnap kivételével naponta 5 4 LI. számú személyvonat indul 5 óra 30 petekor (reggel) naponta. 5421. > » » 14 »• 15 » (2 óra 15 perckor délután) 5412. » érkezik 11 » 19 » (délelőtt) 5422. 21 » 27 » (9 óra 27 perckor este) Veszprém felé és felöl: 5925. számú személyvonat indul ■ 2 óra 55 perckor (éjjel) naponta. 5926. » érkezik 21 » 25 » (este) Sárbogárdról Szekszárd felé az Ujdombóvárról induló 10il., 1911. és 1915. sz. vonaloknak, Bálaszékről Szekszárd felé pedig az 5411. sz. vonatnak van csatlakozása. Viszont Sárbogárdon Szekszárd felől az ide érkező 1012. és 1016., Bátaszéken pedig az 5412. sz. vonatokhoz van csatlakozás. EMM$BS3 2aa»E8BB5a BraGKiSBsSMMBaSMBaseaa- - -^ r-.-.S':- ' ■ . </• fHunyadi-tér 22. (Egy rövid félóra a tisztviselő-konyhán.) íme egy házszám. Szürke cím. Pedig mi mindent jelent, mennyi szomorú sorsot, keserű magyar sorsot . . . * Az ujdombóvári képviselőtestületben megértő szívre valló határozatot hoztak, — melyet lapunk más helyén részletesen ismertetünk — és érdeklődésünk központjába tolult természetszerűleg a tisztviselők konyhája, lsem a családok tűzhelyeiről van szó, hanem azokról, akiknek ilyen családi tűzhelyük nincsen. Milyen lehet az élet e közös étkezőben ? Mit tesznek, mit beszélnek és mit esznek ? Elmentünk hát meglátogatni a konyhát. A Hunyadi téri ház tárt kapuja nenj állotta utunkat, midőn vacsora időben beállítottunk hozzájuk. Szomorú arcú, magas, gyászoló nö fogadott bennünket — mintha megszemélyesítője volna a tisztviselő-sorsnak — és barátságos szóval tessékelt bennünket az étkező-szobába. — Nincs még itt senki az urak közül, nem tudom, hol maradnak oly soká, de hét óra már elmúlt, mindjárt fognak jönni. Leültünk a hideg cserépkályha mellé s szemügyre vettük a berendezést. Fehérre gyalult X-lábu asztalok és padok, néhány szék, fogasok és egy halkan tik- takkoló falióra alkotják a bútorzatot. Az asztalok terítő helyett fehér csomagoló papírra! van fedve. Rajt vizeskancsók, evőeszközök. Vigasztalan kép. A puritán berendezésű szoba, a szomorú asszony. Ő a szakácsnő, hadiözvegy. Édesapját gyászolja, most halt meg nem régen szegény. Férje már régen ott veszett valahol a nagy világégésben. De hiríele nyílik az ajtó s a fázékony őszi levegőt magával hozva jön néhány tag. — Mit eszünk ? — -az első kérdés. Leülnek, kezdődik a diskurzus, alig vesznek észre bennünket, kik hívatlan vendégekhez, illő szerénységgel húzódunk meg a kályha-zugban. Kezdünk érdeklődni minden után s mire a hosszabb-rövidebb időközökben érkező ujahb jövevények is elfoglalják helyüket, íassankint meg is tudunk mindent a belső élet titkairól. Beszélgetésbe elegyedünk Sólya János főgimnáziumi tanárral. Ő a konyha gazdasági ügyeinek intézője,- csak a pénzkezelést, az összegek elkönyvelését, folyósítását végezi vele egyértelműig Baumann Béla jeayző. Ő volt különben a konyha igazi megteremtője, szervezője. Sok gondot okoz nekik a téli beszerzés. Mindennek rohamosan szökik fel az ára, csak a tisztviselők fizetése majdnem a régi. így, egyszerűen is alig elég. Hús van ugyan rendesen, de a hozzávaló drága nagyon. Zsir, liszt, fa stb. — Mennyit fizetnek egy hónapra ? Eddig nyolcszáz koronát, de elsejétől kezdve kénytelenek voltunk az összeget ki- lencszázra felemelni. Ugyan ez is kevés, — hangzik a magyarázat, — csakhogy ennél többet lehetetlen fizetnünk. A mi fizetésünket nem emelték a duplájára, vagy még többre, mint ahogy a búza ára háromszorosa a tavalyinak. Bizony nagyon nehéz télnek nézünk elébe, nem tudom, hogy fogjuk megúszni! . . . Még ugyan mindig jobban, mint ha vendéglői kosztra volnánk utalva, mert egy hónapi kiadásunk minimum mégegyszer annyi lenne. így mi tartjuk és szorítjuk a vendéglők árait is lefelé, mert aki nem tud, vagy nem akar többet költeni, idejön hozzánk. — Na, most lesz egy kis segítségük is, — mondom az ujdombóvári határozatra célozva. — Igen, de ez már nagyon is kellett, mert lisztet alig tudtunk egyáltalán szerezni. Csak idejekorán megkapjuk majd. Nálunk is áll a mondás: Bis áat, qui cito dat. Adjál Uram, de mindjárt. . . Közben megtelik az egyik asztal, de a mellettünk lévőhöz alig ül valaki. Már-már arra kellett gondolnunk, hogy tőlünk sze- parálódnak. Mikor megkérdtük, derültség^ felelet : — Dehogy, ez kérem a »pedagógus asztal«. Itt ülnek a tanárok, tanítók (a tanárok vannak többen, ők a törzstagok), a másiknál aztán képviselve van minden más réteg : a járásbíróság, posta és távirda, kereskedelem és pénzügy, jogtudomány stb., sőt délben a theológia is, az evangélikus felekezet szerint. Persze a »pedagógus-asztalnál« foglaljaák el a *fő*-helyeket a hölgyek közül a polg. isk. tanárnők is. A galuskával föltálalt marha-pörkölt elköltése uláu — ebből, egy darab kenyérből állott a vacsora — kedélyesre vált az élet. Húsz ember hangos beszéde oly zava- rodásban, tülekedő összevisszaságban tört dobhártyánk felé, hogy akaratlanul is hátrább húzódtunk. Micsoda lárma ! Csodálandó az a két ember, aki az asztal végén ilyenkor sakkozni képes. Pedig ugyar csak komolyan szorongatják egymást. Más oldalról a hölgytagokat zsongják körül. Odafigyelek: rejtvényeket fejtenek. »Hogyan iehet hat szál gyufából négy háromszöget szerkeszteni?« Még más két ember dühösen politizál. A királykérdésről van persze szó, melybe egy harmadik ur mindenáron belevonja sokszor hallott vadászbisióriáit. Es még hozzá mi is beszélünk. Nem is éppen csendesen. Hiszen itt meg kel őrülni! És mégsem bolondul meg senki ? Készülnek a hölgyek. Sietni keil, mert sötét van, haza kell ilyenkor már menni. Mi is búcsúzunk. Gyorsabbak vagyunk, mint a nők, — a kézi lámpással bajlódnak. Kifelé tartunk megköszönve a felvilágosításokat és a barátságos estéken való gyakori megjelenésünket megígérve. Tea is lesz később. Fia hidegebb lesz. Utánunk tódul a kinyílt ajtón a hangzavar : — Lolla, ide hallgason, Loiia! Mondok valamit! . . . — Flová tette a keztyümet ? Károly bácsi, magánál van ! — Adja ide a kalapomat Kazi ur, legyen szives ! — Sakk ! Sekk ! —• Rossz lépés ! Nem tudsz te semmit ! Hallgass ! — De kérem, ha Rakovszky . .. — Uraim, mondok, mikor én a szarvasbikát célbavettem kérem . .. — Ki jön ? Menjünk ! Beszállás a Vö- rösmarthy-utca felé . . . — Jó éjt! Szervusztok I . . Zs-zs-zs . . . * Hunyadi-tér 22! Hejh, ha te nem kel- lenéi. Be más nap sütne a magyar égen, be más volna a tisztviselőség helyzete ! Mint volt, valamikor, régen. Talán igaz se volt. jókarban levő ZOO§OFft eladó. ' Cim : Vadász Béla-, Nagykónyi Tolna-m,
