Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-08-21 / 34. szám
2. oldal. zése alatt Szabó Lajos nagybérlő látta vendégül noaztányi bérletén. Különös örömünkre szolgál, hogy Ő hercegsége ezen hivatalos jellegű látogatása ■mellett is szakított annyi időt magának, hogy az ujdombóvári konzervgyárat is megtekintse, melynek tulajdonosa, Döry Etelka .lekötelező szívességgel kalauzolta gyárában magas látogatóját kíséretével együtt. A látogatások után a herceg községünkből szombaton délelőtt. Balaton föld várra utazott, hol folytatja nyaralását. Nekünk csak az az óhajtásunk van, hogy ’Őhereegsége községünket és uradalmának gyöngyét, a dombóvári fceriih íev nr. előbb hosszabb látogatásával tüntesse ki. Dombóvár is, környéke is -sót-ív gazdasági és szociális érzéséh.. Értesítés. A gőzfürdőt augusztus 21-től kezdve c s sb Ss oslltop4í5feí5iij ; pánté,keií és >sz®iftbatäii tartjuk nyitva. Dombóvári Villamossági Részvénytársaság. DotnLóuér; jótékonyság. Nemcsak mi tudtuk, de tudta az egész vármegye is, hogy Dombóvár egyike a környék legtöbb jótékonyságot gyakorló városkáinak. Sajnos, rnég ma, a huszadik században is olyanok a magyar állam ku!tar- viszonyai, hogy nagyon is szükséges a társadalom támogató ereje a közjótékonyság terén. Öröm volt ennek teljes át értését látni nálunk, öröm volt látni, hogy mindenki szívesen vállalja azokat a terheket, amelyeket ezek a jótékonysági mozgalmak rőtak rá. Egy idő óta azonban nagyon szomorú jelenség tapasztalható ezen a téren. Látjuk, hogy' nagyon is megcsappant azoknak a száma, kik törődnek az ilyen, igazán em- berrétevő, de egyúttal emberi kötelességek közé számítható dolgokkal. Nem látjuk azt a kellő mozgalmasságot, aminek okvetlenül meg kellene lenni különösen a m i igazán nyomorúságos időkben. Azt hisszük, legfőbb oka a vezetők elkedvetlenedésének a dombóvári közönség között újabban megnyilvá- nuló teljes részvétlenség. Nem az ma Dombóvár ezen a téren, ami régen volt. Nem csak hogy . nem az, hanem éppen az ellenkező végletbe esett : túlságosan szüknrtarku dobta a rákot a fűre, fölállt és odament a párolgó, gőzölgő vaskondérhoz. Benne voltak még a rákok is. A hatalmas fakanállal kimerített a forró vízből. De bizony a viz csöppet sem volt piros. Eltűnődött. Azt hitte, hogy igézet tartja, fogja, vagy optikai csalódás, vagy pedig tökéletesen igaza lesz a pipás embernek. Olyan dolog történt vele, amit sehogy sem tudott elfogadhatóvá magyarázni. Abba is hagyta hát a magyafézgatást. Visszatette hát a roppant fakanalat. Nézte, hogy hol a másik két ejnber. Azok bizony bent voltak a kis haiászkunyhóban. Akkora volt az, hogy abban három-négy ember — ha jóbarátságban voltak és akar- taktegymással maradni — szépségesen elfért. Nem volt abban bizony másféle butoí- zat, mint egy hosszú faasztal, meg két hosszú deszkalóca. Mindhárom bútordarab lábai a. földbe voltak gyökerezve, nem ugyan az ijedtségtől hanem, mert az emberek oda cövekeltók. A két ember odabent a halászkunyhóban éppen rakosgatott különféle holmikat az asztalra, amiről a szomorú ember azt a véleményt kezdte magában elemezni, mint pozitívumot, hogy itt alkalmasint vs csora készül. A két ember két tarisznyájából előkerült két viharedzett bicska (ki tudja, micsoda ominózus múlttal), két kenyeres-ruha jókora rozskenyerekkel, só, paprika. Lehet, mindenféle jótékonysági mozgalommal, szemben. Pedig ha valaha szükség volt a jótékonyság nagymérvű gyakorlására, úgy ma igen. Nemcsak azért, mivel kormányunk keresztény és nemzeti elveket vall, tehát mindenképpen segíteni kell ilyen mozgalmak istápolásában, hanem azért, is, mert a felettünk elindult borzalmas világégés roppant sok szerencsétlen embert hagyott maga után. Hány van, kinek karja, keze, lába hiányzik? Hány szerencsétlen nem látja az áldó napsugarat? Vagy hány ezer van, ki meghalt a becsület mezején és hagyott hátra árvákat, özvegyet? Mindezekkel szemben nagy kötelességei vannak a társadalomnak, mely alól nem is szabad senkinek kitérni. Igaz ugyan, hogy az utóbbi évek túlságosan IgénybevqUék azokat ilyen téren, kik megmaradtak a borzasztó világégésből, dehát ezek jól gondolják meg, mennyivel jobb, hogy nem nekik kell igénybe venni másoknak a jótékonyságát. Képzeljék családjukat abban a nyomorúságos helyzetben, amelyikben egyik-másik, sőt igen sok hősihalált, halt-' nak hátramaradottjai vannak. Azt hisszük, ha ezt meggondolja, akkor egyáltalán nem zárkózik el ezután a « jótékonyság embérmen tő, egyúttal embernemesitő gyakorlásától. Rendkívül sok alkalom kínálkozik, mely által elő lehetne segíteni az igen üdvös mozgalmat. itt van például a kuUurestélyek rendezésének eszméje. Nem hisszük, hogy akadna olyan dombóvári urileány és úriember, ki megtagadná közreműködését. Hiszen szinte üdítő szórakozás lenne az ezzel,való foglalkozás számára itt, hol nines semmiféle szórakozóhely. A terv pedig rae Valósítható igen könnyen. Kis összetartás, a .i. ie‘ó, kitartás és biztos kész a siker. Az anyagi siker nem kevésbé. Ezen hány szegény gyermeket lehetne a tél folyamán meleg ruhá- i val ellátni, hány éhes gyermekszájnak le- j hetne tápszert adni. Nem is fontos, hogy ki lesz az elnök j és a titkár a majdan megválasztandó het- venhetedik al, vagy mellékbizottságban, ha- ! nem az, hogy azok, akik rászorulnak a se- 1 gitésre, el legyenek 'mindennel látva, ne nyomorogjanak a társadalom szégyenére. Dombóvár régebben megmutatta, hogvba akarja, igenis ki tudja venni részét az üdvös jótékonysági munkából; hisszük, hogy ezután még fokozottabb* munkával pótolja az utóbbi évek mulasztásait és megteszi e téren is kötelességét. — ez.—Iy. Hiszekegy Istenben, hiszek egy hazában, Hissek egy Isteni Örök igazságban, Hiszek WSagyaroszág feltámadásában. Ámen. 1921. augusztus 14. Pécsi krónika. (Ttmteiések és zavargások Pécsett. Kikiáltották a baranyai szerb~magyar köztársaságot. Intéző- bizottság vette át a város vezetését.) mi. vili. is. Mire e sorok napvilágot Iáinak, Baja törvényhatósági joggal felruházott város és környékének, az úgynevezett bajai háromszögnek kiürítése már megkezdődött. Meskó Zoltán, nemzetgyűlési képviselő, volt belügyi államtitkár, mint á kormány megbíz oltja f. b,6 18-áu .chnöHökön Rajára utazott, hogy a kid: >óv. : ■■ nőriz^M és a polgári hatósága áiy A ig kiürítésének e hó 27-ig mey -.nie. AmVy%': v - 1 -'vömmel és lelkesedéssel tölt el her V - et a hír, hogy a szép .és gazdag bácskai város, Bácskából az egyetlen, mely megmarad Magyarországnak, — elsőnek üdvözölheti a rab igából való fel- szabadulást, épp oly megbotránkozással és megütközéssel vesszük tudomásul a pécsi eseményeket. Az a néhány száz börtönből megszökött egyén, akik emigráns nevet merlek fölvenni, a két évi gyászos emlékű uralmuk befejezéséül oly helyzetet teremtettek Pécsett é3 Baranyában, ami példái!na a hazaárulások történelmében. Nem találhatunk a történelem'lapjaiban oly gálád és visszataszító eseményt, mini am'.I yen* a Pécsre szökött E phial lesek minden emberi érzésükből kivetkőzve, az elmúlt napokban a megszálló halalommal szövetkezve produkáltak. Nine* szó ezeknek megbélyegzésére, nem tudunk mást, mint néma undorral és í megvetéssel elfordulni a szökevények, bör- j töutöítelekek és csúszó mászó férgek leghit- I ványabbjaitól. Elmu.it heti krónikánkban megemlitet- i tűk, hogy Gosseth angol ezredes. ,-.z antant megbízottja, Pécsre utazott, hogy a Kiürítést előkészítse. Az állomáson nagyobb tömegű csőcselék várta az ezredest, tüntetett a ju- goszlávok és Károly. Mihály mellett, tiltakozott a kiürítés ellen és kérte, hogy tekintélyének és személyének súlyával hasson oda, hogy továbbra is megszállás alatt n • arad has- j sanak és akadályozza meg a íred. had- i sereg bevonulását. Ez azonban csak előjátéka volt annak ! a véres és romboló tüntetésnek, amit az öntudatos munkásság ,,impozáns elemi erővel“ és halálos komolysággal rendezett meg augusztus 12-én. Sztrájkra való fölbu.jtatással, a mozgó élet megkötésével demonstráltak a kiürítés ellen, amit annál könnyebben csinálhattak meg, mert a munkaadókat kény- szertették arra, hogy a sztrájk alatt is teijes I munkabérüket fizessék a munkásoknak. J hogy még más egyéb is volt a furfangos tarisznyákban, de azok kirakása egyelőre nem lehetett aktuális, mert a fönt említett dolgok előszedése után a két tarisznya szép csöndesen visszaakasztódott az ajtófélfára. Azután lomha léptekkel kitopogtak a vaskondérhoz, leöntötték a »átokról a vizet, a j kondér tartalmát pedig az asztalra öntve, megelégedetten konstatálták : — Ehetünk. * Mire a rák-vacsorának vege szakadt, addigra odakíinn már jól besötétedett. Világító-szerszáma nem volt a három embernek, lefeküdni se volt kedve egyiknek sem, hát i körülülték a kunyhó előtt még mindig pirosló parazsat. A tiszta égbolt gyönyörűen csillagos volt, a mocsarakban szerteszét békák brekegtek s a sötét levegőégen krú- gató darvak húztak el a fejük fölött. A levegő még meleg volt, r*mi fáztak hát, pedig hosszú, keskeny savokban fehér, átlátszó I köd ereszkedett a mocsaras tájra. A hosszú sások, nádak halkan susogtak, amint a lan- I gyos szellő végigsiklott fölöttük1. Nézegették ' a csillagokat, amelyek, mint millió világitó ; Jánosbogár csillogott, sziporkázott fölöttük. Nézték a lassan hamuvá váló piros parazsat s valahol közelükben elkezdte esti muzsikáját egy gondtalan, jókedvű tücsök. Azt mpndja a pipás ember : — Máma meleg vót. Az emberek fölütik a fejüket és a rákos ember kiböki : — Az. Megint hallgatnak egy hosszút, ügy hallgatnak, mintha nem volna egyetlen kicserélni való gondolatuk sem egymással. A szomorú ember buzgón hallgat, tenyerébe temetett szép, barna feje mélyen lehanyat- lik, a hunyó parázs nagyokat hunyorgat, amint az esti szellő felborzolja fölötte a könnyű hamut. A pipás ernb. á megkockáztat egy szót — Jó vóna már y kis esső. A szomorú ember hallgat, a rákos ember pedig rámorog : — Hát: jó vóna. Megint hallgatnak. Odafönt az égbolton egy lehulló csillag csodaszép ívvel hullik le valahová, a légüres világba. Oly fényesen hull le a meteorkő, hogy bevilágítja kigyózó tüzével az egész mocsaras világot. A három ember némán figyeli a gyönyörű természeti tüneményt. S a pipás ember nem állhatja meg szó nélkül : • — Valaki meghalt, lefutott a csillagja. A szomorú ember mosolyog, az élet tői megtaposott lelkének jól esik a pipás enrcbar gyermekes, nevetnivaló naivsága. Vontatottan megszólal: — Nem azért hullott le az a csillag» é
