Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-08-21 / 34. szám

2. oldal. zése alatt Szabó Lajos nagybérlő látta ven­dégül noaztányi bérletén. Különös örömünkre szolgál, hogy Ő hercegsége ezen hivatalos jellegű látogatása ■mellett is szakított annyi időt magának, hogy az ujdombóvári konzervgyárat is megtekintse, melynek tulajdonosa, Döry Etelka .lekötelező szívességgel kalauzolta gyárában magas lá­togatóját kíséretével együtt. A látogatások után a herceg közsé­günkből szombaton délelőtt. Balaton föld várra utazott, hol folytatja nyaralását. Nekünk csak az az óhajtásunk van, hogy ’Őhereegsége községünket és uradalmának gyöngyét, a dombóvári fceriih íev nr. előbb hosszabb látogatásával tüntesse ki. Dombóvár is, környéke is -sót-ív gazdasági és szociális érzéséh.. Értesítés. A gőzfürdőt augusztus 21-től kezdve c s sb Ss oslltop4í5feí5iij ; pánté,keií és >sz®iftbatäii tart­juk nyitva. Dombóvári Villamossági Részvénytársaság. DotnLóuér; jótékonyság. Nemcsak mi tudtuk, de tudta az egész vármegye is, hogy Dombóvár egyike a kör­nyék legtöbb jótékonyságot gyakorló város­káinak. Sajnos, rnég ma, a huszadik szá­zadban is olyanok a magyar állam ku!tar- viszonyai, hogy nagyon is szükséges a tár­sadalom támogató ereje a közjótékonyság terén. Öröm volt ennek teljes át értését látni nálunk, öröm volt látni, hogy mindenki szívesen vállalja azokat a terheket, amelye­ket ezek a jótékonysági mozgalmak rőtak rá. Egy idő óta azonban nagyon szomorú jelenség tapasztalható ezen a téren. Látjuk, hogy' nagyon is megcsappant azoknak a száma, kik törődnek az ilyen, igazán em- berrétevő, de egyúttal emberi kötelességek közé számítható dolgokkal. Nem látjuk azt a kellő mozgalmasságot, aminek okvetlenül meg kellene lenni különösen a m i igazán nyomorúságos időkben. Azt hisszük, legfőbb oka a vezetők elkedvetlenedésének a dom­bóvári közönség között újabban megnyilvá- nuló teljes részvétlenség. Nem az ma Dom­bóvár ezen a téren, ami régen volt. Nem csak hogy . nem az, hanem éppen az ellen­kező végletbe esett : túlságosan szüknrtarku dobta a rákot a fűre, fölállt és odament a párolgó, gőzölgő vaskondérhoz. Benne vol­tak még a rákok is. A hatalmas fakanállal kimerített a forró vízből. De bizony a viz csöppet sem volt piros. Eltűnődött. Azt hitte, hogy igézet tartja, fogja, vagy optikai csa­lódás, vagy pedig tökéletesen igaza lesz a pipás embernek. Olyan dolog történt vele, amit sehogy sem tudott elfogadhatóvá ma­gyarázni. Abba is hagyta hát a magyafézgatást. Visszatette hát a roppant fakanalat. Nézte, hogy hol a másik két ejnber. Azok bizony bent voltak a kis haiászkunyhóban. Akkora volt az, hogy abban három-négy ember — ha jóbarátságban voltak és akar- taktegymással maradni — szépségesen el­fért. Nem volt abban bizony másféle butoí- zat, mint egy hosszú faasztal, meg két hosszú deszkalóca. Mindhárom bútordarab lábai a. földbe voltak gyökerezve, nem ugyan az ijedtségtől hanem, mert az emberek oda cövekeltók. A két ember odabent a halászkuny­hóban éppen rakosgatott különféle holmi­kat az asztalra, amiről a szomorú ember azt a véleményt kezdte magában elemezni, mint pozitívumot, hogy itt alkalmasint vs csora készül. A két ember két tarisznyájából elő­került két viharedzett bicska (ki tudja, mi­csoda ominózus múlttal), két kenyeres-ruha jókora rozskenyerekkel, só, paprika. Lehet, mindenféle jótékonysági mozgalommal, szem­ben. Pedig ha valaha szükség volt a jóté­konyság nagymérvű gyakorlására, úgy ma igen. Nemcsak azért, mivel kormányunk keresztény és nemzeti elveket vall, tehát mindenképpen segíteni kell ilyen mozgalmak istápolásában, hanem azért, is, mert a fe­lettünk elindult borzalmas világégés roppant sok szerencsétlen embert hagyott maga után. Hány van, kinek karja, keze, lába hiányzik? Hány szerencsétlen nem látja az áldó nap­sugarat? Vagy hány ezer van, ki meghalt a becsület mezején és hagyott hátra árvá­kat, özvegyet? Mindezekkel szemben nagy kötelességei vannak a társadalomnak, mely alól nem is szabad senkinek kitérni. Igaz ugyan, hogy az utóbbi évek túlságosan IgénybevqUék azokat ilyen téren, kik meg­maradtak a borzasztó világégésből, dehát ezek jól gondolják meg, mennyivel jobb, hogy nem nekik kell igénybe venni mások­nak a jótékonyságát. Képzeljék családjukat abban a nyomorúságos helyzetben, amelyik­ben egyik-másik, sőt igen sok hősihalált, halt-' nak hátramaradottjai vannak. Azt hisszük, ha ezt meggondolja, akkor egyáltalán nem zárkózik el ezután a « jótékonyság embér­men tő, egyúttal embernemesitő gyakorlásától. Rendkívül sok alkalom kínálkozik, mely által elő lehetne segíteni az igen üdvös moz­galmat. itt van például a kuUurestélyek ren­dezésének eszméje. Nem hisszük, hogy akadna olyan dombóvári urileány és úriem­ber, ki megtagadná közreműködését. Hiszen szinte üdítő szórakozás lenne az ezzel,való foglalkozás számára itt, hol nines semmiféle szórakozóhely. A terv pedig rae Valósítható igen könnyen. Kis összetartás, a .i. ie‘ó, ki­tartás és biztos kész a siker. Az anyagi si­ker nem kevésbé. Ezen hány szegény gyer­meket lehetne a tél folyamán meleg ruhá- i val ellátni, hány éhes gyermekszájnak le- j hetne tápszert adni. Nem is fontos, hogy ki lesz az elnök j és a titkár a majdan megválasztandó het- venhetedik al, vagy mellékbizottságban, ha- ! nem az, hogy azok, akik rászorulnak a se- 1 gitésre, el legyenek 'mindennel látva, ne nyomorogjanak a társadalom szégyenére. Dombóvár régebben megmutatta, hogvba akarja, igenis ki tudja venni részét az üd­vös jótékonysági munkából; hisszük, hogy ezután még fokozottabb* munkával pótolja az utóbbi évek mulasztásait és megteszi e téren is kötelességét. — ez.—Iy. Hiszekegy Istenben, hiszek egy hazában, Hissek egy Isteni Örök igazságban, Hiszek WSagyaroszág feltámadásában. Ámen. 1921. augusztus 14. Pécsi krónika. (Ttmteiések és zavargások Pécsett. Kikiáltották a baranyai szerb~magyar köztársaságot. Intéző- bizottság vette át a város vezetését.) mi. vili. is. Mire e sorok napvilágot Iáinak, Baja törvényhatósági joggal felruházott város és környékének, az úgynevezett bajai három­szögnek kiürítése már megkezdődött. Meskó Zoltán, nemzetgyűlési képviselő, volt belügyi államtitkár, mint á kormány megbíz oltja f. b,6 18-áu .chnöHökön Rajára utazott, hogy a kid: >óv. : ■■ nőriz^M és a polgári hatósá­ga áiy A ig kiürítésének e hó 27-ig mey -.nie. AmVy%': v - 1 -'vömmel és lelkesedés­sel tölt el her V - et a hír, hogy a szép .és gazdag bácskai város, Bácskából az egyetlen, mely megmarad Magyarországnak, — elsőnek üdvözölheti a rab igából való fel- szabadulást, épp oly megbotránkozással és megütközéssel vesszük tudomásul a pécsi eseményeket. Az a néhány száz börtönből megszökött egyén, akik emigráns nevet mer­lek fölvenni, a két évi gyászos emlékű ural­muk befejezéséül oly helyzetet teremtettek Pécsett é3 Baranyában, ami példái!na a ha­zaárulások történelmében. Nem találhatunk a történelem'lapjaiban oly gálád és vissza­taszító eseményt, mini am'.I yen* a Pécsre szökött E phial lesek minden emberi érzé­sükből kivetkőzve, az elmúlt napokban a megszálló halalommal szövetkezve produ­káltak. Nine* szó ezeknek megbélyegzésére, nem tudunk mást, mint néma undorral és í megvetéssel elfordulni a szökevények, bör- j töutöítelekek és csúszó mászó férgek leghit- I ványabbjaitól. Elmu.it heti krónikánkban megemlitet- i tűk, hogy Gosseth angol ezredes. ,-.z antant megbízottja, Pécsre utazott, hogy a Kiürítést előkészítse. Az állomáson nagyobb tömegű csőcselék várta az ezredest, tüntetett a ju- goszlávok és Károly. Mihály mellett, tiltako­zott a kiürítés ellen és kérte, hogy tekinté­lyének és személyének súlyával hasson oda, hogy továbbra is megszállás alatt n • arad has- j sanak és akadályozza meg a íred. had- i sereg bevonulását. Ez azonban csak előjátéka volt annak ! a véres és romboló tüntetésnek, amit az öntudatos munkásság ,,impozáns elemi erő­vel“ és halálos komolysággal rendezett meg augusztus 12-én. Sztrájkra való fölbu.jtatás­sal, a mozgó élet megkötésével demonstrál­tak a kiürítés ellen, amit annál könnyebben csinálhattak meg, mert a munkaadókat kény- szertették arra, hogy a sztrájk alatt is teijes I munkabérüket fizessék a munkásoknak. J hogy még más egyéb is volt a furfangos tarisznyákban, de azok kirakása egyelőre nem lehetett aktuális, mert a fönt említett dolgok előszedése után a két tarisznya szép csöndesen visszaakasztódott az ajtófélfára. Azután lomha léptekkel kitopogtak a vas­kondérhoz, leöntötték a »átokról a vizet, a j kondér tartalmát pedig az asztalra öntve, megelégedetten konstatálták : — Ehetünk. * Mire a rák-vacsorának vege szakadt, addigra odakíinn már jól besötétedett. Vilá­gító-szerszáma nem volt a három embernek, lefeküdni se volt kedve egyiknek sem, hát i körülülték a kunyhó előtt még mindig pi­rosló parazsat. A tiszta égbolt gyönyörűen csillagos volt, a mocsarakban szerteszét békák brekegtek s a sötét levegőégen krú- gató darvak húztak el a fejük fölött. A le­vegő még meleg volt, r*mi fáztak hát, pe­dig hosszú, keskeny savokban fehér, átlátszó I köd ereszkedett a mocsaras tájra. A hosszú sások, nádak halkan susogtak, amint a lan- I gyos szellő végigsiklott fölöttük1. Nézegették ' a csillagokat, amelyek, mint millió világitó ; Jánosbogár csillogott, sziporkázott fölöttük. Nézték a lassan hamuvá váló piros parazsat s valahol közelükben elkezdte esti muzsi­káját egy gondtalan, jókedvű tücsök. Azt mpndja a pipás ember : — Máma meleg vót. Az emberek fölütik a fejüket és a rá­kos ember kiböki : — Az. Megint hallgatnak egy hosszút, ügy hallgatnak, mintha nem volna egyetlen ki­cserélni való gondolatuk sem egymással. A szomorú ember buzgón hallgat, tenyerébe temetett szép, barna feje mélyen lehanyat- lik, a hunyó parázs nagyokat hunyorgat, amint az esti szellő felborzolja fölötte a könnyű hamut. A pipás ernb. á megkockáztat egy szót — Jó vóna már y kis esső. A szomorú ember hallgat, a rákos ember pedig rámorog : — Hát: jó vóna. Megint hallgatnak. Odafönt az égbol­ton egy lehulló csillag csodaszép ívvel hullik le valahová, a légüres világba. Oly fénye­sen hull le a meteorkő, hogy bevilágítja kigyózó tüzével az egész mocsaras világot. A három ember némán figyeli a gyönyörű természeti tüneményt. S a pipás ember nem állhatja meg szó nélkül : • — Valaki meghalt, lefutott a csillagja. A szomorú ember mosolyog, az élet tői megtaposott lelkének jól esik a pipás enrcbar gyermekes, nevetnivaló naivsága. Vontatottan megszólal: — Nem azért hullott le az a csillag» é

Next

/
Oldalképek
Tartalom