Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-09-25 / 39. szám

2. oldal. séért, kulturális életünkért már évek óta dolgozott és erőt pazarolt. A kommün komor vöröspalástos idejét, gondolom, sosem ejti ki élete emlékeiből. Egyéni bántódás ugyan nem zuhant rá, de annál feketébb víziók gyötörték a szétzúzott magyarság miatt. Ugf volt ő akkor a dom­bóvári vörös levegő melletszoritó atmosz­férájában, mint a gyökértelen óriási fa, mely elválasztva a föld áldott erejétől, lassan, halállal nézi önnön sorvadását. A vörös hazugság világ szétzüllése után senkinek se csodalatos, hogy Tadics tempe­ramentumos, hallgatásra kárhoztatott, s a hallgatás által esak forróbb és magyarabb politikai egyénisége is harcba lépett. Mig másutt a tétovázók a nagy föilélegzés után csak ocsúdtak, addig ő megindítja a lapot, Pestről kapott programotokat terjeszt, név­telenül bár, a keresztény eszme híveit szer­vezi s már is az Ébredők nemes programinu törekvéseinek nyílt és őszinte harcosa. Jön­nek a választások. Fáradhatatlan az öntuda­tos cselekvésben, célirányos intézkedésekben ■s a határozott kivitelben Mint embert, szerette mindenki. Még politikai ellenfelei is tisztelték. Ellenséges­kedni nem tudóit, csak harcolni. Soha egyéni ésszemélyi érdek nem állt cselekedetei mögött. Mint papról, csak egy dokumentumot mond el e sorok iroja. Kis asztalának zárt fiókjában őrizett egy nagyon drága emléket. Még a forradalmi idők döbbenetes idejéből való. Nem fényes, aranyos irás, csak egy ív papiros, rajta meleg szerető szavak és a ragaszkodást kifejező sorok után sok név, egész Dombóvár gazdagjainak, szegényeinek, urainak és proletárjainak neve. S ez a do­kumentum — ez a szép és jellemző — j nem a keresztény harcosnak, nem a politi- j kusnak, nem a magyar világnézetet hirdető j újságírónak szól, hanem egyedül a papnak Tán tömjénezésnek gondolhatná valaki e kis reminiszcenciákból összetevődött Írást. Pedig nagyon csalódik. Tömjénezésre Tadics egyénisége se szorul, meg e sorok Írójának sincs szüksége. Az a felfogás diktálta elém a baráti szeretet melegében megfürdetett szavakat, hogy igenis meg kell nekünk az egyéniséget becsülni a nagy nyilvánosság elölt is, hisz eleget jártunk már a hamupi­pőke köd előttem, köd utánam köntösében, mi szegény keresztény magyarok. Ősz. Nyaram ? Kis korcsma-asztal volt Virágos terrasz szélen. Vigadoztam mellette én Tíz és egynéhány éven, Tiz és egynéhány éven. Néhány szál cigány hegedült. Vagy a szívem talán csak ? Dúdoltam hozzá valamit A kóbor éjszakáknak, A kóbor éjszakáknak. Néha mosolygott rám a hold. Néha eső csepergétt. Nóták, hol vidám nóta volt, Hol keserven kesergett, Hol keserven kesergett. De utánam jött s rám talált Az ősz: a hitves asszony. Beszólt: ember, jöjj haza m^ár! És szót kellett fogadnom, És szót kellett fogadnom. Elindultam haza vele Búsan, borongva, békén; Szép szeretőm : az ifjúság Ott sirt a terrasz szélén, Ott sirt a terrasz szélén. Ott sirt utánam csendesen, 1 Én visszanéztem rája, Egy csókot küldtem még felé S befordult a szobába, Mint bűnbánó apáca. ősz Iván. MW/AiU HÍRLAP 1921. szeptember 25. A magyar pocsolya miazmás levegője fullasztja napok óta a becsületes gondolkodású és tiszta szivü magyarokat Keresztényi hitünk meg­rendülve nézi ezt a?; országcsalást s a konszolidációra hajló szivünk újra rá­ébred a nagy igazságunk kikiáltására: morált kérünk a közéletünkbe, rnocsok- taían szereplést a gazdasági vállalkozá­sokba, becsületes politikát minden vo­nalon a vezető emberektől Mert ha késik ez a minimális követelés, ki vál­lal út felelősséget a panamisták és ve­lük egy húron pendülő cinkostársakért? Ki áll őrfalat a lappangó elégedetlen­ség romboló munkájának? Ki akasztja meg a drágasági hullám rohamos fel- szökkenését. Vétót kel! harsogni az ország belső csonkitói felé s ököllel kell szétütni köztük, ha csak nem akarjuk, hogy a szétforgácsolt magyarság önként a síri párnákra hajtsa megalázott fejét. Mi hisszük, hogy akad a magyar parla­mentben intakt egyéniség, ki országgá kiáltja a magyar pocsolya legfrissebb bűzét, hogy méltó és megérdemelt meg- lakolás legyen jutalma a magyar élet árulóinak. Panainázóknak és megvesz- tegethetöknek egyformán. A közérzés pedig olyan vehemens rohamot intéz a bitang náció ellen, hogy megbénítja, megsemmisíti és letörli őket a magyar közélet porondjáról mindörökre. Ma még c-ak gázolunk és fuldok- iunk a pocsolyában. A célt még látjuk s az eszközöket is markunkban tartjuk. A kormánytól, a politikusoktól és az érző, szenvedő és élni akaró magyar­ságtól függ, hogy hamarost és minél gyorsabban eltűnjön erről a földről a pocsolya is, meg a pocsolyát előidéző országrontó, fekete lelkiismeretű j»o- c olya-had is. — Szabadságon. Szévald Oszkár főszolgabíró egy heti szabadságra Duna földvárra t vozott — Utolsó Istenhozzád. Mindazon kedves családoknak, ismerősöknek, jóbará­toknak itt köszönöm meg csekély szemé­lyemet kitüntető jóindulatukat ás jóságukat, akiktől a szűkre s/abott idő miatt szemé­lyesen el nem búcsúzhattam. Tadics Benő. — Ä lelkészi hivatalról és annak feladatairól korunkban. Ezen címmel j tartja meg sorozatos prédikációit az egymás j után következő négy-öt vasárnapon a dél- i előtti istentiszteletek keretében Gaál József evangélikus lelkész. — Hadiárváknak. A sütvény-pusztai hazafias cselédsége szerkesztőségünkbe kül­dött 60 K-t, hogy a hadiárváknak juttassuk. I Az összeget köszönettel nyugtázzuk a hadi- ! árvák nevében. — Nyugdíjazás. A vallás- és köz- j oktatásügyi miniszter Krumpelné Kilik Mar­git döbröközi r. kát. elemi iskolai tanítónőt L évi október hó 1-től számítandó hataly- lyal nyugdíjazta. — Felfüggesztett igazgató. Tol­navármegye közigazgatási bizottságának fe­gyelmi választmánya Kerodi Miklós báta- széki polgári iskolai igazgatót kommunista és szerbbarát magatartása miatt állásától felfüggesztette és ellen« a fegyelmi eljárást folyamatba tette. — Változás a gyorsvonat me­netrendjében. Pécsről az 1903, számú vonat helyett az 1903-a. vonatot állították be, amely Pécsről minden hétién, szerdán és pénteken 14 óra 30 perckor indul és J6 ór* 8 perckor érkezik Ujdombóvárra. Az Ujdombóvárról induló 1904. sz. vonat he­lyett az 1904-a. roaat közlekedik s minden { kedden, csütörtökön és szombaton 18 óra j 11 perckor indul Ujdombóvárról és 19 óra J 43 perckor érkezik Pécsre. E rnenetrend- I változással azt érik el, hogy a pécsi utasok ; a gyorsvonat ujdombóvári körülbelül 40 ! perces várakozását elkerülhetik. — Tadics Benő búcsúztatása. A körünkből távozott és közbec^ülésnek ör­vendő Tadics Benő róm. kát. segédlelkész, I lapunk felelős szerkesztőjén elv hivatalos hu- j csuztatása jövő vasárnap fog megtörténni j azon a társas vacsorán, amelyet tiszteletére jó barátai rendeznek, akik szemtanúi voltak eredményes és célirányos működésének, de addig is azok az egyesületek, arnelvekben munkásságot fejtett ki,' szeretetüknek, ra- j gaszkodásuknak ad!ak kifejezést a múlt szombaton és vasárnap tartott ütéseiken. Szombaton délután a nyomdavállalat igaz- I gatósági ülése fejezte ki köszönetét műkö­dése iránt és Örökítette meg a vállalat lé­tesítése és felvirágoztatása érdekében kifej­tett eredményes munkásságát, ugyancsak el­ismeréssel adózott a lap szerkesztése terén elért sikeres fáradozásáért. A Róm. Kát. Legényegylet, amely szombaton este tartott választmányi ülést, megköszönte Tadics Be­nőnek, mint alelnökiek az Egyesület érde­kében kifejtett, munkáját. Az ő lelkes mun­kássága Dombóvár egyik legerősebb kultúr­intézményévé avatta az egyletet. Ennek ta- nujeie volt a lelkes ünneplés, amelyben tá­vozása alkalmával itt részesült. Az egylet érzelmeit Dobszay János és dr. Piukovich Sándor tolmácsollak. Határozatba ment rné^ itt, hogy az egvlet fényképét is elhelyezted termében. Az ÉVIÉ helyi csoportjának va­sárnapi ülésén Cziriák Frigyes elnök ko­szomé meg a távozónak az egylet érdekében kifejtett lankadatlan tevékenységét. — Szövetkezeti ülés, A helybeli ,,Hanaya‘- szövetkezet múlt pénteken Szé­vald Oszkár elnökletével ülést tartott, amelyen dr. Piukovich Sándor terjesztette elő a szö­vetkezet lefolyt havi működéséről szóló je­lentését, amelyből megállapítható, hogy a szövetkezet célirányos munkásságot fejtett ki. — Kereskedőket, segédeket, iparo­sokat, üzemvezetőket gyakorlati könyvelésre, magyar-német kereskedelmi levelezésre ta­nít Köllőd András, Bezerédj-u. 24. Keres­kedésekben, üzemeknél szerény díjazásért könyvelést vállal, könyvelést, felfektet. Csak eredményes oktatásért fogad el díjazást. — Ä bonyhádi állattenyésztési vándorgyűlés. Mint értesülünk, a f. hó 24—25 en Bonyhádon az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által rendezendő ván­dorgyűlés iránt nemcsak megye, hanem or­szágszerte igen nagy érdeklődés mutatkozik. A vándorgyűlésen, mint halljuk, részt fognak venni Mayer János államtitkár, Meskó Pál, Dőry Hugó, gr. Hoyos Miksa, Wellmann Oszkár, Dornek Béla, Renner Róbert, dr. j Konkoly Thege Sándor, Balkó Gyula orsz. hirii emberek és még igen sokan az ország minden részéből, valamint a megyebeli bir­tokosság teljes számban. Remény van arra is, hogy a díjazásra elővezetendő állatok is meglehetős számban lesznek, úgy, hogy a vendégek a bonyhádi tájfajta tenyészetet minden tekintetben alapos tanulmány tár­gyává tehetik. A 25-én megtartandó ván­dorgyűlésen elhangzó szakvélemények és javaslatok pedig nagy lépéssel viszik majd előre Tolnavármegye állattenyésztését. — Ä Kát. Legényegylet szüreti mulatságán a következő felülfizetések tör­téntek : dr. Kapinya Mihály 100, Kreiselma- yer János, Rókus András, Reisz Dénes. Kar- lovits Dániel, Farkas Imre, Dobszay János, Liebermann József 50 — 50, Tamás Imre 40, Lokonyi Béla, Tamás Béla, Baumgart János, Herke János 30 - 30, dr. Neun János, Csonka Vendel, Juhász Jenő, Haag Jakab, ifj. Füh­rer János, Topa Imre, ifj. Degovits István, id. Degovits István, Simics Károly, N. N. 20 — 20, Szanyi József, dr. Piukovich Sán­dor, Blankenhorn József, Major István, Szó- ládi J., Fetter József, Morovics Lajos, Ko­vács József, Gratzl Gyula, Schmidt József, Gyarmathy János, Mészáros József, Kovácse­I vies Géza, ifj. Németh István, Tar Mihály, Nikolics N., Szekeres Gyula, Rein Mariska és Margit, Balázs József, Szabó József, N. N., N. M.. N. N., N. N., N. N., Tamás Imre, Szajki Pál 10 — 10, Grommer József 5 K. Jegyüket megváltották: Reich Nándor 50, Galió Mária, Tóth Dániel 20—20 K. — A nemes lelkű adakozóknak ezúton mond kö­szönetét az Elnökség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom