Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-01 / 18. szám

V. évfolyam.

Dombóvár, 1321. május I.

18. szám.

POLITIK

E 8 TÄ ü S

• - ■

L'MI «ETI LHP.

Előfizetési ár: egész évre 52•— kor; félévre 28*— kor; negyedévre 13'— korona. Egyes szám ára 2 korona.

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szt. László-tér 18.) küldendők.

Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz.

Kiadóhivatal: Esterházy-utea 17. szám. Telefon : 40. szám.

Május 1.

•jelképes ünnepnap volt mindig. A mai szomorú visszaemlékezések megkivántatják a régi május első napján levirágzott hajnali kirándulásokat, énekeket, köszöntő zenét. Mert akkor az öröm. az önfeledt könnyelműség elsuhanó napja volt. Azután komor, vörös színbe öltözött, melyekre nem szívesen emlékezünk vissza. A mesterségesen igaztalan, bűnös irányban felszított tömeghangulatot, disszonáns hanghullámai a nap szépségét elrabolták^ Bár akkor lem a madárdal, a virág- fakadás, játszi ének és zene jelle- gesítették a tavasz e kivételes napját, hanem a lelki viharok ordítása, a forradalmi zajok. A tavasz lelki megünnepléséből forradalmi nappá sűlyedt május elseje.

Május régi ünneplése még nem térhet vissza. A vörös pusztítások nyomai még; nagyon élénk fájdalommal sajognak lelkűnkön, testünkön, — a természet ártatlan szépségeihez eldurvultságunkból még nem finomultunk ki" eléggé. A látóhatáron is úgy gomolyognak az égi háborúra telített felhők, hogy félünk nótába kezdeni, mert biztos sirató lesz belőle. Megromlott, vagy megfeledkezett magyarok vörös májusaiért mily” fájó boszut áll a végzet. Már bízva vártuk a jelen májust, mely a magyarság zséndülő életét jelképezné ma és csalódottan sóhajtunk fel, várni tovább, még

nincs magyar május. E napot törött cserépben sápadó virág melle kényszerítve megülni nem lehet. E napnak széles határok, messziről járó szellők, végtelenségbe nyúló látóhatár kellenek. Csőn k a - m a g y a r- országban pedig csak cserépvirágok sápadozhatnak.

A magyar májust meg kell keresnünk, a magyar májust meg akarjuk érni, a magyar májust meg fogjuk látni. Amily kedves önfe- ledtséggel merültünk a régi ünneplésbe mindnyájan, oly lelkesen kell a jövő reményét éltetni magunkban. Amily nagy erővel avatódott a vörös május a munkaszünet zajos napjává, oly erővel kell a jövő magyar májusért mindenkinek dolgozni. Megadva mindenkinek a tisztes megélhetési lehetőséget, kifejlesztve mindenkiben a teljes Magyarországért élő törhetetlen vágyat, elhengerelni a jövő elől minden akadályt, ez legyen a mai május. — A jövő május akkor már magyar május lehet!

I ö

— Szövetkezeti ülés. A helybeli „Hangya“ szövetkezet igazgatósága kedden Szévald Oszkár elnöklete alatt ülést tar?ott, amelyen dr. Piukovicli Sándor ügyvezet© igazgató terjesztette elő jelentését, i mely- lyel kapcsolatban az igazgatóság több ügyben hozott határozatot. Bemutatásra került a felügyelő-bizottság jelentése, amely a legbehatóbb, legapróléko-abb, mindenre kiterjeszkedő vizsgálat alapján a legpontosabb ügykezelésről számolt be.

Gyermeknyaralfafás.

Kedves Testvéreim!

Sohasem láttunk annyi sápadt, vérszegény,, köhécselő, rárosi gyermeket, mint ebben az évben. Le vannak fagyva, hűié sekkel kü./ködnek, a sok téli fagyoskodástól, koplalástól. Ruhájuk kopott, fényesre vásott, agyon toldott-íóldott. Húst hónapokon át nem látnak, disznót sem öltek. Zsírra, tejre, más hasonló táplálékra is szűkösen telik.—- Apjuk, anyjuk gyári napszámos — keresete a mindennapi kenyérre is alig elég.

Tavaszi nap ragyogása elviszi a kis szomorú gyermek gondolatait a messzi falu fehér házai közé, ahol a zöld fiiben tejet adó tehén legel. Oh, he szívesen eilegeltetné a tehenet, ha *eki is jutna egj-egy pohár habos, friss tej. —• A libákat is szívesen őrizhetné, egy karéj zsíros kenyérért. Erejéhez mérten dolgozgatna a gazdaságban, csak erőt. adó ellátása biztosítva lenne.

Ezekre gondoljanak kedves urambátyám és kedves asszonynénóm, mikor a terített asztal mellett Isten hűséges áldását élvezi. Hívjon meg egy ilyen sápadt, vézna jószágot: budapesti városi gyermeket, a nyári szünidőre. Tegyen neki is terítéket, az asztalra, a vendégágyban van párna is elég. S azután, ha a kiaszott arc gömbölyödni kezd, ha a csüggedt nézésű arc csillogásra vidul és az a fáradt teremtés már fürgén fog dolgozgatni, sőt majd tréfálni is kezd, — akkor az a jóleső érzése lesz, hogy egy magyar életet ment tett meg. — Az Isten is megáldja érte. — Különböző korú fiú vagy leány vállalható.

Kérésünket abban a reményben bocsátjuk útnak, hogy sok megértő testvérünkre talál. A szenvedő szegények nevében előre is hálás köszönetét mondunk.

A Szociális Missiótársulat Szekszárdi Szervezete nevében :

Ujsdghy Gézáné Fejős Imréné

ügyvivő titkár. elnök.

Dombóváron és környékén a kongre- ganista hölgyek buzgólkodnak „a gyermeknyaraltatási akció érdekében. Ez ügyre vonatkozó bármely kérdésben szívesen szolgál felvilágosítással Varga Ferencné úrnő.

Venyigeiangok.

(Kis regény.) 2

Irta : j)énes Cjizella.

Egy öreg asszony, aki eddig, hallgatagon nézte a korhadt kerítés léceit, feléjük nézett.

— Haggyátok őket. Azoknak is megvan a maguk bajuk. Nekik .se hujahaj az élet. Tudom, esztendőkig szolgáltam úri házakban. Nemcsak itt. Bent a nagyvárosban is. Mihelyt valaki asszony, ha nagysága, ha hercegné, van mit kiáltania. Meg van verve minden földi asszony. Minek is pazalitok a szót rájuk ? Ilyen szép délutánon nem érdemes háborogni. Táncoljatok, mulassatok tik is.

Á többiek nevették.

— A szüle prédikál . . .

Az egyik udvaron harmonika sirdogáit. Fáradt, kopott melódia bukott elő a vén szerszámból, de az asszonyok szeme fölcsillogott hallatára. Lázadó, keserű perceik elmúltak. Sugárzó arccal ringatták testüket a sápadt ütemekre. A bólintgató, ráncos öregasszony egykedvűen nyújtogatta kezeit előre. A nap meleg fénye átjárta kiaszott tenyerét, mely szinte áttetsző lett a merész világosságban.

— Hiába, csak a napsugár melegít, a villany csak vakit — mormolta maga elé. A fekete salakhalom tetején bágyadt szálak kígyóztak a levegőben.

— Véhásszpnyok nyara — bólintott az öregasszony. Apró szemei mosolyogtak.

II.

Tóth Dóra unottan nézett a társaság felé. Ajka lehuzódolt. Ásított.

Az erdő mélyén tarkállott a kirándulók vidám csoportja. Nevetések, nóták gurultak a mély, figyeiő erdő fái között. Az asszonyok heverésztek. Fehér ruhájukon táncolt a nap bujdosó, arányló sugara.

Tóth Dóra ezeket a sugarakat nézte. A játszi, könnyed sommásokat figyelte. A fák derekát simogatta meg. A lombok halk rezdülését hallgatta.

— Ugyan Dóra, ne taniíónősködj — szólt Tar mérnök felesége. Okos, kék szemei haragudtak. — Még azt hiszem én is,' amit a többiek : ez a komolyság csak beteges képzelődés nálad. Avagy hiúság. Azért csinálod, mert tudod, hogy jól áll a melan- choliás kifejezés sőt ét fejednek. Az én kedvemért vághatnál egyszer vidámabb arcot is. Már kezdesz unalmas lenni. Elvégre fiatal vagy . . .

— Fiatal ? — s Dóra piros ajka megrándult. — Gondolod, hogy fiatal vagyok ? Én néha nagyon öregnek érzem magam.

— Azért se bókolok. Nézz a tükrödbe.

Dóra elmosolyodott. Kicsit fáradt, kicsit szomorú volt ez a mosoly. Mint a halvány, téli napfény.

— Azt hiszed, csak testi öregség van? Bár úgy volna ! Lásd, én testre ifjú vagyok és szép. Mégis, vannak perceim, amikor esztendőket vénülök. Ilyenkor úgy érzem magam, mint a nagyon öreg asszonyok, a kik remegő lélekkel egyre visszafelé néznek. ügy érzem, mintha leéltem volna az életemet. Semmi esemény nem kell. Az iskolámban, a gyerekek között igazi életet élek. A munka életét. Azután, a csöndes, tiszta két szobám. A könyveim. Az újságjaim. Teljesebb sose lehet az életem.

Tarné értelmetlenül nézett Dórára.

— És hol a szín az életedből ? Hol a

(ierü ? Hol vannak az emlékek ? A kötelesség csak szürke folt, ha egyéb beteljesülés nem ér. Fekete, sivár őszi köd ez, mely kiszívja az ifjúságod erejét. Elfonnyasztjáíc a napjaid szépségét. A te folytonos eJzár- kózottságod vénit meg. A silencium nem lehet a sorsod huszas éveidben. Ebben a korban álmodozni kell, vágyakozni, remegni. Később úgyis Iehervaszt az élet minden imbolygó szépséget az emberről. És ha si- váian éljük á fiatal napokat, mi marad az utánra? Emlék nélkül, mulynélkül akarsz megvénülni ? '

Dóra közbevágott.

— Az elvégzett munka, a kötelesség- teljesítés tudata is kiegyenlítheti a lelket.

(Folyt, köy.)