Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-27 / 13. szám
6, oldal.- ..........................r—: —- •: .T.'_ :rr-r^r- r-rr^=s====== —- Halálozás, Súlyos csapás érte B e d ő Simon főfelügyelő, ujdombóvári ál- lomisfőnökflt. Veje König Dezső 39 éves Fiaméból menekült ellenőr hosszas szenvedés ulén egyik budapesti szanatóriumban szerdán éjjel meghalt. Temetésé pénteken délután volt, melyen az elhunyt barátainak és rokonságának nagy száma jelent meg. Az elhunytat a rákosi uj temetőben helyezték örök nyugalomra. —• Húsvéti képealevelezőlapok nagy választékban kaphatók kiadóhivatalunkban. — Bojkottáljuk a sört. A háború alatt milliókat nyert sörkartell a sör árát néhány héttel ezelőtt a duplájára emelte fel. A budapesti kávésok és vendéglősök igen helyesen, erre azzal feleltek, hogy egy. szerűen beszüntették a sörnek kimérését. É* uram fia, mit látunk itt a vidéken, par exempie Dombóváron. A sör-árusok vígan árulják a duplán felemelt sört, a vendéglőkben és egyes üzletekben pedig szépen kimérik. A sörkartell érzelmeit csak egyféle, képpen lehet megtörni és pedig ha az egész ország talpraáll. Bojkottálni kell a sört, ha azt akarjuk, hogy a sörkartell is jobb útra térjen. — Ä nyomda közgyűlése. Múlt vasárnap tartotta a Dombóvári Nyomda és Papirkereskedés R T.“ évi rendes közgyűlését, amelyen a megjelenésben akadályozott Rothermel Henrik elnök helyett D o b s z a y János alelnők elnökölt. Az igazgatóság évi jelentését dr. P i u k o v i c h Sándor terjesztette elő, amelyben rámutatott arra, hogy a vállalat a feltornyosulő nehézségek dacára eredményes munkásságot fejtett ki. A vállalat ma már számottevő szerepet játszik úgy Dombóvár, mint környékének életében és iparkodik azokat a jelszavakat, amelyeket zászlójára irt, megvalósítani, egyik láncszem óhajt lenni azon az épületen, amelyet ma a keresztény, nemzeti eszme diadalára fel kell építeni, A felügyelőbizottság jelentette, hogy az ügymenetet az év folyamán gondosan megvizsgálta és miután a legpontosabb és leggondosabb kezelést látta, a felmentvény megadását jazasolja, amit a közgyűlés egyhangúlag meg is adott. Miután még az elnöklő alelnök a jegyzőkönyv hitelesítésére H e n- c z 1 e r Gyula és Németh Gyula részvényeseket kérte fel, a közgyűlést bezárta. — Halálozás F. hó 18-án délelőtt fél 10 órakor hosszú, súlyos szenvedés után elhunyt 65 éves korában a köztiszteletben és szeretetben álló és Dombóváron is széles körben is jól ismert kaposszekcsői asztalosmester : id. Rothermel János. Az , elköltözött évek hosszú során át tagja volt j a községi elöljáróságnak és az evaug. egy- j házközség presbitériumának és mint ilyen, okosságával, tudásával és fáradhatatlan munkásságával sok érdemet szerzett. Az év. egyházközség egyik legjobb, legegybá- ziasabb tagját és gondnokát gyászolja az elhunytban. Temetése március 18-án délután 2 órakor volt Kaposszekesőn. Áldás és béke poraira. — Az Uránia mozgószinház a kettős húsvéti ünnepre pompás műsorral kedveskedik a közönségnek : — vasárnap és hétfőn a »Narayana« (A szerencse-bálvány) eimü 6 felvonásos fantasztikus történetet és a »Künnrekedt férj« eimü 2 felvonásos vígjátékot játsza. — Húsvéti ajándéknak legalkalmasabb tárgyak: díszdobozos levélpapírok, névjegyek, ifjúsági iratok, szépirodalmi könyvek, képeskönyvek, imakönyvek, emlékkönyvek, képeslap-albumok stb. nagy választékban kaphaték lapunk kiadóhivatalában. dojklbövAhi hírlap — Keresztény hírlapok. »Uj Nemzedék«, »Nemzeti Újság«, »Magyarság«, »Képes Krónika«, »Gondolat«, »Hazánk«, »Magyar Nép«, »Déldunántuii Sport«, »So- mogyi Újság« és a »Dombóvári Hírlap«. — Kaphatók lapunk kiadóhivatalában. — A nagyberki! Ifjúság 1921. évi április hó i-éu, a Gieszler féle nagyvendéglő összes helyiségeiben műkedvelő- előadással egybekötött zártkörű táncmulatságot rendez. KezdPte pontosan este 6 órakor. Ülőhely 30 K, állóhely 20 K. Miután a tiszta jövedelem a nagyberkii elesett hősök emlékkövének felállítására forditlatik, felülfizet éseket köszönettel fogadnak. Jó zenéről, valamint kitűnő ételekről és italokról gondoskodva van. — Az estélyen sxinre kerül: ,,A vörös sapka“ eredeti népszínmű, három felvonásban. Irta: Vidor Pál. agy ház, a Hunyödy-féren, 500 négyszögöles kertfel, W azonnal eladó. 0im a Kiadóhiuafalban. ( A «Dombóvári önsegélyző egylet, mint i szövetkezet» azonnali belépésre \ hőnyidétől keres. A könyvvezetési teendők csekély elfog- jj laitsággal járó mellékfoglalkozásként végezhetők. — A fizetés havi 360 K. Ajánlkozni: d r. Sas István,.! intézeti elnöknél kell. A dombóvári járás főszolgabírójától. Szám: 1439—1921. Tolnavármegye dombóvári járásához tartozó Ujdombóvár községben nyugdíjazás folytán megüresedett főjegyzői és elhalálozás folytán megüresedett jegyzői állásokra pályázatot hirdetek : 1. a főjegyzői állás javadalma: a) fizetés: 3600 korona, b) természetbeni lakás, melyet úgy kívül, mint belül tatarozni é% utána adót fizetni a község köteles, c) a házhoz tartozó belsőség haszon- élvezete, mely után az adót szintén a község fizeti, d) a vármegyei szabályrendeletben megállapított magánműnkálati dijak, 2. a jegyzői állás javadalma : a) fizetés: 2000 kor., b) lakásbér : 600 kor. Ezen kívül mindkét állás után a törvényszerű korpótlékok, háborús és hadi drágasági segélyek. A főjegyzőt illető természetbeni lakás egy lésze a nyugdíjazott főjegyző részére, amig lakáshoz tud jutni, hatóságilag igénybe van véve. Felhivom mindazokat, kik ezen állásokat elnyerni óhajtják, hogy pályázati kérvényüket a képesítést és eddigi szolgálatot igazoló okmányokkal felszerelve, hozzám, folyó évi április hó 25-ig adják be, mert a később érkezetteket figyelembe venni nem fogom. A választás határidejét később fogom megállapítani. Dombóvár, 1021. március hó. Száváid Oszkár, főszolgabíró. 1921. március 21. Ha a leuelek lehullnak..... (Kis regény.) Irta: Novotny Andor. Egy augusztusvégi tikkadt napon türelmetlenül fordult az anyjához: — Édesanyám, miért nincs cérnád l Vegyél! — De honnan tudod ezt, fiacskám ? Kell talán valamire ? — Nem, nem kell. Csak éppen látom, hogy nincsen. •— De van ! Kell, hogy legyen 1 A múltkor vettem csak tgynéhány gombolyagot. — Az már elfogyott, — Mér ? A kisfiú zavarba jött és nem tudott ftltlni, de cérna csakugyan nem veit a háznál. Még aznap szereztek s a kis fiú másnap boldogan szaladt a kertbe, fel a fákra. * Lassan eljött az ősz is, a levélbulíáa ideje. A levelek már sárgák s aranyló vörösek és itt-ott kicsillogtak közülük a fekete ágak is. Hűvös hajnalok köszöntötték az éjszakát és dórt csókolt fel reggelenként az első, bágyadt napsugár. Odakünn ősz volt, szomorú, októbérvégi ősz és a hideg széf aranysárga leveleket aratott a lassan tarrá váló ágakon. De a kertben nem hullt le még egy lavél sem. Máshol mindenütt süppedő, sárga avarszőnyeget terített a szelíd ősz a közeledő és halkan jövő tél elébe, de itt megúszták voltak az utak és a kertész csodálkozva nézett fel reggelenként a dárcsipt© vörös levelekre, melyek csak nem akartak lehullani. Évi újra az ágyban feküdt és haldoklóit, türelmesen, szépen, mint a többiek, kiknek szintén piciny zsebkendők fehér havára ömlött ki lassan-lassan az atolsó csöpp vérük is. Künn a kertben és itt benn a szobában egyaránt lassú, kétségbeesett tusa folyt a távozóba tói elől menekülő ősszel, mely magával akarta vinni értékes kincseit. A levelek nem mentek és Évit nem engedték, pedig ő tán már ment is volna, 6 már magbocsátott mindenkinek. Megboesátotta az or- -vosnak, ki újra mellette volt, hogy tavasz- szal remélni engedte, megbocsátott szüleinek, hogy nyáron szépen, zavartalanul búcsúzni engedték, az utolsó percig áltatták és csak titokban, éjszakánként sírtak. Megbocsátott kis öccsének, hogy egé*z ősszel feléje sem nézett. — Gyere ide, — mondta halkan és megsimitotta a szőke, kis fejet. — Add a j kezedet, hadd szoritsam meg utoljára, az után egy éjszaka lehullanak az összes levelek, a szól elsodorja Őket és én is elmegyek velük, messze, nagyon messze. A kisfia megzavarodott. Sokat, nagyon sokat szeretett volna most mondani, fölfedni a titkot, miért is volt ő egész ősszel ' künn a kertben, min dolgozott, kicsattanó örömmel akart fölkiáltani, hogy nem, nem halsz meg I Megmentettelek. De valami keserű rém fojtogatta a torkát ós csak szakadozottan, tompán törtek ki belőle a szavak. — Nem, nem hullnak le, nem hullhatnak le, mert valamennyit az ágakhoz kötöttem. Erre kellett a sok cérna és ezen dolgoztam az egész őszön. Nem halhatsz meg te sem, mert azt mondták, ha a levelek lehullanak, elmégy te is, de nálunk nem hullanak le a levelek, nálunk mind fenemaradnak, nálunk nem lesz levélhulláe.
