Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-03-27 / 13. szám

1921. március 27 DOMBÓVÁRI HÍRLAP 3 olt! falvak megszervezését leljesjerőve) folytatják, A* olt tartott előadásaik kapcsán a Bocs- kay-vendéglő tulajdonosa — fellelkesülve az ébredő magyar gondolaton — a keszt­helyi csoport részére 10.000 koronás adó mányt adott. A mezőgazdasági szakoktatás nagyszabású reformja. Legközelebb részletes indítvány ké­ről a nemzetgyűlés elé. — Fővárosi tudósítónktól — Budapest, március hó­Szakemberek és politikusok egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a földbirtok- reform csonka marad és nem hozza meg a kívánt eredményt, ha azt ki nem egészí­tik a mezőgazdasági szakoktatás reformjá­val és különösen, ha nem gondoskodnak arról, hogy a népnek most, földhöz jutó ré­tege kellő hozzáértéssel lásson munkához. Bizonyos, hogy el kell következnie a gazda­sági szakoktatás reformjának az egész vo­nalon, a legalsóbb elemi oktatástól legma­gasabb kiképzésig. Ennek a nagyvonalú terv­nek a kiinduló pontja az az indítvány} mely alkalmasint már a jövő héten a nemzet­gyűlés elé kerti!. Az indítvány egy kiváló részletes ja­vaslaton alapszik, amelyet, B u d a y Barna, a nagytekintélyű gazdasági szakiró dolgozott ki és amelyet módunkban van a követke­zőkben ismertetni: A javaslat abból indul ki, hogy min­denekelőtt, törvénnyel kell rendesni a gazdasági szakoktatást, mert most csak , miniszteri rendeletek vannak és azokat gyak­ran végre sem hajtják. A javaslat szerint elsősorban arra kell törekedni, hogy minden nagyobb faluban az ismétlő iskolát gazdasági iskolává kell át­alakítani és pedig külön szaktanítóval és megfelelő gyakorlati területtel, melyét most a birtokreformmal kapcsolatban mindenütt ki lehet hasitani. így a gyermek már ma­gában a faluban megtalálja a lehetőséget arra, hogy a szükséges ismereteket elsajá­títsa. Kívánatos, hogy ezek a gazdasági is­kolák mindennapos tanfolyamok legyenek, eltérően a mostani ismétlő iskoláktól, me­lyek tudvalévőén csak ünnepnapon tartanak előadást. De ugyancsak reformálni kell a föld- mivesiskolákat is. Eddig az volt a szabályi hogy ezekbe az iskolákba már az elem, iskolai végzettség is képesített fölvételre, de C3&k a tizenhatodik életév betöltése után. így aztán a tanulóra nézve a közbeeső idő teljességgel elveszett, sőt a fm ez alatt az idő alatt még felejtett is abból, amit az elemi iskolában megtanult és ezt azután a föidmivesiskolának pótolnia kellett. Ezért I kevés idő maradt a szakszerű oktatásra. A ! mostani terv az, hogy kisgazdaképző Ís~ I kólákat állítanak fel négy évfolyammal, í amelyek közül kettő előkészítő, kettő ren- j des tanfolyam. Épp oly fontos azonban a felnőttek oktatása is, illetve azoké, akik már nem mehetnek iskolába. A földreform kapcsán ugyanis ezernyi parcellabirtok lesz és ezek­nek a tulajdonosait is irányítani és ellen­őrizni kell. Erre a célra szolgálnak majd a gazdasági szakoktatók, akiknek hivatása lesz kimenni a helyszínére és ott adni ta­nácsot, felvilágosítást a gazdáknak. Miután igy R nyári munka alatt megbarátkoztak á néppel, télen tanfolyamokat fognak rendezni j a nagyobb községekben és ezen a szüksé- I ges elméleti tudnivalókat ismertetik meg a ! néppel. Az említett indítvány arra is súlyt he­lyez, hogy az egyes községekben az arra alkalmas kisgazdák gazdaságai a szaktaná­rok ellenőrzésével kis minfcagazdasá- ' gokká alakuljanak át. | Az .indítványozandó reformnak ezek a { lényegesebb rendelkezései és az inditványo- : zók meggyőződése szerint a föld nevelésügyi i miniszter maradandó emléket emel magának j azzal, ha a célszerű gazdasági szakoktatás­nak másfél évtized óta sürgetett reformját megoldja. 1¥y ti KERESKE­^ DÓK, IPAROSOK, GAZDASÁGOK, INTÉZETEK, IPARVÁLLALATOK, HIVATALOK, EGYESÜLETEK STB. RÉSZÉRE CSINOS KIVITELBEN ÉS JUTÁNYOS ÁRON, GYORSAN ^ ÉS PONTOSAN x, KÉSZIT: a ^ r*Ői #7 Túl a demarkáGión . . . Lassú döcögőssel ballag a demarkációs­vonat, a téli napfény bágyadtan süt a kövér, barna földek fölött, a dombokon, a domb­oldalakon tompa sugarakkal törik meg az áldott napfény. Nagy, keskeny és hosszú sávokra bomlik szét a tájék, mintha meg­annyi szőnyeg volna s valami királyi láto­gatóra várna. A vonat zsúfolásig megtömött, lassan foly a beszélgetés, lassan foly az ismerkedés. Közömbös dolgokat adnak száj- ról-szájra, üzleteket beszélnek meg, valuta­ügyek, pénzdolgok forognak szóban. Itt-ott félénken vetődik föl a napi politika ; tapo ­gatózások esnek itt-ott, szóba jön a vörös őrület baranyai tombolása, bukásuk köze­ledte s az ország konszolidálódásának kö­zeli lehetősége. Apró emberi kívánságok, vágyak röp­ködnek ezekben a kis közlékenységekben, érdekek húzódnak meg s önzések vigyorog­nak elő. Kicsi emberek, szánalmas apró emberek! Egoizmus mindenütt, sehol a kö­zösség érzete, sehol az emberiesség, min­denütt csak az Én ! . . . Hiszen, talán, ezért is jutottunk ennyire. Egy kis fülkében négyen üldögélnek. Egy tanitónőféle leány, két kereskedő és egy pesti hivatalnok. Közöttük lassan indul a beszélgetés. A tanítónő regényt olvas, a két kereskedő üzleti ügyeiket beszéli meg j egymással. A hivatalnok a vidéket szemléli, ; Ismerős előtte minden fűszál, minden fája a vasút mentének. Mégis jól esik szemének, simogatni a sokszor, de már olyan régen látott vidéket. Döcög a vonat. Ablaka alig van a ko­csinak. A forradalmak, a könnyelmű embe­rek és a lelkiismeretlenség minden értéket : lassan eltörölt a föld színéről. A téli hideg ; szabadon áramlik be a bezárt, de üvegtelen ; ablakokon. Nincs szén, a fülke hideg, a vo- j nat is csak lassan ballag. Egy haldokló or- ! szag szomorú erőfeszítése ez, hogy heten­ként legalább egy vonatot járathasson: túl i a demarkáción. Egy-egy állomáson órákig áll, mert útközben nem tud elegendő gőzt fejleszteni ... Az utasokat ez sem lepi meg. Csak ennél nagyobb baj sol)a se lenne ! — gondolják. A két kereskedő hangosan disputái. Ä tájat szemlélő hivatalnok is odafigyel. A ta­nítónő rendületlenül olvas. Azt mondja az egyik: — Borzasztó ezzel a valutával. Zürich napról-napra meglepetésre dolgozik. Az em­ber már számítani sem tud. Most is hogyan megjártam. A múlt héten vettem egy csomó i dollárt 550-ért és mire fölértem Pestre, hát csak 580 volt. Pedig, mikor útra indultam, Zürich 600-at jelentett. —• Ez semmi I — vág közbe a másik kereskedő. — Én két hónappal ezelőtt vet­tem egy vagon árut 500,000-ért s most, | hogy elfogyott, ugyanazért a pénzért, amiért a vagon árut eladtam, már csak egy ládá­templomban a szent Aotal ótárt csinyátatta. j Tuggya, gyeröke nem vót . . . oszt gazdag- ; ság adatott néki. — Hát mit kiván bácsi — kérdeztem, mert már bosszantott a két snhanc szem­telen mosolya. — Hát mondom . . . Pijóeát szödtem a Benyocki méltós urnái ... a Sijónál . . . Kajdacsnál, oszt pénzem már rét, bát vissza akartam menni, mer hogy a kapitány ur adott biztosítékot. Az. De a vörösök, hogy honnét gyütt a szemetjük, visszazavartak. Az. Engöm, Pap-Gadó Istvánt. Oszt enni se adtak. Hát . . . Behívtam az öreget s enni adtam neki. A két katona meg a konyha-ablaknál állt posztot. Láttam a két szuronyt figyelőén villongani. Az öreg meg egyre dörmögött evés közben ii. — Engöm fogtak e kérőm, oszt szu- xonyosan is kisértek, tuggya, a parancsnok­j hol. Há való e ? Öreg, böesüleies embört : mögesufóni ? Mondok ott nékik : nasságos kapitány ur . . . aszongyák : nincs ur, se nasságos. Mondok: már a hogy lőhet? — má a Benyocki gróf mégse annyi, mint én. Aszongyák: dehonnem, a szegény embör lőtt az ur. Hát igaz a, kisasszon ? Dehogy. Már én, pejig Pap Gadó István vagyok, nem vagyok akkora fej, mint a Benyocki. Mon­dok ón nékijük, nasságos urak, ez mégse jó, a szegény embör nem lőhet ur, mer nincsen hozzá képessége, Rámkajátottak, hogy hagaeson vén ökör. Nincs ur, csak elvtárs. Hát mondok : ha én ökör vagyok, hogy lőhessek elvtárs? Oszt a Nojé, a ka­pitány ur elvtárs kilökött, aszongya, fogjam a számat, mer becsukat. Beesukat. Mijér? Én tadok törvényt, mer hogy latin oskolát is jártam két évig. A két szurony veszedelmesen cikázott a nyári napfényben. Az öreg meg fölkelt az asztaltól s köszönést mondott. Kifelé indult. Az udvaron mégegyszer megállt. Szemben a vörös katonákkal. — Azám, mőntem eccer a vörösökkel a köroizt előtt. Mondok, Dicsértessék . . . Aszongyák : bolond kee, öreg ? Már mér, véieködtem. Kinek köszön kend ? Kinek ? Hát a Krisztus urunknak. Aszongya az egyik Krisztus urnák? Hát ©lyan nagy ur az, ha nem is látja kend, akkor is süvegöli ? Oszt tuggya, puskatussal ütögették a körösztöt, Oszt elrepedt és leesött. A köröszt. A két szuronyos katona most durván közrefogta Pap Gadót. De ő mintha észre se vette volna őket, magasan, szikáran ki­egyenesítette roggyant alakját s remegő, agg kezét égnek emelte fenyegetőn, mint bibliai pátriárka s dörögve bukott ki száján a mondat. — Mögtötték. De egy az Isten ! S a két szurony halavány lett e név- fényességében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom