Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-27 / 13. szám
V. évfolyam. Dombóvár, S92S« március 27, 13. szám. Előfizetési ár: egész évre 52kor; félévre 26-— kor; negyedévre 13 — korona. " Egyes szám ára 2 korona. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Előfizetési dijak'és hirdetések a kiadóhivatalba; j Kiadóhivatal: Estorházy-utea 17. szám. a lap szellemi részét illető közlemények peuig a j szerkesztőséghez (Szt. László-tór IS.) küldendők. ' lele.on: 40. szám. husöétlalan ma Újra kipompázó tavasz, újra győzedelmes husvét, újra ünnepel a békéid világ. Imává enyhül a harci dal, összekulcsolt kézzé a ma- rokbarándult ököl. Mindenütt hálatelt a világ, mindenhol ünnepel a lélek, ünnepli a názáreti Istenember legcsodálatosabb csodáját: feltámadását. Csak a Duna-Tisza táján és itt az ősi Pannóniában sajog örök, fájdalmas nagypéntek. Itt nem mélyül egy nemzet lelkének feszülő csendjébe, itt nem zeng fel bátran, messzelengőn a diadalmas ének; itt szomorú a hozsanna, bánatos az alleluja, itt nem tud teljes szívvel igaz husvétot ülni egy tragikus fajta: a magyar. Ez a vérrelszerzett föld és Pannónia egének mély azúrja ezeréven át látott már sok igaz husvétot* Nézte Vajknak hősi elszánását, szilájuk pogánylelkek alázatossá hal- kulását. Látta László fanatikus dacu hiv husvétjait, bámulta Nagy Lajos igaz magyarrá teljesedését. Csodálta az igazságban elégülő népet vitéz Mátyás alatt, ámult pompázó, igaz énekü husvétjain. Mert ezek a hus- vétok voltak a magyarság legszebb és legigazabb ünnepei. Ezekben Tügyezett ki a magyar becsület. E korokban még az őstiszta, meg nem romlott magyarság ünnepelt és zengett dicsérő himnuszt. — Róma igazi hűvössége uralkodott a lelkek felett és szerte e földön ragyogott a keresztény morál. Irdatlan volt az ősmagyar televény, kikezdetien az ősi szűz élet, eiősakarásu a szittya magyarság. Ezért voltak e hús vétók igazak és szépek. Ez a szentelt föld és Pannónia egének mély azúrja látott már sok csúf husvétot. Sirt Mohács szomorú tragédiáján. Látta a hiába titánkodó Zrínyit; látta Rákóczi fáradt lehullását. Merengett négyvenkilenc halotti elégiáján, csodálta Kossuth Lajost, az utolsó való magyart. E korok husvétja már nem volt igaz, sem szép. Félrelépett a magyarság az ősi egyenes útról. Nem igaz, nagy célok vezették, hanem kis résznek kellő érdekek, Ellopózott a szivekből a puritán erkölcs, az igaz vallásosság. Pártoskodás és egyéni hatalmaskodó vágyak megbontották az egységes tábort. Az egyeneslel- küség helyébe fondorkodás surrant, becsületesség helyébe tisztességtelenség, önzetlenség helyébe a leghitványabb önzés. A büszke mágnás nyegle udvaronccá, derék nemes szavazatát eladóvá satnyult. A hus- vétok éneke már hamisan rezgeti ; rája igaz zengés csak kevés szívben rezonált. Az ünneplő lélek már csak félig ünnepelt. Ez a vérrelszentelt föld és Pannónia egének mély azúrja látta a hét tragikus év hét fájdalmas hus- vétját. Látta a magyarság virágos- dalos íelkinálkozását. Jelen volt Sábáé, Uzsok hősi tusájánál. Tanúskodik a doberdói magyar véresőről. Nézte a viaskodó székelyt ; — Erdély, Erdély! Majd együtt sirt vele : Erdély, Erdély . . . Fájt neki is a pusztító féreg rágása, fájt neki is a zokogás, árvasikoltás, vérespiszkos lárma, nyomornak hörgése és a nemzet tragikus széthullása. B hét esztendő husvétja már nem volt ünnep. A száj hiába mormolt dicsérő dalt, a szív nem érezte azt. Kisiklott a nemzet lába alól az ősi alap. Szá2 izmust, száz hamis eszmét löktek eléje félő martalóeok és az örök balek magyar mindfelé szaladt. Csalták, délibábbal hitegették, édent Ígértek, mikor bódultán utána hullott pokolba ért. Modern akart lenni: elhagyta Istenét. Művelt akart lenni: sutbavágta ezerével kultúráját. Segítő barát akart lenni: becsapták, kifosztották. »Übermenseh« akart lenni: tönkrerágták kis piszkos »homo mortalisek«. Minden Minden versem ... Minden versem kék ineiálé, Mit pergamenre másol szerzetes, Bennük kinyílt üdvözítő áve E tájakon visszhangot nem keres Csak az érti, ki a csendnek bókol S szíve mélyén arany klastrom ál!. S ki kidobált mindent a bajéból, Versem rime csak annak orgonái. Idegenből úgy szakadtam id#, Mint magyar tőbe ojtett venyige S az örök honvágyat sirdogálja szám. Ó új honom, te alvó televény. Mikor virágzói szivein melegén S mikor nem fáj e táj, az aj hazára ? Kocsis Ldszlé. A Pöp-uadó. Irta Dénes Gizella. A nyáron történt. Illetőleg nem történt, mert nincs e kis rajzban nagyszerű esemény, sem érdekes történés. Csak ©gy momentum, egy egyszerű lélök megnyilatkozása, faragatlan kivillanása, amely mégis egy egész Géposztály felfogását, psichologiá- ját adja vetítőén. A koramfen idejében született a szemeim előtt. Egy délután «gyedül ültem nyitott ablakom mögött. Szeretem az ilyen magányos perceket, amiker a tompa és fásult falusi csöndben fölhangzik egy szófoszlány, egy befejezetlen gendeiat. Ilyenekből tevődik és élesül a nép psieholégia. Könyveket lapozgattam. — Keientáj Alexandra vad női problémái, Buebarin nyers és ostoba tervezgetései voltak előttem a feladat, amibe bele kell látni, amit át kell érezni. De csak nem tudtam hozzájuk férni. Ősszebuktak e lázas és logikátlan szellemű dolgok lelkemben, mint a poros kavieí a tiszta viz tükrében. Lehet, hogy a rossz stilus, a bányaveti fordítás volt okozója távolmaradásomnak. Most minden munkát elsősorban művészi voltánál tudok értékelni. Bárhogy próbálkoztam is fölérezni az idők szellemét, mindig messzebb estem tőle, mert igazságot nem láttam sehol. Ellentmondások, igsaitáeiék, beteges szellemi elváltozások és legtöbb esetben vad gyülőlség minden ellenkezés iránt, ügy tfentek elém az órák, mint az emberi tehetetlenség romboló kezű megszemélyesítői. Mißt a lázadó angyalok, akik naegiü&sulva önszépségtől, öngőgből Istennek képzelik magukat. Marx materializmusa összetört ét semmivé lett az evolúció tanával szemben. Egy rettenetes kráter veit előttem e sok terv és akarás, amelyekből mindig nyomernltabbnl mindig aszottabbnl kerül ki a nép, a tömeg. Amelyből hamuvá periad a tömeg lelkisége. Szabó Ervin tragikus sorsa járt eszemLapunk mai száma 2 korona.
