Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-20 / 8. szám
8. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész évre 48'— kor; félévre 24*— kor; negyedévre 12'— korona. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; a lap szellemi részét, illető közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szt. László-tér 18.) küldendők. Szerkesztőség: Szent-LászIó-ter 18. sz. Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. szám. Telefon : 40. szám. Ütközetek előkészületei zajlanak az újabban ismét divattá Jett társadalmi klikkalakulatok zárt ajtói mögül. Igen megrázó a szólamokba fuló tervkészítés. Az előőrsök már kiálltak kémszemiére s elszórtan el-eldobják nagyhangú ijesztő bombájukat. Ily- íéle robbantás volt már részvény- társaságnál, volt már társadalmi csoportosulásnál, volt már — s mivel itt lehet felelősség nélkül — csendes magántársaságban. Egyedül azért sajnos tény ez, mert a keresztény magyarság szétszórására irányul, — s azért bizony tragikusan sajnálatos is. A keresztény liberálisok szenvednek ilynémü vakságban. Náluk tulnagy a magyarság összefogása, mikor mi a széthúzást ostorozzuk, őket már a félelem ludbőrzi a magyarság érvényesülése miatt, mikor mi leszoritottságából emelkedésre buzditjuk és segitjük, az ő liberalizmusuk mások felé forduló, a magyarság felé a maradiság gőgjét az oligarkák nemtőrőmségét, a plutokraták szívtelenségét mutatja csak, mi fajtestvéreinknek a teljes érvényesülést szorgalmazzuk, megélhetési, társadalmi, és egyenjogú édestestvéri minősítéséért harcolunk. Az ellentábor kényszerű némasága egyszerre megoldódott, mikor a liberális magyarok munkába léptek. Nézzenek csak körül Budapesten, Dombóváron vagy akár az utolsó kis faluzugban : nem úgy van-e ^ S ha talán a jövőbe vetett bizalmunk növekszik e megállapításra, ám csak tovább, előre. De rosszul világitó mécsesükkel nézzenek a nem liberális magyarok szemébe is, ott már rejtett tüzek lángját látják lobogni, ott a keserű elszántság az ősi erőt végső cselekvésre feszíti. Már felszakadnak napnap után fájóbban és vérzőbben a régi sebek : mi csak a halál aratáskor vagyunk testvérek, — mi csak gátszakadáskor lehetünk legények. Esti liberális magyarok jegyezzétek meg, hog}^ a magyar nép többé nem akar és nem log mostoha testvér lenni. Nem, mert öntudatra ébredt és szivébe vájta a gyászos közel múlt napjai szenvedésében, hogy nem kevesek, hanem az összmagyarság harcéli alakulata kell a jövő élethez. Akit az élet alakulataiban a magyarság szétfor- gácsolása a remények elhomályosi- tása a testvérek kitagadása vezet sunyi vagy nyílt munkájában, az a felfejlődéskor az útból elsodorta- tik Budapesten is, Dombóváron is, mindenütt e kis magyar' hazában. Modern nemzedék — magyar nemzedék. A legutolsó évtized alatt nem egyszer "titkos és fájó érzés motoszkált a maradék magyarok szive mélyén : hova rohan intelligens fiatal magyarságunk, ha igy rohan idegen lobogók felé ? Hol lesz a megállás ? Magyar határok vámsorompói előtt, vagy apak és ősök leikéből kiszakadtan idegen bálványok árnyéka alatt ? Félelmes és ijesztő volt meglátni is az uj nemzedék lelki organizációjának titkos mozgató rugóit. Megtán- torodás nélkül nem lehetett a nagy magyar örvénybe belenézni, melynek forrongó mélyén leghangosabb és legharsogóbb, legidegenebb és legelszántabb az elszakadásra a magyar nemzedék volt. Az a nemzedék, a mely most ért a férfikor küszöbére, kissé rongyosan és éhesen, a végső lecke majdnem végzetet hozó tanulmányával. Nem lesz érdektelen a modern nemzedéknek ezt az utcsuszamlását és tévedését okulásul pőrére vetkőztetek Nem rossz- akaralból, nem is a modern nemzedék iránti elfogultságból, hanem fajtánkkal ösz- szenőtt s fajunkhoz ragaszkodó szeretet reflektorában kigyullasztva. A modern nemzedék — igy nevezem általában az utolsó másfél évtized generációját — első és halálosan téves lépését akkor tette meg, mikor a magyarság voltaképpeni forradalmi pőrében, a szellemi megújhodásban nem emelte fe! tiltakozó vétóját minden olyan aknamunka ellen, mely a törzset, a magyar törzset, a fajtabéli érzésszövevényeket, a magyar gondolkodást, a magyar ör.céluságot akarta megtámadni s mint az eljött két epizód-forradalom véresen és durván beigazolta, meg is támadta alaposan. A modern, bár magyarul beszélő iró- nemzedék hibája és vétke nem ott kezdődött, hogy modern lett. Minden uj nemzedék modern. Minden uj nemzedék újat akar a régi jó mellé, a régi rossz helyett s apáiktól utak választják el, de csak mellékutak. A főút, mint a magyar szellemi élet tanulságosan vázolja, a múltban sose mosódott szét, járhatóságát önkezeivel egy nemzedék se pusztította el. Ez a főút pedig a magyarság ezeréves útteste volt. Ezt az utat feledte el a modern nemzedék vagy talán helyesebben feledtették el vele. Nem az volt tehát a bűn, hogy modern volt, hanem hogy nem volt magyar. Sőt minden volt, csak magyar nem. Volt radikális nemzedék, volt gali- leista intellektüel, szocialista szellemi proletár, internacionalista levegőbohóc, de nem tudott magyar nemzedék lenni. Nem mondom. hogy erőszakosan nem akart lenni, talán nem is az akaráson múlt, hogy nem lett, de nem tudott lenni a vezetősége miatt, szellemi irányitója miatt, nem tudott a jászi Oszkárok, veigslsberg—ignótusok, hatvani— Pl szibériai táborokból. Az itthoniak félnek a riportoktól. Nem tudom, miért? ók bizonyára tudják! — Elmentem tehát egy Szibériából hazakerült volt hadifogolyhoz, világositana fel bennünket az állapotokról. Szívesen megtette, hiszen nem kellett félnie a nyilvánosságra jutástól. A hadifoglyok állapota különböző, a szerint, amint táborban vagy pedig valahol magánosoknál alkalmazásban vannak. Legjobb dolguk van azoknak, akik önálló keresettel bírnak. Az ilyenek legfőképp Vladi- vosztokban vannak. A Pervaja-Rjecskai táborban, mely két óra járásnyira van a várostól, a japánok még mindig nagyon szigorú felügyelet alatt tartják a foglyokat. Hetenkint csak ötször szabad a tábort reggel 7-től este 5-ig elhagyniok. Az elkésve érkezőket szigorúan megbüntetik, a legénységet lezárják, a tiszteknél ezenfelül az illetményeket is levonják. Újabban a japán parancsnokság megígérte, hogy a kimenőket meghosszabbítják. A tisztek papiroson megfelelő díjazást kapnak, a valóságban azonban a pénzből nagyon kevés jut a kezükhöz. A visszatartott. élelmezési váltság fejében joguk van a tiszteknek arrn, hogy a japán hadbiztosságtól nyers anyagot vásároljanak. Mivel az igy vásárolt nyersanyag nem elég az élelmezéshez, azért rendszerint csak olyan cikket vásárolnak, amelyeket Vladivosztokban meglehetős jó áron tudnak értékesiteni s az igy nyert összegből pótolják az élelmezést. A legénység illetéket nem kap, azért a tábor é Jjei létesítettek egy munka és támogatási alapot, amelyből a táborban végzett munkákat díjazták és a munkaképtelen legénységet támogatják. A legénység élelmezését a naponként deutschok, weltnerjakabok, ágostonpétere^ miatt, akik aztán már nyíltan és erőszakosan nem akartak magyarok lenni. Így jutott el a modern nemzedék a maga ingoványára a magyar talajon. így jutottunk el a tiz év előtti szellemi forradalom után a tettek és cselekvések társadalmi forradalmához, amit én szeretek a magyarság szégyenteljes meg- bunkózásának nevezni. Hogy mit nyert ezek után a modern magyarság ? Uramisten, most már látja a megtisztult, az idegen fajta rostáján megrostált uj magyar nemzedék. Szellemi téren még nagyobb elnyomatásban volt része. Már a »patkánylázadás« -előtt is hányszor vált keserű fintorrá az arcunk, mikor egy-egy közönséges sziriai firkász maszlagos könyvére csak úgy hullt a dicséret rózsaesője, mig a magyar iró, ha be nem hódolt, belepusztulhatott a hallgatás csendjébe. Gazdasági téren is ez a zugsors fogadta. A politikai érvényesülés kulissza-ajtait bezárta előtte a múlt év márciusának zokogtatóan szomorú eseménye. így szakadt a fiatal modern magyarságnak nyakába az üres koldustarisznya, így történhetett meg, ez már ptrsze csak következmény, logikus ténybeállás, hogy gyökérteien sors zuhataga fojtogatta torkát. Se levegője nem volt, se földje, se múltja, amibe görcsösen és életét megvédőn belekapaszkodhatott velna. Levegőjét elszívták előle ügyesebb szájak, apái földjét elhazud-
