Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-13 / 7. szám
V. évfolyam 7. szám Dombóvár, 1921. február 13. Előfizetési ár: egész évre 48■— kor; félévre 24*— kor; negyedévre 12'— korona. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik mir«den vasárnap. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; a lap szellemi részét illető, közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szt. László-tér 18.) küldendők. Szerkesztőség: Szent-Lászió-tór Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. Telefon : 40. szám. 18. sz. szám. Faludé vagy város, Dunántúl legfontosabb vasúti í gócpontja, a három vármegye határsarok jába ékelt Dombóvár? Hogy városnak keil lennie, azt vasúti hálózata, a Máv. műintézményei, egész éjjel áramot nyújtó villany- telepe, gyárai, gombamódra szaporodó üzletei, főgimnáziuma, leánynevelő intézete, leánypolgárija, egyelőre csak 20 tanerő* állami elemi iskolája, katolikus és izraelita elemi iskolája, öt íanerős kisdedóvója, járásbírósága, államrendőrsége, csendőrsége, főszolgabirósága, két jegyzősége, pénzügy- őrsége, sétatere és ki tudná azt elmondani, mi mindene van még ezeken kívül — óh jaj, még lakáshivatala is. Hogy városnak kell lennie, azt a nagyszámú egyesületek : Ipartestület, Kereskedők és Iparosok Köre, Kát. Legényegylet, EME, MOVE, ÁJE, Társaskör, Máv. Mozdonyvezetők, Máv. Szolgák, Máv. Fűtök Társasköre, hitbuzgalmi egyesületek síb., stb. Mégis falu, mert: az ujdombóvári indóházhoz kimenni életveszélyes, az utcák sötétek, az üzletek nem versenytársak, nincs főgimnáziumi épület, szertár, tornaterem, az elemi tanítás csak félnapos, a kisdedóvó évek óta szünetel, a községi hivatal odú, a sétatere porfészek, lakást senki sem kap, egyesületei nagyrésze tüdővészes vagy görcsökben rángatózik. S ha valaki kételkednék Dombóvár : falu jellegén, nem ajánlom ugyan, tie men- j jen ki mostanában az utcára. Láthat sarat mindenféle halmazállapotban. Folyó sarat, j sárfolyót, sártengert, sarat a kocsiu'ton, járdán, átjárón, falakon,• ablakokon. Az uj ! női divat is bizonyára Dombóvárról Indult i ki, mert itt bizony kénytelenek a nők az i aljukat térden felül egy araszára emelni. Falu-e, vagy város, Dombóvár ? Szavazzunk ! Válasszunk elnököt, hi- j zottságokat s akkor megállapíthatjuk, falu-e | vagy város ? Miért falu mégis, ha város? Ss mi-rt város, ha falu ? A keszthelyi hál, A liberális újságok napokon át ba- sábnyi cikkekben foglalkoztak a keszthelyi eseménnyel. Volt újból fehér terror, zsidó- üldözés és így tovább, amint már ezt meg- | szoktak tőink. Sőt az egyik lap nagy fenyegetve közölte, hogy illetékes helyről nyert feiviiá,... i.a' szerint a keszthelyi gazdasági akadémián bizonytalan időre beszü*tetik az előadásokat. — Lapunk egyik munkatársa Keszthelyre utazott, hogy az igaz tényállásról meggyőződjék. A keszthelyi gazdasági akadémián a i numerus clausus elvét oly szigorúan vaió- j sitották meg a hallgatók, hogy csak keresz- ' tény járhatott az előadásokra. Így volt ez már a műit tanévben is. Természetes, hogy az érdekelt ellentábor emiatt elkeseredett és ismételten hangzottak el megjegyzések és fenyegetések. A farsangi bál idejére különösen- kiéleződött a helyzet. A bálra felvonult az akadémia hallgatóinak egy része is. Szóváltás nélkül N. N. akademistát üveggel hátulról fejbevágták, úgy, hogy vérbe borulva esett a padlóra. Ezután tört ki a vihar, melynek következményeképpen a mulató közönség rövid percek alatt menekült az összes ajtókon, gurultak a lépcsőkön ki- sebb-nagyobb' sérüléseket szenvedve. Értesülésünk szerint a bált a keszthelyi zsidó társadalom rendezte s közülük való az első támadó üvegharcos is. Ez a keszthelyi 1921. évi farsangi bál története. Meg kell- jegyeznünk, hogy az akadémia összes hallgatója szolidaritást vál- . lalt a bálban résztvevő akadémistákkal. A vizsgálat ezideig nem derített fel adatot a gazdászjpJölfek ellen. —- Mit gondolnak Tamásiban ? Elég bosszantó Dombóvár közönségére, hogy nincsen adóhivatala és minden adó- és illetékügyben kénytelen a mellékvonalon fekvő lakosságára-nézve is sokkal kisebb Tamásiba áífáradni. Amióta személyesen nem fizetik ki az állami tisztviselőknek a havi járandóságokat, hanem a postatakarékpénztár utján utalják ki, holott az előbbi mód sokkal célravezetőbb volt, 10-ike előtt fizetést az a tisztviselő, akinek pedig 1-én fizetni valói vannak, nem kap. Eddig hallgatagon vette tudomásul a tisztviselői kar ezt a késedelmet, de felkérésükre kénytelenek vagyunk a dolgot nyilvánosan is szóvátenni, hátha az illetékes körök végre átlátnák.az ügyet ©s segítségére jönnek a támogatást érdemlő tisztviselőknek. Emigránsok. (Befejező közlemény.) Lassankint elfogyott azonban a díszes emigráns társaságnak a pénze. Felhasználták, elköltötték az ellopott milliókat. És nyilván valami hiba lehetett az elszámolás körűi, mert összekaptak az eddig békésen együtthazüdó hazaárulók. Gábor-Greiner An- Andor kezdé a veszekedést; megtámadta Göndör-Krausz Náthánt a-Bécsi Magyar Újságban. Legazemberezte, strébernek, dilettánsnak, műveletlennek nevezi. Göndör 12 hasábon felel neki. Nem érdektelen írásának következő része: »Te a legközepesebb és legjelentéktelenebb magyar irók közé tartoztál, aki csapnivalóan rossz darabokat, pehelykönnyű könyveket és igen sikerült kabarétréfákat írtál. Pénzsóvár, éhes, mohó, falánk, irigy nagyiparos voltál kedves Gábor, aki az igazi irodalommal a Jeglazább összeköttetést tartottad fenn ; emlékszel rá, hogy megbuktak a színdarabjaid, hogy leesepülték a könyveidet és mégis sok pénzt kerestél, mert "a burzsoázia legléhább és legfelszinesebb rou- latni-vágyásának voltál skrupulus üélkül való közszolgáló legénye. Dick Manó ambiciózus könyvkereskedő, nemcsak szerző, hanem üzlettársad is volt. Arról, hogy szegény emberek is vannak a világon,, hogy szocializmus is létezik, hogy osztályharc is ex sztál, arról neked, kedves Gábor, soha sejtelmed sem volt. Mint hírlapíró, hosszú évekig »A Nap« című lapban végeztél olyan Munkát, amelyet pár hétt 1 ezelőtt magad is becstelennek bélyegeztél. Szenvedélyes háborús uszító váltál, aki a goriicei áttörés után »A HéUeimü lapban bömbölő cikket írtál, melyben tiltakoztál az ellen, hogy a gaz oroszokkal békét kössenek, hanem — harsogtad felmentve és vérszomjasán — most kell legázolni teljesen Oroszországot.« És mit csinál erre Gábor Andor ? Talán elismeri ezt, ami véletlenül igazság, dacára, hogy Göndör mondja. Dehogy ! Felel rá »Tristia« mélabus című ellencikkben, melyben először kissé visszaemlékezik, majd jósol és így folytatja : »Ha majd eszedbe nyiiakik ez az én rémes próféciám, akkor roskadj a. két karodra és sild ki magadból utolsó könnyét annak az ember voltodnak, melynek két év óta hiábavaló küzdelmét szemlélem benned hiúsággal, sekélységgel, ostobasággalimpotenciával, amik szétmorzsolák és fö'emész- tették benned azt a kis jobb matériát, ami volt benned, de már tűrésén. Mily jogon mondom neked ezt? A jobb, az egészebb, az emberebb ember jogán, annak a jogán, hogy az én agyamban nem penészes, gyanús és kielégülni-nena-tudó ambíciók kuka- cosodfcak, hanem szellős, szép gondolatok éinek es rímek ezüstcsengői edlingelnek, annak a jogán, hogy élet vagyok az Életből, ösvény az Útból, töredék az Igazságba], kicsiny, kurta, pohos, torz figura talán, de Mfcssziről-jövő és Távolba-meiső ember, akinek nemcsak a Nap és Hold a rokonom, hanem a tetű is, melyet, mielőtt agyontaposnék, mert embertársaimba harapni, szeretettet simítok végig megértő szememmel, mert teremtett lény ő is. Világ csodája,' mint én, s nem volna szabad elpusztítanom, ha Isten és embör előtt halálosan veszedelmesnek nem tartanám.« Ha lehetséges, hogy valamelyik írásom annyira meggyőződéstelen, igazsággal, emberséggel, tisztességgel ellenkező, mint a Göndöré, akkor a legközelebbi faágra kell fölakasztanom szonaoria-magamat. Ha ©tt lettem volna Göndör háta mögött, mikor az írását irta, könyörögve fogtam volna meg a kezét: »Ne teád — kérleltem volna — ne szennyezd be magad a hőnyadékkal, ami ajkadat elhagyja! Nem én vagyok távol tőled és magasan felette —- amit te, hiúság halottja,, soha be nem fogsz láthatni — hanem mindenki, aki csak egy kicsit ember, messze áll tőled, mikor ilyen vagy és elérhetetlenül lebeg számodra, mikor igy cselekszel. A vemitus percei elmúltak s te
