Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-30 / 5. szám
V. évfolyam. Dombóvár, 1921. január 30. 5. szám. ÓVÁRI HÍRLAP POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési Ári egész évre 48'— kor; félévre 24•— kor; negyedévre 12'— korona. Egyes szám ára 1 korona. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba; a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőséghez (Szó László-tér 18.) küldendők. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal: Esterházy-utca 17. szám. Telefon : 40. szám. Dombóvár. Az 1910. népszámláláskor kimutatott fejlődési arányszám szerint Dombó vár az egész Magyarországban a második volt. Szemünk előtt folyt le azóta is népesedése. S ha egyes számítások tulmagasaknak bizonyultak is, mégis látnunk kell, hogy tiz év alatt több mint negyedrésszel növekedett a lólekszám. Ezzel szemben lakóház alig épült. Könnyelműség nélkül kijelenthetjük, hogy normális viszonyok között a 9 ezret is meghaladta volna jóval a lakosok száma. Dombóvár helyzeténél fogva lélek- számban tovább fejlődni kénytelen. Ezért nagy feladat vár a helyi pénzintézetekre és más gazdasági alakulatokra (termelőszövetkezet). Ela másként nem, szövetségbe kel! lépniük s már most a tavasszal lehetővé kell tenniök a házépítést, különösen a vasutas-telepen. Ha csak 100 házat tudnának az őszig tető alá hozni, nagy haladás volna lakásügyi, egészségügyi és gazdasági szempontból is. A másik teendőre Tamasi és Miklósvárpéldát adott egyesülésével. Sürgősen meg kell tenni minden illetékes hatóságnak, egyénnek Ujdom- bóvárnak Dombóvárhoz való csatolása iránt az erélyes lépéseket. Oly régóta vajúdik e kérdés, hogy sokan csak lemondó kézlegyintéssel térnek •napirendre felette. Pedig ez Dombóvár létkérdése. Ha már a község nem tudott ingó és ingatlan vagyonszerzéssel megfelelő fejlődési alapot teremteni, akkor szükséges, hogy az adózás alapját növelje. Mert gazdasági fejlődés nélkül a pót- és egyéb adókat alig fizetheti meg a lakosság. Főként kulturális téren lesz a közeljövőben sok teendő. Most nincs se gimnázium, se elemiiskola, se világítás, se utak, se sétahely. Sürgetjük az adóhivatalt, a közjegyzősé- get, kulturházat, szállodát stb. Oly nagy kérdések ezek, hogy megvalósításukra gondolni sem" merünk, pedig máris szükség volna mindegyikre. Elismerjük az ország és Dombóvár nehéz helyzetét. De ez nem ok arra, hogy fokozatosan elő ne készítsük Dombóváron a jobb jövőt. Egy altruista alapon álló községi takarékpénztár szervezése volna a legelső lépés, amely minden hasznát a közjóra ,fordítaná. így adómegterhelés nélkül kielégíthető volna lassankint a népesség gazdasági és kulturális szükséglete. , Hagy hazafias tüntetés Pécsen. Ä kommtmisták meggyilkolták Dózsa Lajos huszárönkéntest. Harmincezer magyar tüntetett a temetésen. — A temetés- háboritó kommunisták és detektívek. — Nagy letartóztatások. Túl a Dunán Baranyában is megindult a föld. Vártuk, mért tudtuk, hogy be fog következni. Az elszakított, szerb és vörös terror alatt nyögő magyar testvéreink rázzák — tépik a szenvedés, megaláztatás szégyen bilincseit. Foszladozik a „Pécs— Baja—Baranya“. Autonóm vörös köztársaság álma, melynek megszületését pedig oly I lázas izgatottan várják-lesik a vörös bábák. | Hideg, havas szelek járják még az öreg Me- j esek hátát, de a Mecsek alján, a lelkekben, ! már az ébredő tavasz hatalmas erői dolgoznak és nincs hatalom, mely az öntudatra ébredést megakaszthatná, — csak késleltetheti. Annál elemibb erővel rázza majd le magáról és söpri el végleg utjából a szégyenletesen meghurcolt nemzeti öntudat, a sokat szenvedett, elszakított magyar lélek — élősdiit. Üvöl.thetnek a pécsi kommunista lapok, vörös emingránsok továbbra és a „fehér ország“' a „Horthy bitangok, betyárok“ ellen, —• ezer torok éltette vasárnap Pécsett Csonka Magyarországot ; ezrek leikéből szakadt fel spontán és zúgott diadalmasan, lélekbe markolón a meggyalázotí városon k- résziül a törhetetlen, élni vágyó magyarság imája : „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned- halnod kell“ ! * A hatalmas hazafias demonstrációra egy tragikus eset szolgáltatott alkalmat. A nemzeti hadsereg egyik tagja, — Dózsa Lajos, 21. éves állítólag székesfehérvári huszár önkéntes — Baranyában lakó rokonai látogatására kapott szabadságot, úgy látszik felhasználta arra is, hogy Pécsre ellátogasson. Pécsett a vörös rendőrség két tagja, Csapó és Antal Vendel detektívek elfogták, bevitték a rendőrségre, ahol gum- mibotos „munka“ alá vették. A vallatást a két detektív oly sikeresen végezte, hogy a szerencsétlen fiatal ember végső elkeseredésében neki ugrott a bezárt ablaknak s levetette magát az emeleti szobából az utcára, ahol holtan terült el. A hivatalos rendőri jelentés szerint öngyilkosság történt. Pécs város közönsége azonban meg van győződve arról, hogy a detektívek dobták ki az ablakon. Minden egyébtől eltekintve ezt látszik igazolni a pécsi kommunista sajtó megjegyzése is, amely szerint tragikus sorsának az volt az oka, hogy váltig azt hangoztatta : Csonka Magyarországért kész vagyok meghalni. A város hazafias közönsége a szerencsétlen fiatalembert a magyarság és Cson- . kamagyarország vértanújának tekintette. Temetésén impozáns módon nyilvánult meg a részvét. A városi közkórház hatalmas udvara, a Kórház-tér, az oda torkoló utcák alig voitak képesek befogadni a gyászoló magyarságot. 25—30 ezerre becsülik a megjelentek számát. Kivonultak az Összes társadalmi ügyletek. Nemcsak a polgárság és a keresztényszocialista munkásság, de az agyonterrorizáit szociáldemokrata munkásság is részt vett. A nők rengeteg virágot, csokrot hordtak össze és hatalmas nemzeti színű szallagos koszorúkkal takarták be a tragikus sorsú magyar testvér, — vagy mint az egyik koszorú szallagján olvasható volt: — »A magyar haza áldozatának«- koporsóját. A temetési szertartást Nyári Pál református lelkész végezte Zeke Gyula káplán segédletével. Hatalmas gyaszbeszéde, lelket megrázó imája alatt szem nem maradt szárazon. A szertartás után megindult a menet végig a főbb útvonalon. Két kilométer hosz- szuságban kígyózott a tömeg. Ablakokban, gyalogjárókon ezernyi ezer ember kalaple- véve ; a városháza ablakából az ántánt-bi- zottság tagjai nézték végig a magyar részvétnek ezt a Pécsen soha nem látott megnyilvánulását. A városon kívüli útvonalon hitvány kommunista bérencek a koszorúk nemzeti színű szallagját akarták lelépni, de a kegyeletsértő támadás oly vihart váltott ki, hogy csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett őket megmenteni a meglincseléstől. Válaszul ezrek ajkán hangzott fel a<z »Isten áldd meg a magyart« és a »Szózat« s ezek hangjai mellett kisériék ki egész a temetőig, ahol meg vörös rendőrségi detektívek re- vorverlövésekkel és kutyakorbáccsal akarták a menetet szétkergetni. Szintén póruljártak. A sírnál Zeke Gyula ref. segédlel- lész beszéde után a Himnusz és Szózat hangjai mellett bocsátották k a koporsót a sírba, melynek behantolása nfán ellenállhatatlan erővel tört fel a keserű, dacos magyar telkekből a felszabadult hazafias érzés: »Éljen Csonkamagyarország«, »Éljen a nemzeti hadsereg«, »Éljen Horthy Miklós« ! — és a Kossuth nóta hangjai mellett, zárt sorokban, hatalmas menetben vonultak vissza a városba. A szerb megtorló eljárás nem maradt el. Késő éjszakáig és egész másnap tartottak az előállítások. A temetés miatt körülbelül harmincat tartóztattak le, köztük Nyári Pál és Zeke Gyula ref. lelkészeket, Hamtrli Józsefet és még számos egyént. „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország!
