Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-08-14 / 33. szám

Pillanatfeluételek a dombóuári piacon.

Por és falusi ruhák tarkasága, súlyosan megrakott gabonás szekerek sokasága, futkozó, izzadt-képű gabona-ügynökök, a Koronáig húzódó kofa-Iáncsor, gyümölccsel rakott kosarak, pár kirakodó sátor a templom alatt, vásárló, cekkeres nénik, nagyságák : ez a dombóvári piac fotográfiája. Kiváncsiak voltunk erre az életre. Megnéztük a szerdai piacot. Mostanában nem volt ilyen mozgalmas, azt mondják, a heti piaci élet. A sovány nyár mintha összegyűjtötte volna a környék minden megmaradt termését. Igaz, a hajdani kövér uborkát hiába kerestük. A paradicsom is olyanforma volt, mintha mérgében pirosodott volna ki. Az almák töpörödöttek voltak. A szilva hamvnélküii, csenevész. A körte összeaszott. Megkóstoltunk egyet: savanykás volt., hiányzott a mézédes zamata.

Körbejártunk a kosaras néniknél. Gyanakodva, fogadtak mintha csak sejtették volna, kogy irterjvu készül ellenük. Megálltunk egy pufók, kerekképü, pirosarcu falusi előtt.

— Néni, mennyibe kerül a? almája ?

•— 13 kor. kilója. Tes enek. Ides alma.

Mérni is akarta. Leintettük azzal, hogy

drága. Már a harmadik szomszédban voltunk, de még mindig hajtogatta: dehogy drága, nagyon is ócsó.

Kerek fonott kosárban uborkák szornor- kodtak az egyik kuporgó lány előtt.

— Hogy adja lelkem, az uborkát?

— 3 drb. két korona,

Hát bizony, gondoltuk el, jó néhány kisujj nagyságnyi uborkát össze kell venni ebből, hogy egy becsületes tálra való uborkasaláta kikerüljön ebédre.

A paradicsomos ember felelni se akart, ügy látszik, hogy kikémlelte rajtunk a közönséges kíváncsiskodót. Nagy nehezen mégis 'Odabökte :

— Kiló 14 kroncsi.

Káposztát árulóra is bukkantunk. Éppen hárman állták körül. Mindegyik kettőt-kettőt szorongatott kezében. Igaz, többet nem is szorongathatott volna, mert több nem is volt a káposztás néni kosarában.

— Tudják, mit — szaporincázta a falusi anyó — nem alkuszunk. Mindegyikük káposztája 12 forint lesz.

Láttam, örömmel fizetik ki a boldog vevők a két fej káposztát. Hazudni nem akarok, de nem volt nagyobb a káposzta feje, mint egy kisasszony ökle. A szilvát 12 K-ért vesztegették. Ez volt a legtöbb. Nem igen kapkodták.

A körte 20 koronáért ment. Volt olcsóbb is. Ezt 12* ért mérték literjét. Persze, ami belefért 1 literbe, attól se lakott ám jól otthon a gyerek.

Az egyik állványon görögdinyét nis sikerült megpillantanunk. Akkorák voltak szegények, mint a kisgyerek feje. 16 K volt kilója.

Az egyik asszony előtt a porban kukoricacsövek hevertek. Nagyon vékonyan nézlek ki. Két darabot árulgatott belőle három koronáért.

A tejfeles néni 32 koronáért adta a tejfel literjét. Mikor mi kérdeztük, akkor még tele volt a bödönje.

A liba és kacsa soron is érdeklődtünk. Volt, aki libáját 160 koronáért kinálgatta. így pár ruca 80 koronáért kelt el. Persze, ezen a tájon a vevők közölt az uj gazda6. oldal.

gok kellemetlen asszony! hangja fuvolázott leggyakrabban.

Bevergődtünk a szekértáborba is. Rengeteg gabona halmozódott fel a szerdai piacon. Az első szabadforgalom nagyobb- szabásu bemutatkozása volt. Csak a nagy- bajszu, szekéren álldogáló magyarok voltak szomorúak. Utána tudakozódtunk a szomorúságnak.

— Hát teccik tűnni, tennap még lenn jártak az ügynökök s 1380-ért szedték a búzát. Ma meg csak 1150. Tudja a kólika ezt a seftet. Ember legyen, ki itt kiös- merszi magát.

Dünnyögött, dohogott c .mir.

Két markában a szétnyíló .1 zsák’. Drága arany búza csillogott benne a reggeli napfényben. Az idegen arcú ügynökök ide-oda szaladgáltak. Hangosan 'komázták a falusiakat, Ígértek, persze csak 1150-ét. Egv-két vasúti sapkás ember is a szekerek között forgolódott. Bizonyára a téli kenyeret szerették volna megvenni. Az egyik meg is állott a tábor közepén. Alkudni próbált. Ekkor — mint a nyári zivatar — általános mozgás támadt a hatalmas szekértáborban. Az ügynök hangosan mondta :

— Der Weiss kommt.

A magyarok is felfigyeltek. Az egyik a bajsza alá dörmögöü :

— Gyün a Wajsz ur . . .

És csakugyan megjelent. Kis cédulákat irt a kocsiknál. Átadta a magyarnak. A magyar a lajbi-zsebbe dugta Weisz ur papírját, a kinyitott zsákot bekötözte, ráfek tette a többi zsákra, a gyeplőszárat kezébe kapta és megindult szekerével.

— Mennyiért ? — kérdeztünk egy ilyen induló magyart.

— Tizenkétszá'^

Valaki a hátunkmögött morfondírozott.

— Ezért lesz forradalom . . . ezért. .. megint nem lesz kenyér télre . . .

Megfordultunk. Munkás öltözetű ember volt az indignálódó. Keserűség játszott az arcán. S csak állt és nézte velünk együtt, mint indulnak el egymás után a gabonától terhes kocsik a templom mellett a szabadkereskedelem nagyobb dicsőségére.

Tizenegy óra f lé már üres volt a piactér. Egyetlen egy kirakodó sátora szo- morkodott csak a templomtéri akácek alatt. Gázdája bóbiskolva dűlt jobb kezével a deszkaállványra. Alvás közben meg-megbic- cent aJeje.

A rettenetes nyári nap izzott a déli égen. Egy-egy üres falusi szekér döcögött át a dombóvári porban. A felkavart per úgy úszott utána, mint a veszedelmes, villámoktól terhes nyári felhő.

_ wmm hírlap _

,o ES o

V’ KÁRPITOSOK:

B0BICSEK ÉS DIENER

Dombóvár, Szt.-lászís-tér 14, sz.

Állandóan raktáron tartunk — eladásra

jobbminöségü, teljesen kész

ruganyos-kocsikat,

melyeket a legju- tányosabb árban árusítunk. ízű

1921. augusztus 14.

Megszólalnak a dombóvári harangok.

Vasárnap kedves ünnepe lesz a dombóvári híveknek. Ezüsícsengésü harangok kerülnek a toronyba, hogy bugásukkal betöltsék a háború óta néma kis várost. A dombóvári keresztény magyarságnak ez az első komoly cselekedete, hogy Angelusra hivó harangokkal megajándékozta önmagát.

A harangok csütörtökön érkeztek meg az ődombóvári állomásra. Gyönyörű szép kivitele van mindkettőnek, a nagyobbik 700, a kisebbik 53 kilogram. A két aj haráng mellé kerül harmadiknak a temetői kis lélekharang, így fönn a toronyban hárman dicsérik ezután az Urat, csengésükkel figyelmeztetik a híveket a szép életű, magyar elődök követésére és zokogásukkal elkísérik e földi tájról elzarándokiókat.

A felszentelési ceremóniát Offen- mailer Zsigmond szentszéki tanácsos, plébános végzi. Az ünnepély vasárnap 9 órakor kezdődik szent misével, utána a plébániától átszállítják a harangokat a templom elé. Ezt követi a harang- szentelési ceremónia, sz-utbeszéd, minek végeztével felhúzzák a harangokat a toronyba.

Vasárnap a déli Angelusra már bárom harang csendül meg a dombóvári templom tornyában.

— Uj vármegyei jegyző és szolgar bíróé A törvényhatósági bizottság nyári közgyűlésén megválasztották jegyzővé dr. Kiincz- ler Kálmán tb. vm. jegyzőt és szolgabiróvá dr. Kaszás György íb. szolgabiró közig, gyakornokot.

— Szabadságolás és helyettesi^ tés. A m. kir. vallás- és közokt. miniszter dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelőnek hat heti szabadságot engedélyezett és helyettesítésével Nagy Béla kir. segédtanfelügyelőt bizta meg.

— Halálozás. A közkedveltségnek örvendő dr. Herczeg Gyula, a szekszárdi köz- kérház főorvosa augusztus Lén meghalt. Egész Szekszárd meggyászol,la az erős keresztény érzésű, kemény derekú, büszke magyar urat. Temetése e hó 3 án délelőtt folyt le a szekszárdi és környékbeli közönség nagyszámú részvételével.

— Földtani kutatások. A földmivelésügyi miniszter rendelkezésére a m. kir, földtani intézet vármegyénk területén és pedig ez évben a központi, völgységi és du- naföldvári járásokban dr. Kadics Ottokár főgeologus vezetése alatt megkezdte a vármegye részletes geológiai (földtani) fölvételének munkálatait, melyek egyúttal- a közhasznú földrétegek és földtermékek felkutatására is kiterjednek.

—• Eljegyzések. Kovdts Katinkát Dombóváron eljegyezte Kövessy Lajos Pécs- váradról. (Minden külön értesítés helyett.

Ifj. Révész József oki. kömives-mester f. hó 4-én eljegyezte Schäffer András oki. kő- mives-mester leányát: Boriskdf. (Minden külön értesités helyett.)

—- Sószükséglet bejelentése. Hivatalos utón megtörtént, de itt is publikáljuk az alispáni hivatal felhívását, hogy a dombóvári járás községei jelentsék be szeptember, október, november hónapokra a sószükségletüket.