Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-19 / 25. szám
*2. oldal. A Hangya szöuefhezetból. A helybeli ,,Hangya“ szövetkezet fejlődésében a múlt napokban fontos események történtek, amelyekről szükségesnek tartjuk a közönséget tájékoztatni. Ma minden egyes kereskedést ért az árcsökkenés és árhullámzás, igy tehát a szövetkezetnek is át kellett esnie ezen és mondhatjuk nagyobb zökkenés nélkül át is esik rajta. Miként örömmel látjuk és arról személyes meggyőződést is szereztünk, forgalma ma is igen élénk és a szövetkezet miként eddig is, de talán fokozottabb mértékben fogja hézagpótló szerepét a jövőben betölteni. A ,,Hangya“ központból újabban valamennyi szövetkezetbe küld a központ cégvezetőt. így került a szövetkezethez mint cégvezető Szabó Ferenc eddigi helybeli kereskedő, akinek rátermettségéről, volt alkalma a közönségnek meggyőződést szerezni. Az ej -cégvezetőnek kötelessége lesz a szövetkezetét kereskedelmi téren irányítani, a vezetőséget és igazgatóságot tapasztalatokból eredő tanáccsal ellátni és gondoskodni arról, hogy míg egyrészről a szövetkezet egyes cikkekben nagyobb felesleggel rendekezzék, másrészről pedig minden szükséges cikkel fel legyen szerelve. Megmarad a szövetkezet vezetőségében dr. Piakovich Sándor is, aki fáradhatatlan buzgalommal, páratlan kitartással végzi, eddigelé is a vezetés idegölő munkáját és ezt a munkásságot nemcsak ennek a szövetkezetnek felvirágoztatására szentelte, hanem Tolna-, Baranya és Somogymegye számos helyén járt közbe szövetkezetek létesítésében. Átveszi a szövetkezet Szabó Ferenc eddigi üzlethelyiségét, mint fiókot és azt szintén megfelelően fogja felszerelni. Az üzlet- helyiségében falatozót fog felállítani és tekintve, hogy a tulajdonos nevén bodega-jog is volt, azt a saját kezelésébe veszi, úgy, hogy a közönség ott jutányos áron mindenkor frissítő italokho z juthat. Most csak a keresztény társadalomnak akad egy elsőrangú kötelessége. Aki nem tagja a szövetkezetnek, lépjen be minél előbb. Egy üzletrész ára 50 korona, belépési dij 5 korona. A meglevő tagok pedig iparkodjanak még több üzletrészt jegyezni és ezzel a szövetkezet táborát erősíteni. Ugyancsak aki teheti, nyújtson az árubeszerzés megkönnyítésére áruelőleget, amelyre a szövetkezet kamatot is fizet. „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország!“ Az utca elcsöndesült mellettük. Az erdőkből avar-illat szállott feléjük. Őszi csillagok halk fénye bujkált fölöttük. . . . Dóra . . . Dóra, nagyon szeretlek — súgta Ervin. Dóra összehúzta homlokát. Idegesen szóit a férfinak. — Ne beszéljen, most ne beszéljen. . . ... Ha valami banálisát fog mondani, mindent megbánok — gondolta Dóra. Hallgattak. Nagy, messzi csend volt közöttük. Az ismeretlen lelkek csöndje. Ervin újra csókolni kezdte Dórát. A lány elhárította. — Nem . . . Beszéljen valamit. Beszéljen. Nem érzi, hogy beszélnie kell ? Ervin fürkészőn nézett a lányra. Értelmetlen, idegen volt a hangja. Mint a feslett képek kimagyarázhatatlan messzesége. — Szeszélyes gyerek ... Te drága kis gyermek. Te vagy komoly, te vagy Öntudatos ? Nagyobb gyermeket nem láttam nálad. Hát mit beszéljek most neked ? Az előbb azt mondtad, ne beszéljek. — Igen, ne mondjon ostobaságot. — Ostobaság ? hát ostobaság, ha azt mondom, hogy szeretlek ? És ha ostobaság ez neked, én mégis mondom: szeretlek-sze- retlek . . . Szeretematartózkodásod. Szeretem a finomságod. Szeretem a szépséged. Nem tudom miért. De nagyon-nagyon szeretlek . . . Dóra nevetett. — Mást mondjon. Újat mondjon. (Folyt, köv.) DOMBÓVÁRI HÍRLAP Dombóvári fotográfiák. m. A Dombóvári Villamossági Rt. A Jókai utcában, házak közé ékelve áll a Dombóvári Villamossági Rt. áramfejlesztő telepe. Az utcáról már figyelmessé teszi az embert a gépek sarlódó, kattogó zaja s amikor belépek a tiszta, jólevegőjü gépházba, valami különös, de ismerős szag áramlását érzem : az olaj, vizgöz és a dinamók gyors forgásából előálló, összekeveredett szagot. Szinte bántó a gépek lármája eleinte, de később megszokja az ember. Az első gépházban 2 darab Láng-féle, budapesti gyártmányú, tulhevitétt gőzzel dolgozó gőzgép működik. Ezek hajtják a tulajdonképpeni áramfejlesztőket: a dinamókat, amelyek percenként 800 fordulatot tesznek. Ezek a gőzgépek egyenként 100 —100 lóerőt képviselnek". A gőzt a kazánházból kapják csöveken keresztül, két beépített, fekvő gőzkazánból. A másik helyiségben egy hatalmas gép-monstrum ; a Diesei-motor áll, amelyet nyersolaj hajt, sűrített levegő segélyével. Ez a gép 135 lóerőt képvisel s az általa hajtott dinamó percenként 170 fordulatot tesz. A Diesel-motort a budapesti fegyvergyárban készítették. Az áramfejlesztő-telepet Ivanich Antal alapította és 1905. december 8-án helyezte üzembe. Kezdetben mindössze 27 fogyasztó volt 380 lámpával. 1900-tól 1905-ig tárgyalt a tulajdonos Dombóvár községgel az utcai világítás tárgyában, amely időtől (1905) lépett életbe az utcák villannyal való világítása. 1908. decemberében ért el a telep nagyobb fordulópontjához, amikor is a máv. ó- és ujdombóvári üzemeit és világítási berendezéseit kapcsolták be az áramfejlesztő telep legnagyobb fogyasztójaként. De hiszen a telep és a vasút eme szoros nexusának (állandó szénellátás) köszönheti Dombóvár közönsége, hogy a villamos árammal való ellátás tekintetében az ország első községeként jöhet számba. Mert amikor még ma is a legtöbb város csak korlátolt mértékben kapja a villamos áramot, addig Dombóvár lakossága estétől egész reggelig fogyaszthatja a világítási áramot. Az áramfejlesztq telepnek jelenleg 620 fogyasztója van 4230 lámpával és 34 motorral összesen 147 lóerő-teljesitménnyel; — ezenkívül a máv. 1750 darab lámpával és 14 motorral összesen 120 lóerő-teljesitmény- nyel ; — végre Tüske-puszta 7 motorral összesen 32 lóerő teljesítménnyel. — Ebből látható, hogy a telep tulon-tul igénybe van véve, úgy, hogy több bekapcsolást alig-alig bírna el. Mindennek dacára a telepen nagyban renoválnak, javítanak és átalakítanak, mert az a terv, hogy a téli hónapokra a telepet olyan színvonalra emeljék, hogy teljesítőképességének a maximumát érhesse el. Az átalakítások a mai viszonyok között tekintélyes összeget emésztenek föl, mindamellett azonban a telep vezetősége szívesen hozza meg ezt az áldozatot is, csakhogy Dombóvár közönségének érdekét és igényeit szolgálhassa és kielégíthesse. A gépházak megszemlélése után a gazdagon fölszerelt gépműhelyt, saját fúrt kutat és gőzfürdőt néztük meg. A gőzfürdő egyedülálló egészségügyi intézmény Dombóváron s ennek fejlesztése nemcsak a telep érdeke volna, hanem elsősorban a dombóvári intézőköröké. Azzal a jóleső érzéssel távoztam a telepről, hogy a villanytelep rövid néhány év múlva legalább mégegyszer ekkora üzemre lesz kénytelen berendezkedni, mert gyorsan fejlődő községünk igényei ezt ki fogják erőszakolni, ki fogják követelni. Ha meggondoljuk, hogy az elmúlt för- geteges idők alatt mit szenvedett az ország lakossága a petróleum- és gyertyainség idején s ha ezt összehasonlítjuk Dombóvár állandó villanyellátásával, lehetetlen meg nem állapítani, hogy Ivanich Antal Dombóvárnak egyik jótevője. De hát ő szerény ember és csak dolgozni akar ezután is . . . Mindez pedig nem akar dicséret lenni, hanem a közismert tények egyszerű regisztrálása. Horváth István. 1921. junias 19. Cseuegés. Feltűnő, hogy mostanában minden utolsó kis cigánygyerek is azt nyekegteti a hegedűjén, hogy «Ballag már a vén diák . . meg «Gaudeamus igitur . . .». Lám, lám, mit nem tesz egyetlenegy kicsi kis matúra! Jövőre már mindenki nagyszerűen fog «ballagni» tudni. Hja így terjed a kultúra! Vagy nem ezek a kultúra legértékesebb határkövei?’ '4 * * Feltűnő, hogy egyes fiatalemberek, zuhogó esőben is sótapálcát forgatnak ujjaik; közt. Más ember ilyenkor kinyitja a családi esernyőt (t. i. a feleségéét, mert ő, a gondos apa, valahol szórakozottságból elhagyta; s az új most nagyon drága) — és az alatt, meghúzódva megy útjára. — Boldogtalan halandó, ki ezt nem érted, tudd meg, hogy a pálca igenis fontos. Mert esernyőt akárki hordhat, minden alsós diák is, de sétapálcát! ? Gondold meg!' Vagy nem ez a legfontosabb az egész érettségiből ? 4 4 * Feltűnő, hogy nemrégiben mennyi sok elegáns sétapálca, komoly bot és hatalmas fütykös vándorolt ki az üzletek, raktárak dohos mélyéből, a zajos élet porondjára. Vájjon nem volna jó, ha megvalósítanák élelmes üzletemberek ama pompás gondolatát, hogy egy évben ne csak egyszer légyen érettségi ? Feltűnő, hogy Dombóvár összes társadalmi köreiben állandó beszédtéma a por és sár. — «Ha nincs sár és ki akarok menni az utcára, orrom, szám tele lesz porral ; ha nincs por és átmegyek a túlsó oldalra, még a fülem csücske is sáros lesz * Ezt mondogatják és variálják kitartó, példás türelemmel, regeitől estig és másnap — újra kezdik. Vájjon nem azért ápolgatják a sarat és port különös gondossággal hogy legyen, miről beszélni. ? Kiváncsi. Az Orsolya-rendi zárda „Magyar jM“ ünnepélye. Kedves, megható és szép szavakat kell keresnünk, hogy be tudjunk számolni erről a meleg magyar ünnepről. Nem any- nyira művészettel fogta meg a sziveket, mint inkább a magyar érzés mélységével és bizó irredenta hangulatával. A műsor minden egyes pontja a szépségek köré varázsolta az uj asszonynemzedék magyar lelkületének kialakulóban levő biztató s a nemzetépités- hez annyira szükséges jellemét. A szereplők valamennyien ügyesek és kedvesek voltak. Egyes számokból külön ki kell emelnünk a növendékek által előadott Vasúton c. négyszólamú bohókás éneket, melyet Parti József igazgató dirigált. Fáradságának jutalmát megkapta már az előadáson, mikor a közönség megujráztatta tapsával. Vér Vencel beszéde tele volt a magyar jövő biztató programmjával. Komoly, tartalmas előadásában a magyar história megdönthetetlen argumentumaival állította a növendékek és a közönség elé, minő eszközökkel érhető el a magyar jövő kialakítása. Legfájdalmasabb s a magyar szívnek legtragikusabb képet nyújtó volt a Hiszünk a magyarság ősi iga-- zában némajátéku melodráma Meinléin Kató lágyan ömlő szavalatával nagy hatást ért el. Bánatos hangja csak kiszínezte a szomorú képek elénktáruló igazságtalanságát. A némajátékosok valamennyien hűen oldatták meg szerepüket. Beszédesebbek voltak minden hangos tirádánál. Nem is maradt szem köny nélkül, mikor betakarták feketével a szétmarcangolt drága ország iskolai térképét. Még a férfiak is könyet rejtegettek szemük szögletében. A műsor többi száma, a zene, a tánc is szép és kedves volt. Csak köszönetét tudunk mondani az intézeti főnöknőnek, ki az ünnepélyt rendezte s mindazoknak, kik segítségére voltak a rendezésben s oly nívóra emelték az előadást, mely már túlszárnyalta a rendes iskolai ünnepélyeket* Az ünnepélyt ma megismétlik.
