Dombóvári Hírlap, 1921 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-05 / 23. szám

2. oldal. 1921. junias 5. DOMBÓVÁRI HÍRLAP fl táncról, különösen az one-stepröl és egyebekről. Levél egy kis leánynak, aki csak most kezd élni. Kedves kis húgom. boldog örömmel telten Írtad leveledet, hogy mennyi táncmulatságon milyen jól mu­lattál és ennek én magam is csak úgy örül­tem, mint ahogy te. Ami nekem leveledben különösen feltűnik, az a szerény kis sor, hogy az egyik mulatságon, éjfél után, ami­kor már általánosan tombolt a jókedv, húzta a cigány az one-atepet (ha jobban tetszik : vansztepet), olyan remekül húzta, neked olyan nagy kedved lett volna táncolni és mégsem táncoltad. Pedig egymás után jöt­tek felkérésedre a táncos fiuk, a Pista, meg a Laci, meg a többiek, sorban. Elgondolom a helyzetedet és odaképzelve magamat a hullámzó táncterembe, hallom a megjegy­zéseket is, amelyeket te nem hallottál : — Mire való ez az afektálás ? ! — Mi az ? Kongregánista ? Hogy a . . . — Mégis borzasztó ez a terror, amit még a mulatságon is kifejtenek! Hát már táncolni sem szabad, ha jókedvünk van ? ! És én tudom, hogy volt ott sok saj­nálkozás, részvét, rosszalás, minden csak az nem jutott senkinek eszébe, ami az ilyen elhatározáshoz elsősorban szükséges : aka­raterő. Mert szeretem hinni, hogy őszinté­nek ismerlek és hogy nem a »prézi«-lői való félelem, az esetleges későbbi szemre­hányás elkerülése volt a nemtáncolás in* ditóoka, hanem mert nem akartál táncolni oly táncot, amely ugyan nagyon divatos és nagyon ingerlő, de egyáltalán nem magyaros és igen nagy százalékban nem is szalonképes. Ne ijedj meg, nem ítélem ám ei most mindjárt súlyos mértékkel azokat a kis ba­rátnőidet és ismerőseidet, akik ott, a nyil­vános mulatságon vansztepeztek, — mert odahaza az édes mamájuk beleegyezésével miattam akár cancant .járhatnak — csak nenn tartom semmiképpen megokoltnak ezt a vansztep-lázt. Még mindig tart, pedig ez, jóllehet a társadalom már jó ideje mozgoló­dik ellene. Dehát a divat nagy dolog és különösen a nők, de mondjuk bátran, a férfiak cselekedetének és viselkedésének is ez az egyik förugó.ja. És még mindig divat majmolni az ide­gent. Különösen nálunk. Uey-e, a szláv ra­gaszkodik az ő kólójához, az oláh vadul kitart a szirbája mellett, csak a magyarnak nem kell a nemzeti tánc, csak a magyar borul mindjárt a betolakodó idegen faj nya­kába és járja a kólót, a szirbát (láttuk az oláh megszállás alatt a magyar alföldi uri- lányokat!) járja, mert divat, a tangót, az one- stepet, a two-stepet, a foxtrotot és a többi nyakatekert nevű indiánus táncokat sorra. Az mondják: nincsen abban semmi gonoszság, a tánc nem lehet destruktiv. Hát mi az a destrukció? Nagyon divatos szó ez máma és mindent el lehet ezzel intézni : destruktiv, vagy nem destruktiv. Destrukció rombolást jelent, rombolást a lélekben, a felfogásban, gondolkozásmódban és ugy-e, itt már lehetséges destrukció ? Ugy-e láttál már te is úgy táncolni, hogy az emberek, a mindig rossznyelvü és kritizálni annyira szerető emberek a fejüket rázták és rossza­iban súgtak össze ? Ugy-e, láttál már ilyet ? És ha figyelsz, fogsz is még látni, különö­sen pedig vansztep-táncosokat, akik annyira elmerülnek önmagukba és a tánc »élveze­tébe«, hogy kihívják önmagukra ezt a bi­zonyos jellemző fejcsóválást. Ezért örülök hát én, ha te nem tán­colod ezt az annyira divatos táncot, jóllehet nem vagyok szerzetes, sem világgyülölö, mert bizony ez nemzetinek nem mondható, sem nem áll azon a fokon, hogy feltétel nélkül és mindig erkölcsösnek és illendőnek lehessen tekinteni. Egy fiatal ember, aki maga is jó, sőt buzgó táncos, nagyon jellemzően nyilatko­zott és nem ártana, ha ez neked is eszedbe jutna akkor: — Én nagyon szívesen és élvezettel táncolom a vansztepet, de mégis azt mon­dom, ha feleségem, vagy menyasszonyom volna, nem engedném meg, hogy idegen férfivel táncolja. Aztán nem egészen oktalanok ám azok a rendőrkapiiányi, katonai parancsnoksági, polgármesteri és egyéb tilalmak sem, amelyek a nagy nemzeti fellendülés kezdetekor a vansztepet is száműzték. Nálunk Tolnában is. Csakhogy — magyar szokás szerint — senki sem hajtotta végre a rendelkezéseket. Erős argumentumok ezek a vansztep sérthetetlensége és szalonképessége ellen. És hidd el nekem, hogy nem sok idő múlva el fog tűnni a vanstep is oda, ahoi most a tangó meg a matshich álmodnak a divat j hálátlan változékonyságáról és a homályba vesző régi dicsőségről. No de nem untatlak tovább. Máskor hasonló témákról szívesen cseveg veled ismét Bátyád. „Csonka Magyarország nam ország, Egész Magyarország menyország I“ Házhelyem. Nem volt nekem solTse házam S nem volt soha házhelyem. Hol én laktam együtt mással, Hol pediglen más — velem. Izé voltam kérem mindig . . . Bánatos, szerény lakó, Külsőre kopott és nyurga, Szinre beteges, fakó. A tekintélyt nagyra tartom, Ha nem esett rajta folt Ám a legnagyobb tekintély Mindig ö, a „házi“ volt. 0 a kedves, „házi bácsi“ Bús szivem királya csak. Őt dicsérik a lakók és Őt az összes bogarak. Fukar, ám a sportolás az, Életének a fele ; S igy a házbér szörnyű súlyán Gyakran nagyot emele. És mivel e sportolásnak Én barátja nem vagyok, Föltevém, hogy szerzek házat Persze olcsót, nem nagyot. Házhelyet hol árvereztek És zajongva várt a nép, Vagyonomnak a felével Kérem én is ott valék. S szólt egy úr hangos-keményen : Ez a házhety húszezer Nosza tessék licitálni Adjon többet, aki mer. Adjon többet, aki bírja, Mert e hely mindent megér. Szomszédsága lesz egy templom És egy hosszú sétatér. Mig előtte — itt a rajz is — íme itt van a notesz, Mely szerint előtte egykor Pájesz márványszobra lesz. Nosza felverődött erre A hely ára nyolcvanig. S szidta egymást Kóhn és Steiner És leköpte Grünt a Dick. Én pedig, mivelhog3r rólam Úgy beszél a rajz, notesz, Ottkagyám a társaságot S várom most, hogy majd mi lesz. Pájesz. HÍREK. — Hátralékos előfizetőinké t föl­kérjük, szíveskedjenek hátralékaikat mielőbb rendezni a kiadóhivatalban. — Személyi hír, A helybeli rendőrség agilis fogalmazója ár. Vajda Zsigmondi a belügyministerhez beadta szabadsagoltatási kérvényét. Tudomásunk szerint ügyvédi vizs­gára készül. Mindazok, akik ismerték és megszerették egyéniségét, bizonyára fájlalják dr. Vajda távozását s azzal a reménnyel búcsúznak tőle, hogy minél előbb viszont­látjuk városunkban. — - Bucsuzás. Asztalos Lajos máv. irodakezelő és neje ezúton köszönnek el azon számos lóbaráttól és ismerőstől akiktől az elutazás előtti idő rövidsége miatt nem búcsúzhattak el. — Esküvő. Tihanyi Kiss Lajos nagy- szokolyi ref. lelkész és neje Fiorschütz Mária, továbbá Illés Gyula dombóvári főjegyző és neje Reicher Irén (előbb özv. Reiss József né) tudatják, hogy gyermekeik: tihanyi Kiss Béla Sándor fhdgy. és Reiss Irén Mária 1921. évi junius hó 7-én d. u. 5 órakor tartják esküvőjüket a kaposszekcsői ág. h. ev. templomban. — Változás a csendőrségnél. Fe­kete László hadnagy, helybeli tiszti csen­dőrjárás parancsnokot felsőbb rendeletre Szekszárdra helyezték át, segédtiszti minő­\ ségben. Helyette Lovász István tiszthelyet- j tes, az eddig is volt járásparancsnok vezeti I a parancsnokságot. — Anyakönyvi statisztika. Május I 22-től 28-ig a következő születések íörtén­I tek : Pfeiffer István máv. főmozdonyvezető Riszt Margit gyermeke: Irén r. kát. ; Hor­váth Vendel máv. kocsirendező Kovács Ka­talin gyermeke : László r. kát. ; Kovács Jó­zsef posta altiszt Farkas Julianna gyermeke : László r. kát.; Jovánczai Sándor máv. vonat­fékező Kahó Erzsébet gyermeke : László r. kát. Halálozások: özv. Ispán Mártonná Ka­locsa Katalin 84 éves r. kát. (aggkori vég­elgyengülés), Gál Ferenc 18 napos r. kát. (veleszületett gyengeség), Zók Györgyné Mó- . zes Mária 27 éves r. kát. (szívbillentyű elég­telenség). — Vér Tibor műegyetemi hallgató volt az impozáns Apponyi-ünnepélyen az ifjúság üdvözlő szónoka, ki az uj nemzedék nevében köszöntötte a régi nemzedék ha­talmas vezéregyéniségét. Örömmel bukkan­tunk erre a kis hírre a pesti lapokban, mert Vér Tibor jelenleg földink, Vér Vencelnek, a dombóvári főgimnázium köztiszteletben álló tanárának fia. Gratulálunk a boldog édes­apának s gratulálunk Vér Tibornak is. — Jubilál a tisztviselő-konyha. Junius elsején vált egy esztendeje, hogy a legtürhetetlenebb vendéglői étkezést sinylő tisztviselők Baumann Béla községi jegyző életrevaló kezdeményezésére megalakították a tisztviselő-konyhát, hol aránylag olcsó árért elég jó házi-kosztot tudnak maguknak előállítani. A kezdet nehézségein, különösen ami a felszerelést illeti, többé-kevésbé a társadalom tehetősebbjeinek támogatásával átlábalva, a téli nagy áremelkedést már — szerényen ugyan — de a saját erejükből uszták meg. Elismeréssel kell megemlítenünk itt Sólya János gimn. tanár nevét, aki körül­tekintő gondosságával, a legkritikusabb hó­napokon nagyobb zökkenések nélkül tudta a konyhát átvezetni. Most, midőn az első év befejeztével, a konyha agilis vezetőségé­nek érdemeit, leszögezzük, csak azt kiváujuk, bárha úgy fordulnának a viszonyok, hogy ilyen háborús Ínségből származó intézmény­nek tartós fennmaradására ne volna szükség. — Elfogott lisztlopó. Balaskó lm- réné padlásáról eltűnt 40 kg. nullás liszt. A rendőri nyomozás kiderítette, hógy a tettes Gs. F. ki a lopást be is ismerte. Kipusztultat a jattáayot DomiiiMroti rádiÚl1 pat^m Vásárlásánál vigyázni\eíl, m nem mert a ualódi RADICAL Kalinay Testuérek eégnél kapható. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom