Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-07 / 2. szám

2. oldal. DOMBÓVÁRI HÍRLAP 1917. január 7. annyi erötadó uj kialakulás van fakadóban az Ur 1917. esztendejében, hogy egyszerűen szeretnénk evoézni az uj élet felé. Békega­lambok, uj király, szép magyar tettek, gá­láns magyarok úri gesztusa, mind hitünket támogatják az uj élet lehetőségében. Szinte kedvünk volna feledni megaláztatásunk szo­morú stációját. Magyar szemünk már nem is látja a megjárt véres utak kínszenvedését. Csak hinni tudunk, csak élni akarunk az uj évben s már az uj élet szabad, friss, zőldelő mezőire gondoljuk kifosztott. lefokozott, megtépázott koldus magunkat. Rosszul látunk? Nem szeretnek hinni. Nem tudjuk hinni. Annyira a remény fürge kocsi­jához láncoltuk már életsorsunkat, hogy nincs erő, hatalom, szurony, mámoros be­széd. mely elszakítana tőle. Uj élet, uj virra­dat, uj naptámadás, uj csillagfakadás, feléd küldjük vak lelkünk téveteg sóhaját, ragyogj fel újra egünkön. Uj élet, uj sors, uj magyar esztendő — beléd kapaszkodunk, ne száguldj el mellettünk nyomtalanul. (céí 1.) Előfizetési felhívás. Kérjük lapunk t. ol­vasóit szíveskedjenek az előfizetési dijat, la­punk eísö számához mellékelt utalványon beküldeni, hogy tájékozhassuk magunkat előfizetőink számáról. A koronázási szentmise a dombóvári ,r. kát. templomban dec. hó 30-án reggel 8 lés 9 órakor volt. A 8 órai mise az ifjúság »részére tartatott. E misét Tadics Benő »káplán mondta. Marton Kálmán kántor, szabadságon levő harcos pedig orgonáit s •énekelt. Tadics B,enő kellemes szép tenor­ba s Marton Kálmán kitűnő baritonja s mű- ivészi orgonajátéka mély áhitatott váltottak iki a tanulóifjúságból. A 9 órai szentmisét Offen m ü 11 e r iZsigmond plébános mondta, melyen két ipáit segédkezett. Ezen a misén a hivatalok, »egyesületek tagjain kívül magánosok is je­lien voltak. Koronázási ünnepségek az iskolákban. iá kir. kát. főgimnáziumban a koronázási ün­nepély jan. 3-án volt. Kezdődött reggel 8 lórakor s műsora a következő volt: 1. Hymnusz. Énekelte a főgimn. ifjúság. 2.. Ünnepi beszéd. Mondta: Szmodics Zoltán, főgimn. tanár. 1 3. Hymnus. Vörösmarty Mihály tói. Sza­valta: Habel Lajos, IV. o. tanuló. 4. Szózat. Énekelte a főgimn. ifjúság. Külön is meg kell emlékeznünk a helyes, fbziép- ünn.erJi beszédről, melyét! /Szmodics Zoltán tanár mondott, melyben röviden, lel­kes s-zavakkal vázolta a koronázás jelentő­ségét, az ezzel járó jogokat, figyelmeztetve egyúttal az ifjúságot királyhűségre s haza­szeretetre. — Állategészségügy. U i d o m b ó v á r T ü s k e p u s z t á n a ragályos száj- és kö­römfájás fellépett. S z a k c s községben, A 1 s ó m o c s o 1 á- d o n. Als ó-L epe r d és Nagykonda pusztán a ragályos száj- és körömfájás meg­szűnt. D o m bóvár községben f. é. január 8-án országos állatvásár lesz, melyre csak lovak hajthatók fel. —A vásáron az állategész­ségügyi szakteendőket Bajusz Árpád já­rási kir. állatorvos látja el. Szabó Lajos Nosztányi nagybirtokos, újévi üdvözletek megváltása cimén, a vak katonák részére. 20 koronát küldött szer­kesztőségünkbe. Köszönjük! Rendeltetési helyére juttatjuk. A 18 24 évesek ujrasorozása. A hon­védelmi miniszter rendelkezése folytán azon népfölkelésre kötelesek, akik 1892. ja­nuár elseje és 1898. december 31-ike között születtek és az eddigi bemutató, illetőleg , pótszemléken alkalmatlanoknak . bizonyul­tak, vagy alkalmasságuk folytán bevonul­tak ugyan, de később a tényleges szolgálat­ból elbocsáttattak, 1917. január 8—20-ika közt terjedő időben újból bemutató szemlé­re kerülnek. A pótszemlére az 1865—1898. évek között született s az eddigi bemutató, illetve pótszemlékről elmaradt népfölkelő köteleseket is beidézik. — Uj plébános. Gróf Z i eh y Gyula me- ! igyé.spüspök Kistengelye .plébánosává S e- bestyén Károly adminisztrátort nevezte I kj és egyúttal neki a , Poll ák-f éle alapítvány i kamatait adományomta. r— A Dombóvári Menhely Telepbizott­sága dec. a Kaszinó termeiben tombolával egybekötött Szilveszter estélyt rendezett. A fényes, estély erkölcsi és anyagi sikere legszebb jutalma a Bizottság fáradhatatlan hölgyeinek; a nagyközönség pedig feledhe- ! tétlen akkordokkal búcsúztatta az ó- és kö1- j szöntötte az uj esztendőt. A termek zsúfolásig megtellek, amikor a forró levegőben pódiumra lépett a kis M ol- n á r Sárika, hogy elszavalja gyermekversi- kéjét, a „Tündérek“-et. Frenetikus tapsvihar honorálta a bájos kis tündér szavalatát, aki néhány perc múlva már a tündérekkel ját­szott — álmában! ... A műsor második pont­ja melodráma volt. Rothelmer Erzsiké mély érzéssel szavalta Vörösmarthy ..Szép llonká“-ját; a szavalathoz gyönyörűen, si­mult 1 v a n i c h Manci művészi zongora kí­sérete. Viharos derültség szakította meg többször Horvát h Irma monológját. „A falusi le­ányt“. F odor Ottokárné és N e s s 1 Ilona» énekét megujráztatta a közönség. Gold­schmied Bözsike a „Vilma nem szaval“ cimü monológot meglepő könnyűséggel adta elő. A műsor utolsó pontja Reisz Irénke és Kőszeghy Ilonka páros jelenete volt: „Az ultimátum“. A közönség gazdag tapssal ju­talmazta a sikerült játékot. A műsor végén Molnár Jenöné vezetésé­vel CzéH llonká. Bözsi, Manci, Reisz Irénke, Ivan ich Manci, Rothelmer Erzsi, K r a t 0 f 0 b i 11 Ilonka, G 0 1 d- s c h m i e d Böske, N e s s 1 Manci és Ica, Kőszeghy Ilonka és S t a m m e r Böske gazdag vacsorát tálaltak, melyhez a hús­féléket és kenyeret Szallós Jánosné és Halmos Henrikné, a tésztaféléket, a Bi­zottság összes hölgyei adományozták. A pompás cukorgyümölcs D ö r v Etelka aján­déka volt. Az estély jövedelme, túlhaladja az 1000'ko­ronát. Feliilfizeitek: Kramer Jánosné 2. Burger Ödön 2, Kohlbach Hermann 1, Bruck Sándor 2, Hahn Vilmos 6. Kaiser Ignác 2, Kaiser Imre 4. Schiller Jenő 2, Spitzer József 4, Biró Miksa 2, Glück N. 4. Bölöny Ödön 8. Honig Sándor 1. Fodor Ottokár 3, Abelesz Mór 2, Gold Jákó 3, dr. Neumann Jónásné 2. Czéh Ferenc 4, Austerlitz Viktor 18, Dvorzsák Re­zső 6. Bajusz Árpád 10. Schrnieder György 5, Veszeley Zsigmond 18, Steinbock Antal 10, Pauntz Samu 5, Kratofobill Ilonka 1. Rot­helmer Henrik 7, Herczeg Gusztáv 2. Gold­schmied Dénesné 10, Trick János 5, Doktor Rozika 1. Wágner N. 1, ifj. Goldschmied Jó­zsef 1. Halmos György 4. Prangart Imréné 4, Leelmer főhadnagy 6. Neiser Antal 3Ö. Neiser József ‘, Illés Gyula 10. dr. Bárány Lipót 8. ujévi üdvözletek megváltása cimén 110, Sas Lajos 8. dr. Sas István 8. Stern Jó­zsef 7, Ivanich Antal 3. Reiss Ferenc 5. ifj. Bölöny Ödön 4. N. N. —.40. Hess N. 1. Szabó N. 1. Kaiser és Testvére 2, Czeuner N. 2. Braun N. 3, Weisz Mónié 8, Weisz Béla 17. Kállay András 9, Müller N. 2, dr. Tejegdy Sándor 6, Nessl Alajos 5, Baumann Béla 1, dr. Fuldmann Dezső 1, dr. Jakab Lajos 8, Molnár Jenöné 2, Csehák Lajos 2. Reinitz Ár­min 3, Medgyesy főhadnagy 4, Zelmann Ernő 3, Hermann Miksa 10. Csery István 4. Csery László 2, dr. Kertész Lipót 5 koronát. zsebébe nyúlt, zizegő fehér selyempapirba göngyölgétett kis csomagot vett elő. Ki­bont o'tit a. Két csillogó karikagyűrű feküdt előtte. Az egyik kisebb ivóit, minit a másik. A kisebbik lesz az övé... a menyasszo­nyáé. a beteges kántor leányáé, Máriáé. i A vonat döcögött, fuldoklóit, nagyokat fújt. Aztán megállít. Egy kis! vöröstéglás ál­lomáshoz értek. Erre már ráismen. .Még négy ál löm ás és megérkezik. Újra emlékezni kezdett a régi nyárra. Nagyon» szép 'volt. A kis falust mesterház a templom mellett húzódott meg. ETa som lit ott a falusi kúriához. Tiszta, rendes, nagyud­varos épület. Nagy-nagy virágos kerttel. Az ö ablaka a kertre nézett. Menyi virág volt akkor m'indig'asztalán. Mária minden reg­gel telerakta az öblös vázákat.- Ma-ra ... Ma-ra ... M.al-ra ... kattog­ta a kis vicinális kereke. Mara... Mara... Akkor tizeinhat éves volt. Barna, nagy- ,szemű, csendes1, termSészétü .leányka. Min­dig élénk piros volt az arca s kék ruhájá­hoz oly kedvesen simult fehér köténye. Hogy megszerették ők akkor egymást! Bo­londos, 'gyerekes, áhitatos tiszta szerelem­mel. Hányszor akarta azóta fölkeresni a régi tanitóházat, hányszor szeretett volna úgy szeretni, mint azon a nyáron. Ma; tel­jesedik ‘óhaja. Boldog volt. Már nem is tűnődött, nem is emlékezett, csak bámulta a fehér szikrázó világot. Úgy érezte, az ő szivébe is a fehér- ország nagy csendessége telepedett. A bol­dogság. Megérkezett. Kiszállt a vonatból. Vígan sietett az akácos allén a kis faluba. •Erre már minden ismerős vollt. iMinden bo« kon, fa, ház, uf... Se minise változott az­óta. A házak melle1,tt al frissen hullott hóban gázolt. íNyom még kevéske volt. A falu­beliek megbámulták. Elüké,szve nézték, kö­sz öntött ék, de nem ismerték meg. Hát'a mögött sokszor hallotta a suttogást. — Valakinek ihirt hozott... szabadságról gyüket! ... Már látta a kis itánitólakást is. Gyerek- zsibongás ütötte meg fülét. Meg.szaporázta Délptélseit. Ekkor jutott eszébe, v'alamit kell majd mondania, ha belén. Már akkor ott állt a! nyílt folyosón. Bekopogott.- Tessék — hallatszott belülről. Csengő, ■ezüstös női hang volt. • Belépett. Nem Ismert' rá Mara, a régi ti­zenhat éves tani.tóleány. Bemut’afkozott. — Józsi, maga az? Katonanihában? — kérdezte örömbe borulva. — Én vagyok, Mara. — Eljött hozzánk? i , —- Eljöttem ... buclsuzni... jés ... és ,.. Nagy csönd. Közben Józsi előkereste a selyemp'apirba burkolt csomagot. Szétuyitolta1 és Mara elé tartotta. — Magának hoztam az Egyiket Mara, Eogadjb el tőlem. j Újra csönd. 'A régi kékzom ácos fali óra hangosan ketyegett. Odakü.nn szállingózni kezdett a hó. Nagy-nagy bolyhos pillékben...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom