Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-10-14 / 42. szám
I ÉVFOLYAM 42. szám Dombóvár, 1917. október 14, Előfizetési ár: Egész évre . - 12 kor. Fél évre . . 6 „ Negyed évre . 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Dombóvár, Sz. László-tér 18. Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz. Előfizetési dijak és hirde- rések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a s/.erkesz- : tőségbe küldendők. TÁRSAD AüJVII HETIüAP megjelen minden vaisárnap. A háborúban minden megváltozott. Még az emberek gondolkodása — érzése is Amiért a háború előtt még fellángoltunk, az mellett ma már közönbösen megyünk el. Amiről még a háború kitörésekor tisztelettel is alig mertünk beszélni, arra ma már szót sem [vesztegetünk. Lehet, hogy ez a több mint három éve dúló háborúnak következménye, de hangsúlyozom, hogy rendetlen folyománya. Itt vannak a sebesültek — a hősök. Mert ők a hősök. A legnagyobb hősök, mert ők bebizonyi- tották, hogy valóban a tüzvonalban k üzdöttek. Bizonyára mindannyian jól emlékszünk a háború első sebesültjeire, Szinte túlzott tisztelettel emeltünk kalapot annak az egyszerű közkatonának, aki a halál torkából — habár folytonossági hiányokkal is — tért vissza közibénk. Elhalmoztuk minden elképzelhető jóval. A főispánt nem fogadta olyan küldöttség, mint akkor egy-egy sebesülttransportot! Szegény katonák nem j győzték a sok szeretetadományt el- | iogadnj. Gyakran vissza kellet uta- sitaniok. És az a figyelmes bánásmód, amelyben részesítették! Se szeri se szí ma a közös kedveskedésnek. Ápolták — dédelgették, mint egy kis gyermeket. A legjobb hely az övéké volt, a legjobb falatot nekik adtuk. A legelsők, a sebesült hősök voltak! .És ma ? ! ? Azóta már három év múlott el. Fájdalom, ma már nem is akarjuk őket észrevenni. Nemcsak nem tudunk róluk, de szinte utunkban vannak. Ma már nem adjuk nekik be a vonatba legjobb falatainkat, hanem ha lehetne, az ő szájukból vennénk ki a legutolsót. Még az első hely sem az övéké. Mindenünnen kiszorulnak, mert hát — izé — olyan piszkosak ! A vasúton is csak ,,katonák hátra-háfrá! “~t halljuk s jó még ha a vonat ütközőjén jut nekik hely. Leguiabban meg pár hétig utazniok sem szabad. Nem jól megy ^ a világ sora. De megfordult körülöttetek is a világ ti Asszony-tipus. Nagyságos Asszonyom! Tessék csak nyugodtan visszaülni a kényelmes bőrfotelbe s néhány pillanatra Dumas fils regényét a puha pamlagra tenni. 8 ha parancsolja tán becukhatjuk az ablakszárnyakat is. Hűvös van, ősz van, ártalmas már az októberi levegő. öyHanem mit zavarom én ismeretlen szürke emberke? Micsoda jogon tolakodom e valóban kedves, intim szalonba ?.... Nagyságos Asszonyom, picike türelmet. Rögtön végzünk. Csak pár percig tart ez a csevegés.... Áss onyom ugyebár Ön tegnap öt órától kezdve a korzón sétálgatott egy elegáns úriemberrel ? Vidámak voltak mindketten Csevegtek. — Szegény Leona, nagyon sajnálom, mert az apácák nagytermében izzad az oltáregylet miatt. Jujj! egyhamar meg nem tenném semmi aranyért. Ugye micsoda ostobaság ? Emlékszik ezekre a szellemes szavakra, Nagyságos Asszonyom? Ugyebár emlékszik? Hisz Ön mondla. Vagy ha elfeledte már, úgy bocsánatot kérek, hogy visszaidéztem s mm MlIgMBIIIMMMBBBjjBIWBgBWSIIBgWOlBHjt raMWOiLAj« most itt a bű olvasó közönség előtt néhány szerény megjegyzést fűzök az Ön szerelmes csevegéséhez. Nagyságos Asszonyom, mindenekelőtt Önnek gratulálok, hogy már tudomására jutott az oltáregylet megalakulása. Valóban dicséretet érdemel gondos érdeklődése. Hanem tovább nem tudok bókokat mondani. Látom, ha Önt tovább is érdemtelen dicsérettel halmozom el, én kerülök burleszk helyzetbe. De gúnyolódni nem akarok. Én csak bemül atom Önt Nagyságos Asszonyom, mint típust. Meit Ön típus. Megszemélyesítője a intelligens asszonyok egyik osztályának. Annak az intelligens asszonycsoport- nak, mely hazug zsurműveltségévei iparkodik palástolni egész életét. — Ugyebár ezeket azért veti most szememre, mert nem mentem izzadni az apácák nagytermébe? — dobja Ön szemem közé. Nem Nagyságos Asszonyom. Isten mentsen. Nem az a baj, hogy Ön nincs a dombóvári .oltáregylet tagjai között. Nem ez a veszedelem. Hanem igenis az, hogy Ön egy a jövő kialakításán dolgozó hölgyek egvesü- letébén sincs. Ön még csak cseveg. Ön még a flörtölésne! tart, Ön még nem komoly, öntudatos asszony. Önnek még csak korzó szegény hős közkatonák! — közkatonák ! xMert a háború legnagyobb terhét ők viselik. Teljes elismeréssel vagyunk a tisztek, de különösen a tartalékos tisztek szolgálataiért, de a legnagyobb tisztelet azt a szegény, mindenütt csak rúgott, mellőzött közkatonát illeti. Akinek itthon sokszor rosszabb sora van, mint a foglyoknak, ott künn a halál mezején meg minden fizikai teher az ő vállukon nyugszik. Itthon a legutolsók, ott mindenben a legelső- a legelülső helyre kerülnek! És mindannyian tudjuk, a kötelességüket ott künn mindig pontosan, lelkiismeretesen teljesitik. Ha minket hősiesen védelmez muszka- talián hordák ellen és szerencsésen sebesülten kerülhet hozzánk — a gondtalannak látszó önző, élvezet-eket hajszoló, halálra nem gondoló emberek közé — a nevét sem tudják — keresik, úgy elvész közöttünk, mintha nem is lenne. Az ismerősei — rokonai ismerik, a többi csak úgy félvállról beszél velük. Pedig de nagyon sokan vankell, céltalan, idegzsongitó téréiért-*. On előtt még nincsenek problémák, am ve .et szent köt lessége lenne már mo»t oidozgatni, hogy egykor gyermekei keserű emlékekkel ne gondoljanak Önre. És ami a legnagyobb szerencsétlenség, ÖnökÁokan vannak. Nagyon sokan. Aztán, hogy Ön katholikus és anya, Istenem, erről ezekután már nem is beszélek. Talán majd máskor. Csak még azt irom margóra: ne gondolja Nagyságos Asszonyom, hogy azoknak a drága, nemeslelkü hölgyeknek, akik megérezték az uj idők szárnyaló szelét, az apácák nagytermében izzadniok kellett. Téved, kérném szeretettel. Ök nem izzadnak, hanem dolgoznak. Igaz nem aranyért, hanem ennél is többért. Dolgoznak lelkűk meleg szeretetéve), ambícióval, eníuziázmussal az élet örök értékeiért és végtelen kincseiért. Nagyságos Asszonyom, tessék csak visszaülni a kényelmes bőrfotelbe s folytatni Dumas fils regényét a huszonötödik oldalnál, mert félek, ha mégegyszer leteszi kezéből nem olvassa tovább. Hogy miért, ez alól ugyebár most az egyszer felment? Remélem azonban, hamarosan választ adhatok erre is talán éppen a szelid apácák nagy termében. Addig is szeretettel köszönti ismeretlen tisztelője. Riporter.
