Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-06-10 / 24. szám
I. ÉVFOLYAM Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Fél cvri • • 8 » Negyed évre 3 „ Egyes szám ára 20 fül. 24. szám. Dombóvár, 1917. junlus 10. Szerkesztőség: íjdoaMvír, Rdkícd-Bt t. Kán Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. m. M5fiaet,éfli dijak ós hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi rése ét ilietd közlemények a »«eckeaz- köldeadök. T ARSADflüJWI HHTIüflP rlriesjjjelen mintlen vasárnap. Felelős szerkeaztő: NESSL HLÄJOS. Lapkiadótulajdonos: Peisőeőrl PAAL jOZ8BF Alig cgy éve nyílt meg a dombóvári gimnázium — Írják a pesti és vidéki lapok- s már is be akarják, szüntetni; ezért Dombóvár közönsége a gimnázium biztosítása érdekében internálást létesít. Nem tudjuk honnan ered a gimnázium egy •éves megnyílásáról a téves hiiy de azt ha még teljes biztonsággal nem is tudjuk, de raméljük, kogy a jövő tanévre az V. osztály is .megnyílik. Azt azonban mi sem tudjuk még, hogy az internátussal hogyan leszünk. Sokan sokfélét ajánlanak, mágtöbben a megtett lépéseket és a mozgalom irányát gáncsolják. Pedig a gáncsolás negativ munka s nekünk mindannyiunknak a lehető legnagyobb pozitív munkát kell kifejtenünk a gimnázium s az intermit us érdekében. Ha internátüsnak nevezhető diákotthont szándékoznak létesíteni akkor a hely és berendezés okoz mai viszonyaink, mellett nagy nehézségeket. Nagy nehézséget, mert minden drága. De közös otthon néltŐBMÉ*Éáűá^^«i<eetiB ffi 'líiNigiaS kül internátus elképzelhetetlen s így a legsürgősebb feladat a jövendő internátus helyét megjelölni s azt birtokbavétel után megfelelőleg be- | rendezni. Az egész, mozgalomnak nem lenne semmi következménye, ; ha az állandó közös otthon ne volna megvalósítható. Némelyek ugyan ajánják, hogy jobb családok helyet- i tesitsék egyenlőié az internátust és vegyenek magukhoz egy-két tanu- i lót ellátásra, lakásra. Tagadhatatlanul sok bizonyítékuk van álláspontjuk i mellett, de mégis egyszerűen kivi- I hctetlen. Ugyan mely jobb család ! vállalkozhatik ma arra, hogy egy- | két gimnáziumi, eseileg V. osztá- I lyos tanuló igényeinek és szükség- | letelnek megfelelő lakást és ellátást biztosít S 9 hónapra? Elgondolni l sem lehet egyet sem ! Csak egy I mód marad hátra, megszervezni, ha I egyenlőre kicsiny keretekben is, az ! internátust: a közös lakást, a közös | ellátást! Még egy hozzászólás. Az internátus csak V. oszt. tanulók és elsősorban hadiárvák számára készül. Az V. oszt. feltételnek két hibája ■-t—mi-i'1 -i -i-»ri>i-min*m»Éün«Érgri<i van. Első az, hogy jelenleg épen a végzett IV. oszt. a legnépesebb tehát elég nagy számú V. osztályosra számíthatunk a jövőben,- továbbá feltehető, hogy V.-re nem is akad kellő számú pályázó. Nem hisszük ugyan, hogy az internátusi bizottság csapán ingyenes helyet akar létesíteni, de mivel igy is beszélnek róla, meg kell említenünk teljes helytelenségét. Szép és minden , dicséretet kiérdemlő vállalkozás volna, de ésszerűen csak 1—2, és nagyon indokolt körülmények közölt lévő tanulón szabad igy segíteni, ha azt óhajtjük, hogy az internátus fennmaradhasson. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a napokban közzétett pályázati felhívás elhibázott volt, sőt j tájékozódás céljából nagyon észszerű és gyakorlati,- de nem szabad elfeledkezni azon tanulókról sem, kik nem épen V, osztályúak, .kik nem hadiárvák, s kikért a szülők ; szívesen megfizetik a jogos dijat, csakhogy biztos, jó helyen tudják : gyermeküket. Máról-holnapra semmi alaposat sem lehet létesíteni. Azért ezúton is újból kérjük Dombóvár közönségét, Levél * Irta: greJiJsz^a OttokárMinél nehezebb a* idők járása, annál több lélek kell belénk ; úgy vagyunk ezzel, juiut az oszlopok, minél nagyobb s vaskosabb boltívek emelkednek föl rajtuk, annál több kitartó s ellentálló erő keli beléjük ; de hát igy ittas a sok kőből égbetörő, íölsé- ges dóm !.. Mskünk ezekben & nagy uehéz időkben főleg meleg bizalomra vau szükségünk ; bizalomra, mely a sötétség daeára is gytrmekszem*el néz a jövőbe, — bizalomra, mely a kegyetlenség dacára is az Isten kö- zellélét érzi. Ah, mily áldott, mily igává» geniális érzés ez! Szentlélektöl való! Vannak idők s helyzetek, mikor igazán nehéz megvigasztalédni: ilyenkor agy van vele az ember, mintha homokpusztában ülne, perzseld napsugárban s nincs forrás, nincs csak egy szivárgó vizecske is a közelben. így érezte magát egyszer valaki, a kinek puszta lett otthona és sivatag lett az élete, mert fiatal felesége, kit nagyon sze* A „Nemzedékek“ kiadásiba» »egj«- leilt: fjervadt tulipán-örök árvolár\yhaj «. főzetből. retett, meghall. Ott üü négyévé* kis leányának ágya mellett, aki «zinUn beteg volt, Iá* gyötörte s elsorvadt tőle szegényke. ,,Ah elmegy talán ez is?“ — mondogatta magában a szenvedő vigasztalan apa — ,,elhagy talán ez is és magamra maradok kettő« bánatommal!“ A gyermek nyögött s felsó- hajtott: „Apikám, félek, yégy fel a karodra hozzád akarnék jönni!“ 8 az apa kivette az ágyból s térítőjébe csavarta a gyermeket s úgy járt vele föi-aiá a szobában, míg megnyugodott, elaludt s akkor visszafektette ágyába. Az édesapa karjaiban talált megnyugvást a beteg gyermek, S hol talál a lávns agyú, a lázadó s nyugtalaskodó ember megnyugvást ? Nem k$llene-8 & nehéz, keserves időkben nekünk is felsóhajtanunk : „Atyám, félek, nem látlak, d® mégis, sőt ép ezért kívánkozom hozzád ! Kérlek, végy fet karodra s szorits szivedhez ; ott majd megnyugszom.“ Bármi történjék is velünk, bármi érjén is minket, bármily magányos pusztaság s «lhagyatottság ijesszen is körülöttünk : hozzak mindig öntudatunkra, hogy Istenünk, Atyánknak karjai kör.t vagyunk,— ha betegei ü, — ha vérző szívvel is, - ha bánatos kedéllyel is; de ott vagyunk, nála vagyunk, — % ö akkor is szeret, ha sitre- tetét nem érezzük ! E! ismerem, hogy es az érzés hit f*e- riníí elhelyezkedés * hogy a világias ember erre azt mondhatja, hogy ezt csak ugy-hisz- szük. s képzeljük : igen, de hiszeu épp ezt akarja az Isten * ez lesz a léleknek mint uj, világot legyőző erőnek feladata és . szerepe, hogy a bitben uj tényezőt léptessen a világba, melynek erejében kiemelkedik az élet sivárságából, Ha annak a sivatagban fiiŐ s szomjazó embernek lába mellett egyszerr« büs forrás fakadna: az is nem a paaztaság- nak, hanem a melységnek uj adata s adománya volna : nos és ha a lélekből fakad egy uj tudat, egy uj érzés, azt épp oly kevéssé keli lekicsinyelni, mint a pusztában fakadó forrást, hanem föl kell használni, élni kell belőle s élvezni kell azt 1 A viz nem homok, hanem egy uj valóság : éppen úgy a lélek, a hit, a bizalom n*m világ, hanem ®gy uj erő, egy uj valóság, melyre épp oly sxükségink van a világban. mint ahogy szükségünk van a vízre a sivatagban ! Az volna azonban aztán az öreg hiba, ha a tikkadó ember a vizet nem látná s
