Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-05-20 / 21. szám
l. &HWö#i 21. szám. Dombóvár, 1917. máfus Jlo. Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Fél évn. . • 6 „ Negyed évre 3 » Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: OjJsvttfir, UH» il t m* Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. a*. El£ti«tági dijak ég kirde;- ré««k * kiadóhi Y.aXrUf», i Up 3««lleiB'i téaaát víJetö köiUaUsrak. a «*rk*#«- fcö'íéffk* kflhUmjOk. TARSflDAüJWI HETILAP megjeleli mincien vnssárnop. Felelős szerkesztő: NESSL ALAJOS. _____________L__.......| - - - - - .....— - - '■ ' - --------- - - •• - --•* '• •• • La pkíadótulajdonos: Felső eőri PAÄL JÓZSEF i • i ír i 'i i ií i i 111 i*k i*ihiii^*1w<anaiÉ*—nnMii Socialisták. Hiába is akarnánk tagadni, a sociáldcmokraciaerőre kapóit s olyan tényezővé vált mellyel ma már minden komolyan gondolkodónak számolni kell. A sajtó különösen, sőt talán éppen ma - sokat foglalkozik velük. Nem ők maguk, hanem főként a körülöttük zajló események a tények kényszeritették reá, hogy róluk beszéljenek. Mert valljuk meg őszintén,a múltban,ha nem is ellenszenvvel, de bizonyos fokú tartózkodással hallottunk - beszéltünk a sociáli stákról. Valószinüleg azért, mert sokszor olyan radikális, szélső, társadalmat felforgató s tovább megyek, rendszereket és erkölcsi meggyőződéseket támadó elveket hirdetett, amelyet józanul s okosan gondolkodó emberek nem szívesen vallottak magukénak. Nem akarok itt demokratikus vitába bocsátkozni, különösen nem a doctrinair demagógokkal. Mert ezek legtöbbször általános, nem értett, vagy legalább is jól megnem értett elvekkel, talán a komoly képzett sociahstákkal éppen ellenkezővel korteskednek. Természetesen sokszor olyan lehetetlen dolgokat emleget, hogy a józan, intelligens ember elfordul s megállapítja a socialisms halvaszületését. Az érdeklődéshiányának a másik oka az, hogy a nagy társadalmunk nincs tudatában, a komoly, számbavehető sőt tudós socialista apostolok által hirdetett s a valódi socialismus lényegével. Azon egykét radikális elv, amit hallott nincs Isten — nem kell vallás szabadsze- relem-évenkinti vagyonfelosztá* stb. elvette a kedvét a további godol- kodástól. Pedig, ha ismerné a socialismus alapvető tanításait, amit pl. a sok közül Schöííle hires közjogász a „Magyar könyvtárban“ megjelentette, egész átszellemülne s azt mondaná, hogy alapjában nem is rossz a gondolat. Most mit akarnak az ideális socialisták ? Legyen az egész ország egy olyan társaság, amelyben mindenkinek kell dolgozni s ahol mindenki a munkája arányában kapja mag a szükséges életszükségleti cikkeket; A magántőkét éiajfeáit akarja kiszorítani, egy Üi egyenlők,- egyenlő elbánás-b<51 álló nagy családot akar teremteni. Hogy hogyan tudnák azbtán ezt megcsinálni, az már az f és a Gondviselés titka. Az azonban tény, hogy ha a socialismust, a soefelis eszméket, a sok fölösleges radikális sallangtól megtisztítanánk » maradna V lényégé nem idegenkednénk tőle annyira. Nem akarják Ők az idealisták a birtokot felosztani erkölcsöt le- tiporni, tudományt, kultúrát stb. . megsemisiteni, de igenis a tőkét, mint 184:8-ban megváltani, (élvezeti cikkekben) az erkölcsöt még-— fokozottabban ápolni ; minden uzsor rát, igazságtalanságot, ingyenélősá- get, bűnözést atb. megszüntetni; a kultúrát, iskolákat, tudományt minél magasabb fokra emelni. Ezek volnának nagyjában, a kollektiv socialismus alaptörvényei. S ha így olvassuk ezeket úgy azt találjuk, hogy nem is olyan társaIsmerőseim. Irta : Ivdnczi Zoltán. János ur, tavasz van! — János ur, János ur... hát még most se? Pedig nézze, tavasz ran. Látja a virágzó, fehérfürtös akácokat? Érzi a baja illatot? János ur emlékszik ? Mit mondogatott tavaly ilyenkor: no, jövőre máskép lesz jó öcsém. Máskép! Mert ha nyugdíjba megyek, a magam ura leszek... És ilyenkor, ilyenkor, akácfavirágzáskor nem lesz nálam boldogabb ember a föld kerekén. Szabad leszek. Egész nap akadhatott szivok... .János ur, emlékszik ? — újra tavasz van. János ur sem válaszolt fecsegésemre. Csak nézte a tintafoltos asztalon heverő poros aktákat és sercegtette a tollát. Szomorú ember ez a János ur, a vármegyei veterán dijnők. Nyomorult, boldogtalan emb6i\ Dijnok nyugdíj nélkül. És most már pihenni szeretne. Hanem nem lehet. Nap-nap után gond a vállán : a mindennapi kenyér gondja. Igaz, nem sok kell. Kevés. Épen egy embernek való, mert János ur agglegény. De hát azért kell szenvedni. És semmi jutalom. Semmi...semmi. Mert János ur csak dijnok. Tudja s mégis vár. Hátha... hátha az alispán ur megkönyörülne rajta, aztán egy kis nyugdíjjal pihenni küldené. Különösen most tavasszal, akácfavirág- záskor sokszor könnyes fátyol borítja el öreges szemét. Nem tudom megállni, hogy ilyenkor ne vigasztaljam. — János ur, magint tavasz van. Ugye meg ez a bohó íiutal tavasz ? Ugye maga , is őrül neki ? Hiába, a fiatalság, a friss élet a mámoros ujjongás csak mindenkit felvillanyoz. János ur, érzi az akácok édes illa tát ? Nézze, mennyi öreg ember szívja mohón odalenn a fehérfürtös virágok lehelletét... Miért nem megy ? Siessen... Élvezze a tavaszt... Még nem késő. Még tavasz van, I még virágoznak az akácfák... János ur, ma még nem késő, menjen ? Holnap- ki tadja? nem áílnak-e már kopaszon, virág nélkül odalenn az akácfák? Menjen, siessen, hagyja j itt ezt a sok poros aktát. Élvezze a tavaszt 4 Majd én mindent elvégzek. El — János ur. Mert én még fiatal vagyok. Nekem még lesz sok tavaszom. Hanem maga már öreg, fáradt és szereti a tavaszt, a fiatalságot. Menjen, siessen... És János ur elment. Lopva néztem utána, mikor kiszökött a tavaszba. Milyen . . ; , , . - \ • \ > / ruganyos léptekkel áiétett, micsoda fide, mosolygó arccal rohant le a lépeséköi. Boldog volt. Hát mégis vannak, akii még őrölnek & napfénynek, az akácfavirágnak," a sxerel! me«, bohó tavasznak ! i hitt# volna ? 'á Hangfogóval „ Mi ■ R •• - - VHangfogó hulljon atme» hárfámra* Hogy megtompitson könnyet éneket. És ha múltam buja újra fájna, Métabum már csak szelíd, halk lehet. És ha balgán újra visszajárna Hű kísérőm: egy rongyos kisgyerek, Sima csókát csókolna ajkára, Hogy sebek, nemek megbéküljenek. És ha öszök kósza dallamára Bus virág nyílna tört szivem felett, Hárfám hangfogós, halk szonátája Megvigasztalná beteg szivemet. ivinczi Zoltán.
