Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-05-06 / 19. szám
I. ÉVFOLYAM 19. szám. Dombóvár, 1917. május 6 Előfizetési ár : Egész évre 12 kor. Fél évri . • 6 . Negyed évre . 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Ujdembóvár, RaKóczi-it 1. uu Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz- :: tőségbe küldendők. : T ARS AD AüJVIl HETlüflP metjeleniU minden vajsárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ALAJOS. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PAÁL JÓZSEF Felséges Királyné! Nagyasszonyunk! Két évtizedes hosszú árvaság után elkövetkezett végre az öröm* teljes nap, mely epedő reményünket kielégítve, királynét adott a Ma gyár nemzetnek ; örömünk tehát határtalan, mert a Gondviselés kegyelme nemcsak nemzetét megértő és vele együtt érző uralkodóval, hanem női és fejedelmi erényekben egyaránt gazdag királynővel ajándékozott meg bennünket. Jól tudjuk Felséges Asszonyunk hogy a nőt természetszerű hivatása első sorban hitvese és családja iránti magasztos kötelességének teljesítésére utalja; de a nők azon kiválasztottja, kinek fejét királynői ko róna ékesiti és vállát Szent István koronája érintette, annak ezen felül még magasabb rendű kötelmei is vannak: az uralkodói gondoktól és a kormányzással járó nehéz munkával terhelt királyi férjet a női lélek bájával és figyelmességével támogatni, felelősséggel teljes nehéz helyzetében gondjainak megosztásával segiteni, nemzetét pedig jó és balsorsában szerető édes anyaként gyámolitani, vészek, megpróbáltatások idején bátoritani, neki vigaszt nyújtani. Az a fenséges hitvesi szeretet s gyermekei irányában szinte a csodálatig menő édes anyai gyengéd gondosság, melyet alkalmunk volt közvetlenül is szemlélhetni; az a valóban királynéhoz méltó mindenre kiterjedő figyelem, hogy^első hivatalos megnyilatkozása alkalmával hozzánk drága magyar nyelvünkön szóllani kegyeskedett; az a soha el nem felejthető s e nemzetet végtelen hálára lekötelező angyali jósága, hogy az ellenséges betörés folytán sokat szenvedett erdélyi testvéreink felsegélyezésére alakult egyesület védő tisztét elfogadni és a nemzet által felajánlott koronázási ajándéknak hazafias célra forditását legkegyelmesebben elhatározni méltózta- tott,- olyan eszményein fenséges női erényekről tesznek tanúbizonyságot, melyek feltétlen biztositékul szolgálnak arra, hogy felséges Nagyasszonyunk a királynéja iránt mindenkor mélységes hódotartal viseltető nemzetünket anyai szerete- tébe fogadja. Foglalja el Felséges Asszonyunk a magyar nemzet szivében, abban a szívben, a melynél forróbban, hivebben szeretni nemzet szive nem ' képes, azt az oltárt, a melyen Felséges elődje nekünk örökre felejthetetlen, legendás emlékű királynőnk trónolt és Felségedet is glóriás, soha el nem múló torró szeretettel és hódoló tisztelettel fogja övezni lovagias magyar nemzete, mely nemcsak a múltban, de a jelen idő súlyos napjaiban él a jövő most még nem sejthető viszonyaiban is kész és mindenkor kész lesz életét és vérét áldozni Felséges Királynéjáért j szeretett Nagyasszonyáért. Ebben a bizalomteljes biztos i reményben és azon forró óhajtással teszi le Felséged lábai elé legmélyebb alattvalói hódolatát vármegyénk közönsége, hogy a Mindenható áldja meg szeretett Királynén- j kát legbőségesebb áldásával, hogy Felséges hitvesét, Urunkat és Ki- ; rályunkat nehéz uralkodói hivata- ; Iában magyar nemzete javára mindenkor támogathassa, a trón örökösét és többi drága gyermekeit, a haza jövőjének reményeit, szerető anyai gondoskodással felnevelhesse és elfoglalhassa a magyar nemzet szivében azt a helyet, melyet Felséged számára készen tart. Fogadja Felséges Nagyasszonyunk alattvalói hódolatunk és mélységes ragaszkodásunk legtiszj teletteljesebb nyilvánitását. Kelt Tolnavármegye törvényhatósági ! bizottságának Szekszárdon, 1917 évi április | hó 26 tartóit rendkívüli közgyűléséből Tolnavármegyének fenti lendületes fe lirata nemcsak a vármegye zivének szeretetteljes hangja, de az egész nemzeté. A Felséges Asszony nem is várhatott kevesebbet a lovagias, lojális magyar nemzet fiaitól, mert jól tudta, hogy a magyar nemzet mindig bű s erős támasza volt nemcsak a trónnak, hanem az egész uralkodóháznak. A magyar nemzet fiainak szivét már trónraléptekor megnyerte Felséges Asszonyunk, már akkor is magyarnak mutatkozott nyelvben, érzésben egyaránt s ha egyszer hü magyarjaihoz kérő szava lenne, akkor is az a választ kapná ,,Vitám et i sanguinem ......“ HÍ REK. Májusi ima. Ó május melengető napfénye csak süsd a kemény földet, csak cirógasd arcunkat, csak virágoztasd virágait e siralomvölgynek. Illatodat teregesd szét a messzi rónákon, gonosz felhőidet távoztasd el az Isten gyönyörű égszin firmamentumáról. A fák nászi- öltözetbe boruljanak, a búzaföldek zöld óceánokként csak ringjanak, ringassák beteg életünk hajóját. Utmenti cserjék lombosod- janak, magas magyar nyárfák ezüstösödje- nek. Kapjon a szél muzsikába a lombok között. Segítsen a májusi koncertben az * sok fegyelmeden, zabolátlan, pajkos, énekelve beszélgető madara a jó Istennek. Aki fáradt, az megpihenhessen terebélyes koro- náju tölgyek alatt.. Aki dolgozni akar, menni törtetni, lázban égve, az utat találjon, boldog célhoz szaladó életutat. Ami véres, az fehérré váljon. Ami gyászos, az elmúljon, mint bus jelenség, rossz álom. Ami bánat, senki ne bánja. Ami öröm, mindenki érezze Ne legyen itt ágról szakadt árva ember, földre roskadt koldus lélek. Ki sárba hullt, az felrepüljön. Ki magasba szállt, az a csillagok honába jusson. Az elveszettek, drága lelkek, visszatérjenek. Az ugarok újra viruljanak. Az erdők erősödjenek. A gyermekek legyenek virgoncok. Anyák arcin a'fájó ráncok megszelídüljenek. Szivek sóhaja a béke arany imája legyen. Az is megjöjjön egy este, kit már nem is várunk. Aki meghal, részvéttel megkoszorúzzák. Aki élni akar, hadd éljen s aki él, ne fájjon neki az élet. Az ég minden áldását érezze a föld lakójai Ki házat akar, házat kapjon. Ki uralkodn akar, uralkodjon. Ki szegény napok szegénységére vágyik, elnyerhesse. Ki csendes fe- hórfügönyös szobát kíván zongorával, kényelmes karosszékkel, fölnyittassék néki. A gazdagnak elég legyen kincse. A szomorúnak szomorúsága. A betegnek a sóhaja. A harcolónak a vérpazarlás. Ki hírre vágyik, dicsőséget arasson. Kinek magány kell, gyógyítsa a csend. És legyenek e sártekén boldog emberek, akik a földet úgy hívják, hogy drága gyöngy s a csillag nékik messzi fényes uj hazából ide tündöklő, hívogató lampion. (czi Z.) — Meghívó! Mindazokat kik bármi okból az Országos Vörös-kereszt Egylet részére a Péter-Pál napkor tartandó gyűjtés érdemében a f. hó 12-én d. u. 5 órakor a kir. kát. főgimnázium IV.-ik osztályú tantermében tartandó megbeszélésre — meghívót nem kapnának, de azon résztvenni óhajtanának, ez utón tisztelettel ezennel meghívom. Dombóvár, 1917 május hó 5-én. Padi József fiókegyleti elnök. Tonlavarmegye hódold felirata!
