Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-29 / 18. szám
I. ÉVFOLYAM 18. szám. Dombóvár, 1917. április 29 Előfizetési ár: Egész évre1 .12 kor. fél cvív (i » N«cj|Jévi évre 15 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Ujdombovár, Rákóczi Bt t. sííb Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz. Blöiiv'etési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz- :: tö>égbe küldendők. : TfiRSADflüjVII HETILiflP metijelenilt minden vaisárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ÄLÄJOS. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PAÁL JÓZSEF Annyit Írtak már a demokráciáról az utóbbi időben, hogy nemcsak vaskos kötetek, hanem könyvtár volna a sok Írásból összeállítható. Arról a demokráciáról, mely régi vágya a mindenkori társadalmaknak, de melynek igazi, ideális kialakulását a történelem évezredes visszatekintése sem mutathatja fel. Még soha el nem ért szivárvány, még soha át nem érzett boldogság, még soha uralomra nem jutott törekvés! Most újból feltör a demokratizálás vágya a fájó szivek tépett álmai közül, de mintha a remélt háborús eredmények kényszerszülötte lépne a világ fórumára, mintha a békére vágyódás nemzetközi érzésének váratlanul jött érintkező pontja lenne a küzdő lelek dúlt mezején. Nem hódítás, nem harci dicsőség, nem az erő hatalmának tüntető éreztetése a most használatos jelszavak, hanem a hang zatos demokrácia a várakozásában méltán csalódott jogtalanság erővel létesített foggantyuja, melybe kapaszkodva látszanak mentődni népek, trónusok, sőt a lelkiismeretlenségből veszélyeztetett kultur- Európa, további világot- irányitó léte is. S : bár nem reméljük a demokrácia világmegváltoztató hatását, mégis szívesen üdvözöljük, mert a jelen jobbá I változását hangsúlyozza- s mi emberek oly szívesen nézzük a kalei- ; diszkop káprázatos képeit, ámbár I tudjuk, hogy csak kép, külsőség, délibáb, s nem valóság. Mint a nap fénye hatásában, erejében sokkal tökéletesebb a látszatra szebb bét árnyalatú színkép bármely változa- tánál; azonképen a demokrácia is 1 csak a többi elvek érvényesülő ösz- ! szeségével lehet az igazi földi boldogulás egyik összetevője ; mert miként a kristály prizmán átszü rődő ultraviola bánatos árnyalatá- í ban a növényi és állati szervezet | nem működik s felbomlik, úgy hoz- | na a kizárólagos demokrácia újabb I zsarnokságot, boldogtalanságot ábrándképei után futó ember ségnek. A háború egyetlen, de értékes gyümölcsének mondják a demokrácia térioglalását. Vannak, akik a közelmúlt zsarnoksága alól felszabadult demokráciát a mai kulturvilág szükségszerű vezetőszellemé- nek tartják. Vannak mindtöbben, kik a készülő béke után mindent a demokrácia tág elvei szerint akarnak elrendezni, minden újat az ő patentjével ellátni. Mindezen jó-és kevésbé jóhiszemű irók hivatkoznak a mostani orosz forradalomra, annak eredményére, vívmányaira. Azt i azonban elfelejtik, hogy Oroszország csak most rázza le magáról a középkor bilincseit, hogy Oroszország csak most éli azt az átalakulást, melyet Franciaország a nagy forradalomban s melyet nálunk épen ők nem engedtek állandósulni a szabadságharcunkban. A mai Oroszország nem lehet példánk, hiszen az összes művelt nemzetek már mindazt, sőt évtizedekre szoló következményeit is átélték annak, ami most vajúdik a messze Északon. Elvben mégis szívesen üdvözöljük és várjuk a demokrácia mérsékelt tágulását, mert sok visszaélés, jogtalanság orvoslását várjuk tőle. Nem bálványozzuk, de szívesen látjuk és pártoljuk ott, hol a jobb jövő kialakulásán sikerrel jár érvényesülése. Mi magyarok különös gondAndrás napi köszöntő. 19 L5 nov. 30. Szeretett Hadnagy Ur! Alázattal kérők csak egy kis türelmet, hogy zengjen az ének! Áhítattal szólnak hangjai a karnak, amit százada zeng András hadnagy urnák. Szóljon hát a quartett, kezdve: fortissimo, helyenkint a fülnek kedves, lágy piano. * A mai nap fényhajnala Századunknak tündököl, Kétszáznál több szív ma igy esd Istenünkhöz égbe föl: Urunk, atyank éltessed Öt, Szép hazánknak a hőst, dicsőt, Terjeszd red áldásodat, Minden vészben oltalmazzad: Schneider hadngyagy Urunkat!*) *) €zredünk 2~ik századának volt kitüntetett hős parancsnoka. fl dombóvári kir. katq. gimnázium tanán karát és r/övendékeit is súlyos csapás érte 1916 Junius 10-ér] törtéqt hősi halálával Dúló csaták nagy tüzében Szerencsével kisérjed, Minden egyes ütközetben Diadalra vezessed! Védelmező szárnyaiddal, Szent kegyelmed áldásával Örömünkre óh megtartsad, Csaták után óh visszaadd Schneider hadnagy urunkat! S ha megszűnik a vérontás, — Ami talán nincs messze — Mikor ismét ránk derűi a Dtcsőségés, szebb béke, Akkor vigye rózsás útja Metzenzéf-i kis lakába; Szüleinek óh visszaadd Egyedüli hű fiukat: Schneider hadnagy urunkat! Szülőinek karjaiból Vezesd tovább szép útját: Dombóvár- i iskolába, Hogy folytassa munkáját; Hova mikor örömmel lép, Hallja ifjak üdvözletét: „Isten hoztad, Isten tartsad Schneider András tanár urat, Hős főhadnagy Urunkat! Ahány szivünk dobbanása S örömkönnycsepp szemünkben, Annyi évig éltesse öt Boldogságban erőben, Hogy neveljen a nemzetnek Mint ö, sok oly hősi lelket; Fogadd forró, nagy hálánkat, Hogy minékünk visszaadtad: Schneider tanár Urunkat!“ Ez a mi hó kivdnsdguuk A mi szép ünnepen, Kérve kérünk, teljesítsd ezt Mindenható jó Isten! Együtt küldünk forró imát, Harcos, szülő, diák, barát, Együtt zengjük lelkesen, Otthon s itt a harctéren: Éljen, éljen, soká éljen, Éljen, éljen boldogul, Schneider András hadnagy Úr ! Vettük: Tárnái Antal: Tábortűznél c könyviből. — ©
