Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-15 / 16. szám
I. ÉVFOLYAM 16. szám. Dombóvár, 1917. április 15 Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Fél évri . . 6 „ Negyed évre . 3 ,, Egyes szám ára 20 fill. TARSADAüJWI HETIüAP metíjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: tfjOikiTir. tik»«« it 1. Ilii Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. az. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóinvatalha. a tap szellemi részit illeti) közlemények a szerkesz- :: bőségbe küldendők Felelős szerkesztő: NESSL ÄLÄJOS. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PAÁL JÓZSEF Az állami tisztviselők. ezrei vonultak f- hó 10-én a fővárosi vigadóba. A tisztviselők ezrei képviselték a százezreket. A százezrek szónokai kiáltották százezrek nevében, de milliók szivéből — „kenyeret a tisztviselőknek,“ A háború egyetlenegy osztályt sem sújtott elv érzékenyen, mint a tisztviselőosztályt. Egyetlenegy osztály sem érzi a háborús nélkülözést annyira, mint a tisztviselői. Lerongyolódott, belefáradt a létért való küzdelembe s most egy utolsó kiáltást hallatott, melynek nemcsak az illetékesek füléhez, de szivéhez is el kellett jutnia. A magyar tisztviselői kar megmutatta, hogy tud önfeláldozó lenni, tud takarékoskodni, tűrni a végletekig, mert erős volt hozzá, megedzette a kötelességtudás, melyben évtizedek óta élt. De most elérkezett az idő, mikor egy hatalmas erő ült energiájára. Lenyomta, tompitotta s ez a természet szava, mely a magáét mindig megkövetelte s idővel a legnagyobb erőt, az erkölcsit is, legyőzi. Ezen fojtogató erővel szemben kellett a magyar tisztviselői karnak segitségért kiáltani, anyagiakat kér- ; ni az erkölcsiek megvédésére ! Mit ér egy nyomorgó tiszt- ! viselői kar, mit. ér ennek léleknél- küli munkája? Bizony keveset, talán sémit néha a semminél is kevesebbet ; inkább árt, mint használ. Az államgépezetben a tisztviselőkar a mozgató erő. Ha ez vészit erejéből, az egész gépezet működése hibás, az egész gép munkája értéktelen. Gondozni kell a gépezetet, törölgetm, olajozni, energiát adni neki, hogy működhessen. Az ekként gondozott gépezettől nyilván meg lehet kívánni, hogy teljes erővel értékes munkát végezzen s ha az ilyen gépnek egyik-másik ! csavarja ityen gondozás mellett sem j működik jól, ki kell dobni azt, — í mert nem érdemli azt a gondozást, melyet reá fordítanak. Erősen bizakodunk abban, hogy I a kormány nemcsak füléhez, de szivéhez is bocsátotta a tisztviselők szavát és sürgősen s gyökeresen fogja őket megsegíteni s oda emelni, ahol egy kulturáltamban a tisztviselőnek lennie kell. Ezen kéreést nem lehet izolálni, ez a kérdés nem tisztán tiszt- ! viselői kérdés. Ez a legfontosabb í társadalmi kérdések egyike. Mi hasznom van például abból, ha gyermekemet egy, a világgal is megha- sonlott tanár, tanító tanítja, ki az életküzdelemben szerzett idegességét fiamra önti, ki az élet keserűségével körítve teszi, fiam elé azokat a nemes eszméket, melyek minden tisztességes társadalmi élet alapját alkotják. A gyermek és ifjú igen fogékony, — az ő lelkét könnyen megkapja minden. Elkeseredett tanító, csak elkeseredett, nyugtalan lelkű ifjakat nevelhet, tudtán kívül s szándéka ellenére. Folytathatnám tovább, de nem teszem, mert ezek olyan igazságok melyeket mindenki tud, érez, melyeknek pandantja minden tisztvi- sielő ágazatban megtalálható. A tisztviselőkérdés fontos szociális kérdés, melynek sikeres megoldása a legsürgősebb teendők közé tartozik. Erős a bizalmunk, hogy a kormány a legrövidebb utón és leggyökeresebben fog a tisztviselői nyomoron segíteni. — A kormány helyzete igen könnyű, mert talán soha sem talált a tisztviselők kérő szava a társadalomban olyan visszhangra, mint most s nem hiszem, hogy egy aaófizetőpolgár is felemelné szavát az ellen, ha adóját l-2°k-al a tisztviselők fizetésének emelése céljából emelnék. A háború és az iskola. A magyar iskolákat, mint gyenge vi- rágszálat érte a háború szele. Megtépte, de ha morális alapon álló emberi számítás nem csal, nemcsak einem hervasztotta, de fejlődése számára kedvező körülményeket teremtett. A jelenben működik majdnem minden közép-és alsófoku iskolánk. Fokozott erővel dolgoznak munkásai a mostoha viszonyok naellett, de ha az eredményt nézzük, a béke éveiben elért éppen nem ideális eredmény mögött is messze elmarad a mai. A tanítók, tanárok ezrei küzdenek a harctereken, az iskolákat lefoglalta a kato- fiaság s az osztályok tanulólétszáma messze elülemelkedett azon a határon,amelynél még anitásról lehet beszélni. Hosszú évtizedek vá- lü^z'ják el iskoláinkat a nyugati népek iskoláinak ideális állapotától, mégis, még a mi szemeinknek is szokatlan, amit ina látunk. Iskoláink mai meddőságének oka nemcsak az említettekben, de sok mázban is kereshető. A szülői felügyelet hiánya, a gyermek figyelmének megosztódása az iskola és háború eseménye közölt, szintén összetevői az eredménytelenségnek. Nemkevésbé a tanerők lelkiállapota. A háború minden terhét leginkább a hivatalnok osztály érzi. És az iskola az a hely, ahol nem elég a száraz kötelességtetjesités, a munka léleknélküli elvégzése. A mai viszonyok mellett pedig nem is várhatunk mást a pedagógusoktól. Az iskolára, annak munkásaira nagy feladatok várnak, összegezni kell a háborús évek tapasztalatait és ennek alapján keresni a kapcsolatot múlt és jövő között, Az iskolának kell leraknia egy jobb, égy boldogabb korszak alapjait. Hogy ezt a munkáját minő siker koronázza, ma még meg nem mondhatjuk, de bizonyos, hogy azon eszközökkel, melyekkel ma rendelkezik az iskola, a mai elszigeteltségében ezt a célját el nem érhet: Magyarország agrár állam. Az agrár államok, a földmiveiő népek kulturális fejlődése lassú. Szellemi szükségleteik kisebbek. A kultúra fejlődése és fejlesztése olyan szükségesség, mely az életviszonyok alakulásával fű/i össze és ezek kapják meg ki alakulásának irányát is. A háborús érek után fokozatosan növekvő terhek kényszeríteni fog ják a konzervatív népet a fejlődésre. Saját létérdeke hajtja előre és kényszeríteni kul- í túrájának fejlesztésére. Ekkor találja meg az élet kapcsolatát az iskolával ét megadja fejlődéséhez, kialakulásához azokat az eszközöket,amelyek a nyugati államokban aa iskolát hivatása magaslatára emelték. Nemcsak anyagi eszközöket, de sok mást is, a- mi nélkül az iskola tökéletes kialakulása el sem képzelhntő. Iskoláink kialakulásának irányát előre kell megállapítani viszonyainknak megfelelően. Helytelen és stámitás nélkül való e rólködés utánozni azt, ami nyugaton bevált, de viszonyainknak meg nem felel. Olyan irányban keli fejlessteni iskoláinkat, hogy azokban a nép támaszát, életszükségletét lássa, hogy az iskola megadja számára az életben vaió boldogulás lehetőségét. Közép és felső iskoláink száma viszonyainknak megfelelő és azokat a hiányokat, amelyek itt mutatkoznak, már a háború a- latt is pótolni igyekeztek. Ezek állanak leginkább a kor színvonalán. Számukat inkább csökkenteni, mint növelni kell. A középiskolát végzettek olyan tömegeire nincs«» szükségünk, «minőt manapság produkálnak középiskoláink. Jobb iparosokra, kereskedőkre van szükségünk, semmint iskolázott j proletárságra,
