Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-08 / 15. szám
I. ÉVFOLYAM Dombóvár, 1917. április 8. 15. szám. tttaeäuusaaiCKs: Előfizetési ár: Egész évre I - kor. Fél évr; - fi „ . Megijed évre 3 „ Egijes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Ujdombóvár, Rákóczi-ut 1. szám Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz- :: tőségbe küldendők. : TflRSADflhffií HETlfiflP megjelenik minden vaisárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ÄLÄJOS. Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PÄÄL JÓZSEF Resurrexit Alleluja!... Már ezernéhányszászor. Eltemetjük. Megsiratjuk. Halottaiból újra feltámasztjuk. Nem O maga — a jelképe. És ha még ezerszer — és ezerszer fog feltámadni, mindig egyforma ájtatos örömmel énekeljük : Alleluja ! Alleluja ! Alleluja ! . . , Nem tudok a római kath. egyház sok szép szertartásai közül e- gyet sem annyira felmagasztalónak, a mai zajos, a létfenntartásért folyó küzdelmes élethez közelállóbbnak, a szenvedés-és nyomorteli társadalmi életünkben annyira vigasztalónak, mint éppen a böjti Nagyhetet s ennek koronáját: a Husvétot. Mindenki, aki ezeket a napokat áhítatban átéli s gondolkodva átérzi, megmozdul a szive, magábaszáil, önkénytelenül is belelát a saját szenvedéseibe, bánatába s várja a Megváltót, ki azoktól megváltsa, megszabadítsa. Resurrexit! . . . . Nem vagy ok pap — nem is a- karok senkit vallásos elmélkedésekkel, hitbuzgalmi tanácsokkal jól tartani, hanem-egy-két motívumát ennek a nagy Krisztusi műnek, átültetem a mába, a tegnapba : Pénzért elárulták .... Pénzéhség. Soha annyi ember a becsületét oda nem adta pénzért mint éppeü ma. Ma a pénz afasolu- tismusát éljük. Üzletet, állást, sikert, tiszteletet, megbecsülést, jól élet, a- nyagot, embert, becsületet, erkölcsöt, -----mindent lehet pénzen venni . Csak ki kell nyitnunk a bankótól duzzadó tárcánkat s megnyílik a földi boldogság. A pénzt nem ismer ..lehetetlent4*. Neki mindenhová van szabadjegye, szabad be* menete. Neki nem lebet eüentálini. Mert aki eilentáli : azt előbb- vagv utóbb letöri- S ha nem töri le, szám - kivetésbe küldi, nyomorbadönti. Na gyón helyén legyen a szive, az esze annak, aki ielveszi vele a versenyt! A pénz ma olyan ur, aki ha a legnagyobb trafik ínségben szivart kér s „nincs“, lenyom 100 koronát a trafikos kezébe s megnyílik a szekrény7 : „milyent és mennyit parancsol ?“ A pénz olyan ur, akinek, ha tojás, csirke, vaj, íuró kell s „semmim sincs, mindenem elfogyott“, a kofa kezébe nyom egy 100 koronást, „de nekem kell“, „tessék a lakásomra küldeni minden lesz, amennyire csak szüksége van, a kár az egész hadseregnek !“ A pénz olyan ur, akinek ha cukor, petróleum, szén, fa, kel! s „kifogyott“, ad egy százasts „menynyit parancsol ? majd utánna nézek“ — van. És igy tovább. Mondom a pénz még ma sem ismer nálánál nagyobb urat. Judás is megbánta, de azzal pénz őfelsége nem törődik ! Menjünk beljebb. Megostorozták, megcsufolták, tövissel megkoronázták s felfeszitet- ték. A mai egoisnus. Azok az emberek, akik mindenkin, önérzetén, tudásán, becsületén, jövőjén elvein, privát és családiéletén, -----mindenén keresztül gá zolnak csak azért, hogy ők érvényesülhessenek. És érvényesülnek, mert a másoknak okozott fájdal makkal, szenvedésekkel nem törődnek. Ok azok,akik dr Tudóst, aki már 12 éve dolgozik, küzd, hogy a majd megürülő igazgatói széket érdemei szerint s jutalmaként elfoglalhassa, félrelökik, intrikák, alávaló rágai- s hazugságokkal felső hatóságánál annyira „befeketítikí(, hogy7 a pro- tektiójuk s öndicséretükől kifolyólag, amaz becsületén keresztül s teljesen érdemetienüh elfoglalják dr tudóst megillető igazgatói széket, amivel azt egyszerűen s minden lelkifurdalás nélkül „keresztre is feszítették“, letörték ambitióját, élőhalottá tették dr Tudós megjárta kálváriáját! Pedig de sok ilyen dr tudóst ismerek én Hát még mások ! De hagyjuk. Tovább. „Áll a keserves Anya, keresztfánál siránkozva------Bi zony7. Sok anya áll ma egy- egy fakeresztnél siránkozva. Harcba ment. Egyeigeig irt. Azután nem irt. Sokáig nem irt. Nem irt. - - - Nem irt.-----Aztán eg yszer irt. De más irt. Hivatalos pecsét volt rajta.----S állt a keserves Anya. . ■ . Mindenki maga érzi legjobban a fájdalmát. Mi is érezzük a magunkét. Még befelésirunk. Meg fojt a puskapor szaga. Még tágul a ruhánk, szűkül a térfogatunk. Még mennek, mindig mennek, fiatalok, életerősek, messze - - - a nagy idegenbe s még jönnek, visszajönnek vértőleafatosan, arcukon a halál megfogyott tekintetével a nagy „kihallgatásról4*. De már virrad. . . Resurrexit! Alleluja ! Az az édesanya már nem sir, nem szomorkodik. Feltámadott! Ti se sírjatok már sokáig .Nincs már messze a feltámadás, A mi fel- támadáunk, a mi örömünk, amikor a visszatérteket keblünkre ölelhetjük, arcukról a gránát füstöt lecsókolhatjuk s úgy magunkhoz ölelhetjük, hogy soha többet elengednünk onnan nem kell. Akkor mindnyájan feltámadunk s latifundiumok helyett lelkeket, eszméket, ideákat, knburát fogunk hódítani, emberszeretetet, kölcsönös i n eg b e csülés t fogun k terem t en i, h ogy loljebb-foljebb emelhessük azokat, akik nem.tudnak a rögtől szbadulni! Forrai István.
