Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-18 / 12. szám
1917. március 18. DOMBÓVÁRI HIRLÄP 3. oldal. Levél. Tekintetes Szerkesztő ur ! Nem tévedek talán, ha felteszem, hogy b. lapját a közérdek szolgálatában állította és abban jajaink-bajainkat elpanaszolhatjuk ; azért kérem, hogy soraimnak tért engedni szíveskedjék. Néh ny évvel ezelőtt Radó Salamon akkori fűtő házi főnök kérelmére a zágrábi üzletvezetöség ama tanulók számára, kik (szegénységük miatt) nem voltak oly helyzetben, hogy középiskolai tanulmányaikat a szomszéd városok egyikében mint bennlakók folytat ássák, — úgynevezett didkvonatot vezettetett be, mely eleinte csak Kaposvárig, később mint vegyes vonat Uj - Dombóvárról reggel 6 - «/„Tórakor kiindulva egész Gyékényesig közlekedett, úgy hogy a diákok 3/4 8, legkésőbb 8 órakor Kaposvárra érkeztek. , Kendben folyt ez mindig, inig a háború nyakunkba nem »»akadt. A nagy katonaszál- iitásokra való tekintettel ugyan hébe-korba beszüntették a jelzett vonalot, de egy-két heti szünet után ismét beállították. Ma azom- ban már vagy négy hete, hogy reggel nem ündul innét vonat; azok a tanulók tehát,kiknek nem áll módjukbdan teljes ellátásra Kaposváron maradni, kénytelenek — hacsak tanulmányaikat megszakítani nem akarják, — a hajnali vonatot igénybe venni. Mennyire hátrányára vau a fejlődő korban levő fiatalságnak, ha hajnali 2. órakor kénytelen felkelni, az uj időszámításkor pedig 1. órakor, felesleges hangsúlyoznom, nem is szólva a vesződségrői, melyet a hajnalt utazás a tanuló környezetének okoz. Háború van, az igaz; de egy kis jóakarattal talán mégis lehetne e bajon segíteni. Ha nem is személyedé teher vonatok csak I közlekednek 3 — 4 szer naponta minden Mtán-ybun. Mimi lehetne úgy intézni a dolgot, hogy egy tehervonat, melyhez egy személynagyon sokan eltévesztették az irányt és ahekyet, hogy a megritkitott első drótháló« át próbálta* volna menekülni, a mi állásaink felé rohantak, neki a teljesen intakt második drótsövénynek, ahol persze mind fönnakadtak s a két szembeálló drótkerítés a roskadasig j telve volt vérző, vergődő, haldokló orosz katonákkal. Harcban edzett katonáknak is i hátborzongató látvány volt. Ott pusztult a két drótkerítés közé szorult egész orosz tö- I meg: jó néhány száz ember. Menekülni csak | azok tudtak, akik még nem jutottak át az «lső dróthálón, akik ott áUtak a drótsövény ; előtt: e«ek megfutamodtak. Még legjobbaa jártak azok. akik idejekorán be tudtak húzódni a mi megfigyelő árkunkba és akik valahogyan beásták magukat. Ezek természetesen a véres leszámolás végén megadták magukat: összesen kilencvenegyen voltak i Tehát vagy 400 orosz halottja, néhány sulyws ; sebesültje volt ennek az összeütközésnek és j azonkívül kilencvenegy orosz foglyot is ej tét- I tek a mi katonáink. Ezt csinálták december 31-én a kassai honvédgyalogezred második századának katonái Schneider András tartalékos honvédhadnagy vezetésével. Schn eider Andráséval aki háború előtt békés és jámbor tanár volt Dombóváron és aki mostanában ahelyett, hogy Petőfi Sándor költészetének jelentőségéről tartana magyarázatot a diákjainak: .*kiugrik a lövészárokbőH a mellvédre, el akar fogni 500 fegyveres oroszt és amikor lelövik mellőle szegény hűséges tiszti-szolgáját, Kiss Gergely György közhonyédet, késigránátokat • dobál az oroszokra.' Ugyanazzal a kezével, "■amellyel máskor áte osztályzatokat jegyzi rá a növendéket! írásbeli dolgozatára . . . * A.-»! ascóta mir hősi haléflfc- halt. Schneider Aadaá* dombóvári gimn. tawír -itfc-leirt; hőstettet: Oémíör Ferón« hadit,adóéitó kön;rvíh«4 vettük &• kocsit kapcsolnának, reggel 5 — 6 óra közt Uj-Dombóvárrol kiindulva diákjainkat beszállítaná Kaposvárra? Nem oly nehéz probléma, hogy megoldható aern volna. Ha, panaszunkat illetőleg kérelmünket ez utón juttatjuk nagys. Bacsin- sky ur, zágrábi üzletvezető tudomására, bízvást remélhetjük, hogy hajunkat orvosolni fogja. Hálásak lesznek érte úgy az érdekelt szülők, valamint a diákok is Dombóvár 1917 március hó Tekintetes Szerkesztő urnák stb. Somogyi Dávid. igazg. tanító. — Nyári időszámítás. A hivatalos lap közli, hogy 1917. április 17. napjának reggeli 2órájától, a jelenleg általánosan használt egységes középeurópai időszámításhoz képest, egy órával előbbre lesz az időszámítás- Az uj időszámítás 1917. szeptember hó 17. napján reggeli 3 órakor ér véget. — Ä petroleum uj árát a hatóság literenként 6u fillérben állapította meg. — Kapuzárás. A hatóság elrendelte, hogy Dombovárott minden háztulajdonos köteles kapuját március és április hónapokban este 7 órakor bezárni. Újdonság 1 Aki a harctéren járt, az elmondhatja, hogy csak a szerencséjének köszönheti, hogy életben maradt... Békében ép úgy, mint a háborúban egyaránt mindenki a szerencséjét keresi... A szerencse titka meg van fejtve. Rendelje meg a most ke£- dődő osztálysorsjátékhoz a Magyar Bankegyesület r-t-ná 1, Budapest, VI. Teréz-kőrut 27. 45161—45164.-ig 4 egymásután következő szerencseszám-sorozatot, az egész sorozat ára 6 korona. Eredmény elmaradhatatlan Ezen számok kizárólag az említett banknál kaphatók. Egyes sorsjegyek is rendelhetők: Ij8-1.50K. 1 4-3.-K 1 2-6.-K. egész-12.-Korona. Pósta- csekket ingyen küld a bank.— * FÉNYKÉPÉSZETI MŰTEREM* I jó hírnévnek örvendő fény- | képészeti műtermem folyó évi | április Sió 24.-től a Körös f féle házban a „Korona | SzálSox&QSi áteSienéhen g található. | 1 Szives pártfogást kér j- I LEICHT REZSŐ j fényképész. | Fizessen elő a Hirlap-ra VNyomozások. Népmiuelés. Mert, hogy a háborúnak megvan a maga erkölcsi hasznot hozó oldala s, azt nem lehet tagadni. Ha nem is terein annyi virág, mint ahány vércsepp hull, ki tudja, nem vált — e sok tekintetben hasznunkra ez a borzasztó zivatar. Fölrázta az embereket tespedésből és megmutatott sok olyan salakot, amit talán egyébként meg sem láttunk volna ! Megismertük egymást, megtaláltuk a társadalmiszálakat, értékeim tanultuk a tudományt s önmagunkat. Különösen a társadalom legalsó s sokszor igaztalanul megtagadott rétegét : a népet, a parasztot s annak nagy nemzetfenntartó értékét tanultuk megismerni s bátran mondhatjuk, sok hasznosat láttunk benne. Igaz, hogy a legtöbbje í*ép kis anyagi haszonra tett szert, de ne felejtsük el, hogy ő adta a legtöbb élelmi és véradót is. Ez a nép, mely eddig a munkán és rögön kívül magasabb-vagy egyáltalán-idea- kat, szellemi életet alig — vagy egyáltalán nem igen ismert, most öntudatra ébredt s miután a szerzett tőkéje megkíméli az agyon- munkálástól, feljebb emelkedett a földről s keres valamit maga körül, amit eddig nem talált hiányzónak, érzi, hogy nemcsak testből hanem lélekből is áll, számot vet a múltjával melyben bizony kevés szellemi életet talál s látva fiának a legénységi, a tanultaknak pedig a tiszti karba történt beosztását, azon gondolkozik : vájjon miért nem lehetnék én is valami, valamivel több ! ! Vájjon homlokomra van — e Írva, hogy nekem hajnaltól estig csak fizikai munkát kell tennem, mikor másoknak Isten aestetikai élvezeteket, nemes szórakozásokat is adott? Szóval: gondolkozik s ez at ébaedés első jele, a fejlődés első lépcsőfoka. A katonaruhába bujt polgártársak sokat látnak a katonaságnál, városokban, fronton, fogságban, idegen országokban, itt is — ot is sokakkal érintkeznek, sokféle embert, szokást látnak, hallanak, melyek az ő szűz, tudományoktól s képzetedtől nem terhelt lelkét megragadják, sajátjukká valnak. Természetes, hogy ezek a bővült látó körükkel többek akarnak s tudnak is lenni, mint amennyik voltak. A magyar nép fogékony lélekkel bír, szívesen halad, ha útját mutatják. Különösen ha az élet arról mégis győzi őket. A háború pedig sok mindenről s igy a tudományok értékéről szükégességércJl is meggyőzte őket. Arról nem is beszélek, hogy a fizikai és földrajzi ismeretei mennyire bővültek.Erről pedig sokat lehetnie beszélni: Ha csak az ő fogalomköréhez s tudásához mért újságot, olvas is, azt pedig most sok olvas, érz-i, hogy sok minden van abban, amire feleletet adni önmagának nem tud s más források, könyvek után néz, amelyebből a nagyon hiányos ismereteit bővíti. És én azt hiszem, hogy velem együtt mindannyian, kik nép könyvtárt kezelnek, szép eredménybe mutathatunk. Most dacára annak, hogy a fülünkből sok errfber küzd a hazáért, soha a népkönyvtár olyan forgalommal íera dicsekedhetett, mint éppen a nlntt. Alig tudják bevárni a heti •• ■ y • ■ •líi’: Arát. Telve vannak a köny- k; : --Vteü Igaz, hogy az elbeszélések, ?• borúsak, jobban érdeklik őket,
