Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-03-18 / 12. szám

1917. március 18. DOMBÓVÁRI HIRLÄP 3. oldal. Levél. Tekintetes Szerkesztő ur ! Nem tévedek talán, ha felteszem, hogy b. lapját a közérdek szolgálatában állította és abban jajaink-bajainkat elpanaszolhatjuk ; azért kérem, hogy soraimnak tért engedni szíveskedjék. Néh ny évvel ezelőtt Radó Salamon ak­kori fűtő házi főnök kérelmére a zágrábi üzletvezetöség ama tanulók számára, kik (sze­génységük miatt) nem voltak oly helyzetben, hogy középiskolai tanulmányaikat a szomszéd városok egyikében mint bennlakók folytat ás­sák, — úgynevezett didkvonatot vezettetett be, mely eleinte csak Kaposvárig, később mint vegyes vonat Uj - Dombóvárról reggel 6 - «/„Tórakor kiindulva egész Gyékényesig közlekedett, úgy hogy a diákok 3/4 8, leg­később 8 órakor Kaposvárra érkeztek. , Kendben folyt ez mindig, inig a háború nyakunkba nem »»akadt. A nagy katonaszál- iitásokra való tekintettel ugyan hébe-korba beszüntették a jelzett vonalot, de egy-két heti szünet után ismét beállították. Ma azom- ban már vagy négy hete, hogy reggel nem ündul innét vonat; azok a tanulók tehát,kiknek nem áll módjukbdan teljes ellátásra Kapos­váron maradni, kénytelenek — hacsak ta­nulmányaikat megszakítani nem akarják, — a hajnali vonatot igénybe venni. Mennyire hátrányára vau a fejlődő korban levő fiatal­ságnak, ha hajnali 2. órakor kénytelen fel­kelni, az uj időszámításkor pedig 1. órakor, felesleges hangsúlyoznom, nem is szólva a vesződségrői, melyet a hajnalt utazás a ta­nuló környezetének okoz. Háború van, az igaz; de egy kis jóaka­rattal talán mégis lehetne e bajon segíteni. Ha nem is személyedé teher vonatok csak I közlekednek 3 — 4 szer naponta minden Mtán-ybun. Mimi lehetne úgy intézni a dolgot, hogy egy tehervonat, melyhez egy személy­nagyon sokan eltévesztették az irányt és ahekyet, hogy a megritkitott első drótháló« át próbálta* volna menekülni, a mi állásaink felé rohantak, neki a teljesen intakt második drótsövénynek, ahol persze mind fönnakadtak s a két szembeálló drótkerítés a roskadasig j telve volt vérző, vergődő, haldokló orosz katonákkal. Harcban edzett katonáknak is i hátborzongató látvány volt. Ott pusztult a két drótkerítés közé szorult egész orosz tö- I meg: jó néhány száz ember. Menekülni csak | azok tudtak, akik még nem jutottak át az «lső dróthálón, akik ott áUtak a drótsövény ; előtt: e«ek megfutamodtak. Még legjobbaa jártak azok. akik idejekorán be tudtak hú­zódni a mi megfigyelő árkunkba és akik valahogyan beásták magukat. Ezek termé­szetesen a véres leszámolás végén megadták magukat: összesen kilencvenegyen voltak i Tehát vagy 400 orosz halottja, néhány sulyws ; sebesültje volt ennek az összeütközésnek és j azonkívül kilencvenegy orosz foglyot is ej tét- I tek a mi katonáink. Ezt csinálták december 31-én a kassai honvédgyalogezred második századának ka­tonái Schneider András tartalékos honvéd­hadnagy vezetésével. Schn eider Andráséval aki háború előtt békés és jámbor tanár volt Dombóváron és aki mostanában ahelyett, hogy Petőfi Sándor költészetének jelentősé­géről tartana magyarázatot a diákjainak: .*kiugrik a lövészárokbőH a mellvédre, el akar fogni 500 fegyveres oroszt és amikor lelövik mellőle szegény hűséges tiszti-szolgáját, Kiss Gergely György közhonyédet, késigránátokat • dobál az oroszokra.' Ugyanazzal a kezével, "■amellyel máskor áte osztályzatokat jegyzi rá a növendéket! írásbeli dolgozatára . . . * A.-»! ascóta mir hősi haléflfc- halt. Schneider Aadaá* dombóvári gimn. tawír -itfc-leirt; hőstettet: Oémíör Ferón« hadit,adóéitó kön;rvíh«4 vettük &• kocsit kapcsolnának, reggel 5 — 6 óra közt Uj-Dombóvárrol kiindulva diákjainkat beszál­lítaná Kaposvárra? Nem oly nehéz probléma, hogy meg­oldható aern volna. Ha, panaszunkat illetőleg kérelmünket ez utón juttatjuk nagys. Bacsin- sky ur, zágrábi üzletvezető tudomására, bíz­vást remélhetjük, hogy hajunkat orvosolni fogja. Hálásak lesznek érte úgy az érdekelt szülők, valamint a diákok is Dombóvár 1917 március hó Tekintetes Szerkesztő urnák stb. Somogyi Dávid. igazg. tanító. — Nyári időszámítás. A hivatalos lap közli, hogy 1917. április 17. napjának reggeli 2órájától, a jelenleg általánosan hasz­nált egységes középeurópai időszámításhoz képest, egy órával előbbre lesz az időszámítás- Az uj időszámítás 1917. szeptember hó 17. napján reggeli 3 órakor ér véget. — Ä petroleum uj árát a hatóság literenként 6u fillérben állapította meg. — Kapuzárás. A hatóság elrendelte, hogy Dombovárott minden háztulajdonos kö­teles kapuját március és április hónapokban este 7 órakor bezárni. Újdonság 1 Aki a harctéren járt, az elmond­hatja, hogy csak a szerencséjének köszönheti, hogy életben maradt... Békében ép úgy, mint a háborúban egyaránt mindenki a szerencséjét keresi... A szerencse titka meg van fejtve. Rendelje meg a most ke£- dődő osztálysorsjátékhoz a Magyar Bankegyesület r-t-ná 1, Budapest, VI. Teréz-kőrut 27. 45161—45164.-ig 4 egymásután következő szerencse­szám-sorozatot, az egész sorozat ára 6 korona. Eredmény elmaradhatatlan Ezen számok kizárólag az említett banknál kaphatók. Egyes sorsjegyek is rendelhetők: Ij8-1.50K. 1 4-3.-K 1 2-6.-K. egész-12.-Korona. Pósta- csekket ingyen küld a bank.— * FÉNYKÉPÉSZETI MŰTEREM* I jó hírnévnek örvendő fény- | képészeti műtermem folyó évi | április Sió 24.-től a Körös f féle házban a „Korona | SzálSox&QSi áteSienéhen g található. | 1 Szives pártfogást kér j- I LEICHT REZSŐ j fényképész. | Fizessen elő a Hirlap-ra V­Nyomozások. Népmiuelés. Mert, hogy a háborúnak megvan a maga erkölcsi hasznot hozó oldala s, azt nem lehet tagadni. Ha nem is terein annyi virág, mint ahány vércsepp hull, ki tudja, nem vált — e sok tekintetben hasznunkra ez a borzasztó zivatar. Fölrázta az embereket tespedésből és megmutatott sok olyan salakot, amit talán egyébként meg sem láttunk volna ! Megis­mertük egymást, megtaláltuk a társadalmiszá­lakat, értékeim tanultuk a tudományt s önmagunkat. Különösen a társadalom legalsó s sok­szor igaztalanul megtagadott rétegét : a né­pet, a parasztot s annak nagy nemzetfenn­tartó értékét tanultuk megismerni s bátran mondhatjuk, sok hasznosat láttunk benne. Igaz, hogy a legtöbbje í*ép kis anyagi ha­szonra tett szert, de ne felejtsük el, hogy ő adta a legtöbb élelmi és véradót is. Ez a nép, mely eddig a munkán és rögön kívül magasabb-vagy egyáltalán-idea- kat, szellemi életet alig — vagy egyáltalán nem igen ismert, most öntudatra ébredt s miután a szerzett tőkéje megkíméli az agyon- munkálástól, feljebb emelkedett a földről s keres valamit maga körül, amit eddig nem talált hiányzónak, érzi, hogy nemcsak test­ből hanem lélekből is áll, számot vet a múlt­jával melyben bizony kevés szellemi életet talál s látva fiának a legénységi, a tanultak­nak pedig a tiszti karba történt beosztását, azon gondolkozik : vájjon miért nem lehet­nék én is valami, valamivel több ! ! Vájjon homlokomra van — e Írva, hogy nekem haj­naltól estig csak fizikai munkát kell tennem, mikor másoknak Isten aestetikai élvezeteket, nemes szórakozásokat is adott? Szóval: gondolkozik s ez at ébaedés első jele, a fej­lődés első lépcsőfoka. A katonaruhába bujt polgártársak so­kat látnak a katonaságnál, városokban, fron­ton, fogságban, idegen országokban, itt is — ot is sokakkal érintkeznek, sokféle em­bert, szokást látnak, hallanak, melyek az ő szűz, tudományoktól s képzetedtől nem ter­helt lelkét megragadják, sajátjukká valnak. Természetes, hogy ezek a bővült látó körükkel többek akarnak s tudnak is lenni, mint amennyik voltak. A magyar nép fogé­kony lélekkel bír, szívesen halad, ha útját mutatják. Különösen ha az élet arról mégis győzi őket. A háború pedig sok mindenről s igy a tudományok értékéről szükégességércJl is meggyőzte őket. Arról nem is beszélek, hogy a fizikai és földrajzi ismeretei mennyire bővültek.Er­ről pedig sokat lehetnie beszélni: Ha csak az ő fogalomköréhez s tudá­sához mért újságot, olvas is, azt pedig most sok olvas, érz-i, hogy sok minden van abban, amire feleletet adni önmagának nem tud s más források, könyvek után néz, amelyebből a nagyon hiányos ismereteit bővíti. És én azt hiszem, hogy velem együtt mindannyian, kik nép könyvtárt kezelnek, szép eredménybe mutathatunk. Most dacára annak, hogy a fülünkből sok errfber küzd a hazáért, soha a népkönyvtár olyan forga­lommal íera dicsekedhetett, mint éppen a nlntt. Alig tudják bevárni a heti •• ■ y • ■ •líi’: Arát. Telve vannak a köny- k; : --Vteü Igaz, hogy az elbeszélések, ?• borúsak, jobban érdeklik őket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom