Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-18 / 12. szám
!. ÉVFOLYAM 12. szám. Dombóvár, 1917. március 18 Szerkesztőség: UjdombóYár, Ráfcóczi ut t. sünt. Kiadóhivatal : Hunyaai-tér 24 sz. Előfizetési dijak és hirdetések a kiadóhivatalba, a. lap szellemi részét illető' közlemények a szerkesz- :: tőségbe küldendők. ::: TRRSRDRLiJWI HETlLiflP meyjjjelenilt minden vasárnap. Felelős szerkesztő: NESSL ÄLÄJOS. Lapkiadótulajdonos: Feisőeőri PHÄL JÓZSEF Elmúlt idők szelleme suhant át a nagy magyar rónán; tétovázva pihent meg a még felhőkbe meredő ezredéves emlékművek ormán. — Észrevétlen hangtalansággal tette még évi útját az Idus lágy tavaszi fuvalmának szárnyán mint a hulló csillag ; csak a várva szemlélő ^zive dobbant lelkesültebben a múlt színes emlékeit ujraátérezve. — Volt idő, mikor hangos ünnep volt a márciusi általános ujjáébredésben a 15. i nap, mikor kuruc-nótákat kesergett tárogatón a kisváros őrtornyából egy- egy szélesvállu diák, mikor diszma- gyarban, ünneplőben, zászlós zenésmenetben énekelve járta be lelkes tömeg az utcákat. —• Harmadszor zárultak lelkűnkbe a múlt kitörő érzései hangtalan zokogással, harmadszor kellett gyászflórral bevonni félve feltüzött nemzetiszinü szakágunkat, harmadszor fojtja el a bánatos jelen és kétes jövő a kifeje- jezésre váró szunnyadó érzelmeket. Ezért suhant el észrevétlen a 69 év előtti hatalmas szellem, ezért pihen í meg tétován Dévény, Zoborhegy, Vaskapu, Munkács emlékoszlopain ! és fürkészve néz a távol lel villanó háborús tüzfoltokra. A szabad magyar nemzet géniuszának nem ünnepeltünk ; de nem azért, mintha a magyar hőskor ! fényét fáradt szemünk már nem tudná érzékelni, mintha elfeledtük ' volna a szabadság vértanúinak emlékét, mintha meguntuk volna a. sza- badság költőjét, mintha nem hallanók az álamból felrázó szónok szavait. | De most mély sebek tántonganak lelkűnkön, most homályosuk szemünk borút lát, most az uj vérta- ! nuk sírját hántoljuk, most ének csak katonáknál csendül s álmatlan ébrenlétünk a jövő fejlődés • szónokát ! J | várja. Várjuk a szónokot, ki—mint a varázsos múltban — tettre késztet, i Tettekre, melyek a nagy kifejlődéshez, az erős Magyarországhoz vezérelnek. Március l5.-e akkor a tett napja volt, mert uj életre keltették a magyar szabadságot, melyet többé teljesen elfojtani nem lehetett. A nagy nap emlékére álljunk mindnyájan csatasorba és dolgozzunk. Tegye meg mindenki a legnagyobbat a legjobbat, mit állása és körülményei megengednek. Tegye meg mi open ki a tőié telhető legmagya- I gyarabb cselekedetet. I Ha úgy várjuk a jövő Idust* | akkor a 69 éves géniusz eljön hetvenedszer is s talán már a lecsen— ; destiit vihar iáradalmait kipihent és nagyot, sokat alkotó igaz ma- ; gyarságot lát újból ünnepelni a Kárpátok alján, a Duna-Iisza nagy“ rónáján. __rf__ ME GHÍVÓ. Az országos vörös kereszt egylet — ,,Dombóvári fiókegylete“ a lcir. kát. ÍÖgirnrn. 4 oszt. tantermében folyó év március hó 1 Sorlapján d. u. 41:1 órakor rendes évi közgyűlést iáit, melyre a t. tagokat tisztelettel j meghívjuk s kérjük, hogy azon okvetlenül | megjelenni szíveskedjenek. Dombóvár, 1917 március 15. Horváth János Paál József egyleti titkár. egyleti elnök. Ä papirhiáng és az újság magas előállítási költségei miatt kérjük azon t. olvasóinkat, akik az előfizetési dijat még be nem küldték, szíveskedjenek ápr. l.-éig intézkedni, mert ezentúl a lapot csak előfizetőinknek küldhetjük*.. Ha a dombóuári tanár kiáll a melluédre. A kassai honvédgyalogezred története csodálatos haditettekel van tele. Íme, az egyik kis história, amelyben sok jó honvéd elén a fö hős szerepét Schneider András tartalékos honvédhadnagy játsza, aki a polgári életben békés és jámbor dombóvári tanár. December 3l-én egy védőpontot őrjöngő erővel támadtak az oroszok. Az erődítés jobbszárnya ellen négy ellenséges zászlóalj nyomult előre. Ottani hadállásaink előtt teknőszerü terület van, amelyet — éppen mert lejtősen, mélyen fekszik — a mi állásainkból nem lehet betekinteni, kilátás és kilövés nem előnyös, közvetlenül azután teknőszerü völgybe szökik a terep. A kedvező terepviszonyokat használta föl négy orosz zászlóalj arra, hogy oft lent a mélyedésben támadásra gyülekezett és onnan — óvatosan előrenyomult akadályainkig. Az erődítés jobbszárnyánaklegexponáltabbpontján álló második honvédszázad egyszerre csak azt vette észre, hogy közvetlenül az ő állásuk előtt az előnyomuló oroszok már a drötakadályainkat vágják, sőt az első dróthálózat legalsó sorait már sikerűit annyira » egri tk í tan i, hogy egy m á s utá n átbu k d á eso 1 n ak az első drótsó vén yen és így átjutva a legelső iagxŐB, a második sor dróthálózat előtt für- géa kezdik feéiini magákat. Vagy hat tál» orosz került igy hirtelen két sor drót közé, a megntkilott első sor és a szilárdan álló második sor közé (a mi állásainktól kezdve a számítást.: hz utolsó és utolsó előtti sor közé). A két drótsor között végződött a mi állásainkból kivezető úgynevezett megfigyelő árok, ahol a megfigyelőink szoktak kocka zatos útjukra kimenni. Az oroszok a megfigyelő árkunkba nyomultak be és igy meglehetősen födött helyzetben jutván, jobbra és balra állandóbb jellegű állásokat kezdtek maguknak és óvatosan utánuk szivárgó társaiknak ásni. A helyzet valóban kritikus volt és nem látszott lehetetlennek, hogy a nagy erővel fölvonuló oroszok a frontnak ezt a részét benyomják, esetleg áttörik. Es most jön a dombóvári tanár. Schneider András, tartalékos honvédhadnagy, látván a közeledő veszedelmet, merész elhatározással kiugrott a lövészárokból a mellvédre. Schneider had- nagygyal együtt megjelentek a mellvéden Nagy József tizedes és a hadnagy hűséges tisztiszolgája, Kiss Gergely György. A mellvéden megjelenni es magasan, kiegyenesedve megállani, amikor az ellenség husz-harmine, sőt helyenkint már tiz-trzenöt lépésre van, körülbelül biztos halált jelent és a jámbor dombóvári tanár a közhonvéddal meg á honvédtizedessel mégis megjelent a mellvéden, a lövéazárok fölött. Hogy Schneider hadnagy miért vitte kj magával a veszedelembe éppen Nagy József tizedest, az kitűnt a most mindjárt lejátszódott csodálatos éá meseszerü jelenetnél. Halálos izgalom közepette egyszerűen ez történt : Az oroszokat valósággal frappirozta a magyar tisztnek a mellvéden történt — harmadmagával való—bátor megjelenése. Meglepetésükben elfelejtettek lőni. A következő pillanatban pedig Schneider hadnagy megszólalt és magyarul fölszólította a két drót- sor között lábukat megvető oroszokat, hogy adják meg magukat, a megfigyelőárkon keresztül szépen jöjjenek be egyenként az állásainkba, itt nem lesz semmi bántódásuk és jó dolguk lesz. Nagy József honvédtizedéé aki tud oroszul és ezért kellett éppen neki kiáltani Schneider hadnagy mellé szórol-szóra tolmácsolta oroszul, amit a tiszt mondott. Hirtelen barátságra fordult az oroszok képe, meglátszott rajtuk, hogy az ajánlat tetszik nekik. Pár pillanatig haboztak, tanácskoztak azután azt felelték, hogy meggondolták a dolgot, ők nem jöhetnek át, de jöjjön ál hozzájuk a tiszt ur a katonáival, őnáluk se lesz rossz dolguk. Nagy József tolmácsolta az oroszok feleletét Schneider hadnagynak, aki tovább igyekezett rábeszélni és kapacitálni az oroszokat a megadásra. Nem hiába a magyar irodalom professzora Schneider hadnagy ur, nem hiába ő tanitja a retorikát a dombóvári tanitóihtézetbeö, olyan ékeazóléuu sál próbáit hatni az oroszokra, hogy voltai:
