Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-23 / 52. szám
2. oldal. DOMBÓVÁRI HIRLÄP 1917 december 23. alávaíóságát hirdeti, filozofálván olymódon, hogy komoly ember csak keleti módon gondolkozhatni a nőről; nem szabad benne mást látni, mint birtoktárgyat, elzárható tu- lajdonti olyas valamit, ami szolgaságra van teremtve és csakis ebben éri el célját; Ázsiának rendkívül mélységes felfogására kell helyezkednünk, mert csak Ázsia gondolkozói fogtág fel helyesen a nő lényegét. Lássa, úgy már elhiszem, hogy a nő csak csereüzletet köthet. Mi azonban már csak megmaradunk virágdísz és tömjén füst ellenére is a „törvényben megállapított, vallástól szentesitelt, szentté avatott forma,“ a ,tradíciókhoz ragaszkodó felfogás“ mellett, amely nem csak symbóluma és segitö társa, de forrása mind annak, amit jellemnek, hűségnek, összesze-- dettségnek mond az élet. Bekapcsoljuk küzdelmünkbe ama uj modern irányelveket is, melyeket írásomban — dióhéjban bár — érintettem s amelyekre a válasz — bizony megint csak a t. cikkíró ur tollszárában maradt. — Ott maradhatott volna a többi is, nem ugyan a festékre — mert annak minegy — hanem a nagy papir- hiányra való tekintettel. Annyi udvariasságot azonban elvártam volna, hogy feltételezi rólam, miszerint nem szoktam embertársaim vallását felhánytor- gatni. Tisztelni tanultam bárki valiásos meggyőződését. A t. cikkíró ur vallásos meggyőződésével pedig írása pár sorának olvasása után tisztában voltam. írásommal sem az volt a célom, hogy a nagy tudományu cikkírót nézetemnek meg- nerjem. Eszembe su jutott. Csak kifejezést akartam adni annak, hogy vagyunk még egynókányan, akik — noha átdolgoztuk magunkat az egyedül üdvözitó „Világ“ könyvtár jő egypár kötetén, mégis csak azt valljuk, hogy a „Viiág“ még nem a világ, ha még oly nagy is benne a lárma, van még más berek is, hol máskép szól az ének és ahol még mindig az az ósdi szokás járja, hogy a fórfi — komoly önneveléséből ki. foíyólag — teljes szivbeli egyszerűséggel tud a nőben az ember vei érintkezni anélkül, hogy benne elsősorban is csak a másik nemet látná. Ezt üzenem a „kapta“ mellől. Béke velünk! Dombóvár, 1917. dec. 17. Csipkerózsa. Csipkerózsa csatát nyert, ügy is volt az mindig, hogy elméletek, főképen kevésbé való elméletek, nem vehetik fel a harcot az élettel. S mert Csipkerózsa az életből s nem délibábos fantazmákból merítette érveit, győz nie kellett. E megállapítás nem a szerkesztőség nézete, hanem majdnem az egész olvasóközönségünké. A vitát lapunk csekély terjedelme miatt le kell zárnunk,— de meg azért is, hogy ne legyen alkalom tovább a készüietienséget rosszul palástoló, de semmikép sem pótló személyeskedésre. [Szerk.) December 3í.~éig lehet legyezni HHDIKÖLCSÖNT. Tompa ünnepély. A népies költészet nagy mesterének, TOMPA MIHALY-nak születése századik évfordulójához ért. Széles ez országban, mindenütt hódolnak emlékének, hiszen a háború gondjai között sem szabad nagyjainkat feledni, akik irodalmunk fejlesztése terén oly hervadhatatlan érdemeket szereztek. így áldozott a helybeli magán polgári iskola is eléggé nem dicsérhető buzgósággal Tompa Mihály emlékének azon sikerült ünnepség keretén belül, amelyet a „Kereskedelmi Kaszinó“ nagytermében múlt szombat délután a közönség szépszámú részvéte mellett rendezett. A műsort tartalmas felolvasás vezette be, amelyet, az intézet agilis tanítónője, Bállá Ilonka tartott, amelyben élénk vonásokkal, megkapó, közvetlen előadásban festette meg Tompa Mihálynak irói arcképét. A nagy tetszéssel fogadott felolvasás után Wurm Irén, Heinlein Kató éneke, Kálmán Bözsike szavalata sem tévesztett hatást. Kedvesen mesélte el Hermann Juliska I. o. tanuló Torm pának „A jávorfáról“ szóló regéjét. Majd Bállá Ilonka tanítónő vezetése mellett az énekkar Tompa-dalokat adott elő őszinte kedvességgel, meglepő ügyességgel. Ügyesen szavaltak ezután Weisz Józsa és Heinlein Kata. Végül Szécsi Olga t&nitónő ült a felolvasó asztalhoz, hogy i ompa világregéit és allegorikus költészetét ismertesse. Mindvégig lekötően, lebilincselő előadásban vonultatta fel az ő szebbnél szebb költeményeit. Jól megérdemelt tetszésnyilvánítás fogadta a nagy gonddal kidoigozott előadást. A szép erkölcsi siker mellett az anyagi sem maradt el. Dr. P. S. £1 UlL'ik hadihölesön. A VII.-ik hadikölcäönre a Dombóvári Takarékpénztár r. t.-nál jegyeztek. Korábbi jegyzések 271,400.— Dőry Etelka Dombóvár 50000.— Kalocsa Mátyás » 800.— Czeizler Erzsiké » 500.— » Pál 500.— » József » 500.— » András > 800.— Krammer Béla * 1000.— * Ilonka » 1000.— Reinitz Ármin » 8000.— özv. Dr. Neumann Jánosmé Dvár. 5000.— Günsberger Jenő > 500.— Sas Lajosné 1000.— Rothermel Henrik * 12000.— Milkovics Lajos > 200.— Makai József * 20000.— Bölöny László » 50.— Austerlitz Imre » 4000.— Kerbolt Pálné > 2000.— Sas Sándor > 1000.— Blum Béla » 500.— Bölöny Ödönné 10000.— Szijjártó Jenő 500.— Bodó József Tüske 100.— Molnár Péter Kapospula 1000.— Bujáki György Tüske 100.— 1 Horváth János Bókató 1000. Kónyi Gyula Szakcsimajor 16000.— Szarvasdi Bérgazdaság Szarvasd 10000,— Czék Ferencz gyűjtése Ujdombővár 9650.— Kovács György Pula 7000.— Adonics István Tüske 200.— Tilinger József Tüske 100.— összesen korona 450,300 HÍREK. Karácsonyi ének, angyali szó, mennyei zene, hadd játszunk újra dallamoddal. Olyan örömmel seregiünk megtépett, gyér csillogásu fenyőfád alá, mint, naiv, aranyos arcú gyermekek emberibb időkben. Karácsonyi éneket kántálunk, mint ama régi estéken havas házak világos ablakai alatt. Szivünket szabadjára eresztjük^ húrjait kifeszitjük, hogy égig érjenek, mint ezüstös szálak egy hatalmas, búgó hegedűn. Milyen szép ez a zene. Hallgassátok meg emberek az idei karácsonyi éneket. Eszméljetek fel. Boldogságtok zenéje cseng fel az idei karácsonyi éjszakán. Nézzetek az égre, bámuljatok a csillagokba: A ti egetek világosodik felettetek, a ti csillagtok ragyog rátok. Három év óta úgy se volt ilyen boldog éjszakátok. Három év óta úgy se kantáit szivetek karácsonyi boldog ütemű rigmust. Három év óta úgyis csak a krampusz aggatta tele karácsonyfátokat ijesztő rémekkel, piros nyelvű, vigyorgó arcú háborús mumusokkal. Most végre oda ülhettek tehér teritős asztalotok mellé és érezhetitek, mi a béke arany ajándéka. Gyüjtsétek magatok köré kisded családtokat, azokat is, akik elköszöntek örökre. Ne féljetek, ezen az éjszakán visszajönnek. Nem tudják megtagadni szelíd hivástokat. Csak szólítsátok, csak hívogassátok őket kedvesen. Megérkeznek, én tudom. Örömöiök színes boldogságától dehogy maradnának el a szegény, öntudatlan halottak. Csak egy jó tanácsot fogadjatok el. A béke karácsonyi ajándékai közül száműzzétek a zöld fenyőfa alól még kis fiatok játékpuskáját is. Még ez se legyen itt. Mondjátok még erre is átkot, vessétek tűzbe, égessétek el, hogy még ártalmatlan durranása se zavarja az orosz tartományok messzeségéből szivetek felé szálló fehér békeangyal énekét. Hallgassátok csak, milyen szép, milyen mennyei ez az ének Emberek dúdolják hozzá a kísérő dallamot. Nem magyarok, nem oroszok. nem németek, nem is katonák. Ott már nincsenek katonák, csak emberek vannak. Emberek, emberek, szivek és érző lelkek, akik meghozták nektek az első, nyugodalmas karácsonyi éjszakát. czi. Z. Szilvester estéig. Erélyes vonásokban bontakoznak ki az idei Szilveszter ’estélynek előkészületei. A menhelytelep estélye mindenesetre a legteljesebb siker jegyében fog lefolyni és a jótékony célra tekintélyes összeg fog jutni. Ehelyen említjük, hogy a férfikar próbái az estélyre e héten pénteken és szombaton este 8 órakor leszn ek TSRIBERG HEGEDŰ hangja páratlan BUDflPEST,VlL,RÁKOeZl~UT,60.sa}átpalota Vo ó ks.-,kii-,ku Kitűnő hanga,szép munkait 30.—jj Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ....................K 60.—| He ndolisníl a pénz «Ifire bekülbondö.
