Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-09 / 50. szám
. ÉVFOLYAM. 50. szám. Dombóvár, 1917. december 9. Szerkesztőség: Dombóvár, Sí. Láiili-ttr 18. Kiadoittvatel: Hunyadi-tér 24. sm. Előfizötérti dijak 6« hitde- xések a kiadóhivataJka, a lap szellemi róaiót ill«tó Uöelemények a SKOíko»«- téiségbo kkldoedók. TARSfiDflüjWI HHTIÜAP meg;jjeleii minden vamárnap. ——■ i ~ ~ ~ *awiiwnata—bm—————»—i——*■««——m Egész évre , 12 kor. Fél évre . • 6 „ Negyed évre . 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Dombóvár és vidéke nagyérdemű közönségéhez azon tiszteletteljes kéréssel fordul alulírott : legyenek szívesek a vöröskeresztegyleti kórházainkban ápolt s gyógykezelés alatt álló sebesült harcosaink részére adandó ICARÄGSOf^Yi ü J Á $£ O É IC H O 7. ho s s áj árulni . Családjuktól távolne érezzék az elhagy at o 11 ságo t, hanem inkábbfa hálát s’az együttérzést kór -ágyuké-ni Az^adományt alulírotthoz kérem küldeni lehetőleg december hó 15,-éig. A Vöröskeresztegylet fiókjának Elnöksége. A tömegek jelentősége és a békemozgalom. A múltkori Írásunkban rámutattunk arra a folyamatra, mely az élet napszámában dolgozó nagy néptömegeknek egyre több és több jogot s helyet biztosit korunk nagy szociális es társadalmi mozgalmaiban, melyeknek nem egyes kiváltságos egyének, bánéul a nagy néptömegek a hordozói. A héroszokban kevésbé hiszünk, ahelyett a nemzeti élet, a társadalmak s az emberiség nagy élete foglalkoztat. Kutatjuk a szociális élet feltételeit, törvényeit s töméntelen sok tényezőnek egymásba fonódó tevékenységét, hogy ne a kimagasló részeit, hanem az egészet értsük. Minden egyes ember akar lenni. A közösség érzete abban az öntudatban nyilvánul, hogy mindnyájan egyaránt élünk, dolgozunk, számot teszünk ; hogy a társadalom összes javait közös munkában teremtjük sa#g ; hogy egyik sem nézheti le a másikat; hegy min i nyáján mindent egymásnak köszönünk. Következőleg mindenki akar mint ember élni, mint ember dolgozni és számot tenni s a közösből a maga részét — bizonyára emberi részét — kivenni. Íme az idő szellemének éltető és ébresztő leheleté : az ember érzi magát — nem mint álhit, n«rn mint mohó szörny, hanem mint a szellemi és gazdasági munkának egyik tényezője, ki magát, mint részt felismeri s következőleg jogban, közjavakban a társadalmi munkának termékeiben részesülni kíván. N-mes királyunk, figyelve a történeti idők menetét, szükségét érezte, hogy tanu- jelét adja a hazáért és trónért küzdő nép iránti elismerésének és mint nem egyes kiváltságos osztályoknak, de a vérző népek uralkodója felismerte az idők szükségletét és parancsszavát is. Megindította a fejlődést, mely vagy harminc-, negyven év óta bilincsekbe verten vonaglott a világ leghazugabb jelszava — a liberalizmus alatt. A történeti idő süvítő szele elsodorta — hisszük — az utolsó Mohikánt s a Vasököl bihari magányában vallásos kenetességgel elrnélkedhetik reakciós hiú törekvésein. A terror — óh ! ez a félszázados, patinás bürokratikus apparatus — ősszeroppant a történelem eleven erőinek robogása alatt. A király lelkében sokkal jobban megérett az iu'ők szükségleteinek felismerése s jól tudja, hogy milyen bajok fenyegetnék az árral szembe úszót. Mindenben együtt érez népével, azért van érzéke az iránt is, hogy a népnek, mely élt- tét áldozni tudja, jogokat is biztosítson. Mert a magyar nép előlegezte a tömeges hősi- halált, hogy ivadékai jobb és boldogabb Magyarhonban .élhessenek és virulhassanak a világ végződé', ?. Méltóvá tette és hősi halottainak hekatombái által megváltotta élet- jogát a szabadsághoz, jogát az ország dolgainak intézéséhez. Az országos dolgok intézésénél, mint legfontosabbra, különösen a háború és béke kérdésére gondolunk. Eddig ügy volt, hogy az ország legfőbb kérdéseit, egy külön diplomata kaazt képviselte, melynek eljárásához a parlamentnek kevés, vagy éppen semmi köze sem volt. A diplomaták titkos szerződéseket kötöttek szomszédos és távolabb eső államokkal, amelyek gyakran egymást keresztezték. Az ország, a nép nem tudta miről van szó, akkor ébredt a való állapotok tudatára, mikor a szerződések alapján olyan helyzet állt elő melyben vérét kellett ontani. Nem szabad eltűrni, hogy a jövőben is ilyen hatalma legyen az egyes embernek a nép- milliók felett. Országok sorsát nem intézheti egy ember, mint ahogy sakkozó forgatja a sakktábla figuráit. Ennek a nagy problémának megoldása rendkívül sürgős. Az országoknak, ha békében akarnak egymással élni, a nemzeti demokrácia alapjaira kell helyezkedni, hogy a nagy népmillióknak is legyen beleszólásuk az ilyen nagy horderejű kérdésekbe, aminő a háború és béke kérdése. Norman Angell jeles angol publicista szerint épen azért voltak eredménytelenek a hágai békekonferenciák, mert ott Európa politikai berendezkedését pusztán törvényekkel és szerződésekkel nem pedig a nagy néptömegek felfogásának megelőző átalakításával akarták megváltoztatni. A nemzetközi szerződések, a békekonferenciák, a szövetségesek az államok nemzetközi viszonyát uj elvi alapra akarják építeni. De ezt az uj elvi alapot — mondja Norman A — úgy akarták rákényszeriteni a világra, hogy a régi felfogások alapjául szolgáló politikai gazdasági és szociális eszmék, a régi politikai irodalom, régi gondolkozásmód, még a régi diplomáciai tehetetlenség is régi formájában változatlanul megmaradjon . . . A békemozgalom úgy fog csak igazán eredményesen működni, ha a nagy naptömegekkel szorosan kapcsolódik. Amint a I kereszténység nem egy fényes katedrálisból, hanem egyszerű, durva istállóból, tanulatlan, halászok ajkán indult világhódító útjára, úgy a világbéke sem születhetett meg Carnegie által épített fényes palotában, A viligbókó- nek is a népből kell kiindulnia, a földművesek nádfedeles házaiból, a munkások pince- ; és barlanglakásaiból. Ameddig az emberek milliói a béke gondolatának lehetiégcz és szükséges voltától át nem lesznek hatva, addig a legtökéletesebben kodifikált törvény is írott malaszt fog maradni. De rendületlenül bízunk abban, bogy a lövészárokból visszakerülő milliók kivétel nélkül buzgó apostolai lesznek a világbékének s azt is hisszük, hogy szavuk lesz az államok ügyeiben, melyeknek létét ők biztosíttatták. Bízunk benne már csak azért is, mert az ál- | lamok az óriási megterheléseket, melyek a háború folytán keletkeztek, másképen, mint egy teljesen uj, igazságosabb és arányosabb teher megosztás nélkül viselni nem lesznek képesek. Az igazságos és arányos teher-meg- osztással pedig együtt keli járni a jogok igazságos megosztásának is. Az államok, hogy megvédhessek Magukat, a nép millióira támaszkodtak, a nép millióinak véráldozatát vették igénybe, _ a há ború után a költségek fedezésére, az elpusztult javak helyreállítására ismét a nép- milliókra lesznek utalva. Európa a minden 1 képzeletet felülmúló anyagi károsodását az ! eddigi gazdasági rendszerrel uiánpótolni nem j lehet. A kapitalista rendszer megfelelő lehetett és volt eddig, amelynek Európa ia- duszíriális fejlődését köszönheti. A közeljövőben azonban az államok reorganizálása és gazdasági fellendítése el sem képzelhető az emberek millióinak bekapcsolása nélkül. S ha ezen uj millióknak nemcsak jogot, de jogaiknak tartalmat is adunk, úgy, hegy gazdasági belpolitikai és külpolitikai ügyekben döntő szavuk lehessen, biztosítva lesz a világbéke. A népek milliói mindig pacifisták, egyéni érdekük a béke s ha rájuk lesz bízva, hogy a megértést az ország határain tol keressék a népek millióival, akkor a világbéke a legjobb kezekben biztosítva lesz. Hantos Béta,
