Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-11-25 / 48. szám
I. ÉVFOLYAM 48. szám Dombóvár, 1917. november 25 Szerkesztőség: DomkéY&r, Sí. Lásilft-tér 18. Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. se. Előfizetési dijak éa hirde- rések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a iscarke««- tösógbe küldendők. TÄRSRDRLijVil HETIÜflP megjelen minclen vasárnap. Ismeretterjesztő előadásokat. A lefolyt héten a helybeli mozgófénykép színházban végre megfelelő darabhoz jutott a közönség. Nem mondjuk ezáltal, hogy a vezetőség eddigelé nem gondoskodott volna arról, hogy minden tekintetben kifogástalan , testet-lelket gyönyörködtető előadássorozatban legyen részünk, de már megszoktuk, hogy a mozi általában szakit a régi jó szokásokkal, amidőn a „morum integritás“ szent jelszava ellen sehol és semmi mértékben nem vétkeztek és ehelyett a legmegrázóbb, idegölő detektivdrámák kerülnek vászonra, vagy pedig olyan légkörbe ragadnak bennünket, amely telítve van a fertőnek minden miazmájával. Petőfi ,,János vitéze“ alkotásaink gyöngye. A költő képzelete a regének aranyszálait finoman fűzte tovább és létesített belőle oly művet, amelyett méltán csodálunk meg. A napi fáradalmak után igen jól esett elfelejteni a gondokat és néhány rövid órán kelül magunk előtt végigvonultatni azokat a megható jeleneteket, amelyekben Petőfinek eme méltán megcsodált műalkotása bővelkedik. Igaz ugyan, hogy jobb szerettük volna, ha a film magyar felvétel lett volna, hiszen a „Held Johann“ „Herr Ritter Johann“ „Helene“ magyar fülnek oly szokatlan hangzások, de igy is megelégedéssel szereztünk tudomást, hogy uj légkörbe visznek bennünket. Községünk azonban lépést óhajt halüdni a kultúrával. Kedvező fekvése, nagy forgalma bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy megvannak azok az előfeltételek, amelyek egy egészséges fejlődéshez feltétlenül szükségesek. A békének reánk virradó napjaiban egy szellemileg is erős nemzetnek kell kezébe venni azt a munkát, amelyet némileg megszakasztott a most már negyedik éve változatlan hevességgel dúló világháború. Bizonyos, hogy az ifjúság lelkében azok az ismeretek lesznek legmegmaradandóbbak, amelyeket kellő szemlélet utján szerzett. Nem röppennek ezek el, mint üres buborékok, mert megjegyzi őket. Ugyanazért más helyek mintájára hetenkint itt is meg lehetne honosítani a szemléltető ismeretterjesztő előadásokat. Dr. P. S Mit kérdezett a tanfelügyelő? Ha tanfelügyelő látogatás van a vidéken, rendesen a fönti kérdéssel kezdik meg | a találkozó tanítók és tanítónők a beszélge- j tést. Ezen semmi csodálkozni való sincs, : mert hiszen minden tanítónak törekvése, í hogy feljebbvalójának elismerését kivívja; S s igy minden tanító szereti magát tájékozni ! a kérdések iránt. így talán nem haragusz- ; nak meg tanító társaim, ha nem tudom elhallgatni, hogy mit kérdezett a tanfelügyelő. Azt mondhatom nemsokat kérdezett. Nálam nyelvtani óra volt, a cselekvéstárgyával bővitelt mondatokat tanítottam. Kijött egy kis tanítványom a táblához s felirta : ,,Az asszony főzi az ebédet.“ Nos és a tanfelügyelő ur megfőzte az ebédet. Nem ment ki a konyhából, csak rakta az asszony a tüzet, odatette a vizet, megtisztította a krumplit, megszitálta a lisztet, meggyurta a tésztát s ime kész lett az ebéd ; s lett sok sok mondat. Nem volt benne ,,A kutya ugatja az embert.“ vagy ,,Az ember szántja a földet.“ mit már ezerszer írtak és imák a mi nyelvtannal kínlódó kis tanulóink. Egész uj világ nyílott meg előttem. Egy uj világ, milyenbe vágyódtam, de tilalomfának ott állt a nyelvtan, a kimért tan- tervvel. A gyermek lelki világa, figyelmének lekötése a körülötte történő dolgok iránt s erről értelmes számot adni tudása. Most látom csak be egészen a mi jó Tihanyink mondásának igazságát „Hallgassák meg a jő tanítókat s tanuljanak tőlük.“ Valóban többet lehet igy egy óra alatt tanulni, mint könyvekből két nap. A természetrajzból és alkotmánytanból kérdezett az 5. és 6. osztályban. Ezeknél a tárgyaknál milyen gyönyörűen emelte emberi méltóságuk magaslatára kis hallgatóit, azt sohasem fogom elfelejteni. Nem sokat kérdezett, de irányt adott, utat mutatott, felemelte szivünket, lelkünket, édessé, köny- nyüvé tette munkánkat. A jó Isten áldja meg érte ! így volt kedves kartársak csak kövessük őt! Z. Jegyezzünk hadikölesönt A „Legényegylet“ estélye. A helybeli ,,Róm. kath. legényegylet“ már számosizben adta tanujelét életrevalóságának, minden nemes és szép ügyért való igaz és őszinte lelkesedésének. Ebbéli törekvését mindenkor a legteljesebb siker kisérte. Mondhatjuk azonban, hogy a sikerek koronája volt a vasárnapi előadás, amelyet ritka, szokatlan, soha nem látott érdeklődés kisért. Az „Otthon“ terme már jóval az előadásra kitűzött idő előtt megtelt és igen sokan voltak, akik kénytelenek voltak visszamenni, mert helyet nem kaptak. Bemutatásra került Géczynek örökké balhatlatian remeke, a „Gyimesi Vadvirág“, amely a sajnos letünedező népszínművek legkiválóbb epigonja. Azóta alig kaptunk ebből a műfajból Ízelítőt és helyet nyertek semmitmondó darabok, ahelyett, hogy a magyar életet a maga hamisítatlan egyszerűségében mutatták volna be. Az előadás a legkényesebb igényeket is a legteljesebb mértékben kielégítette. A szereplők feladatukat kifogástalanul oldották meg. Sikerült alakításaikat elismeréssel élveztük. Játékukat sok jól megérdemelt taps jutalmazta; különösen az énekszámok s a komikus jelenetek után hangzott fel az elismerés. Az előadást ma vasárnap megismétlik. A színmű szépsége és a szereplők jó játéka miatt bátran ajánljuk olvasóinknak. Dr. P. S. £1 nő a mai korban. X. Tekintetes Szerkesztő ur ! Elolvastám b. lapjának múlt heti számában a fenti cim alatt közölt cikket. Miután a „mil( ügyünkről, a mi sorsunkról, jövönkről, vagy ha úgy tetszik a „mi megváltásunkról“ szól a nóta, engedtessék meg nekünk, szegény „lesajnált, elmaradott, kitartott, elpusztult — túl sexu- ális életet élő gyenge nem“-nek is, hogy ebben a kérdésben mi is leadhassuk SL„voks“~ unkát, annál is inkább, miután az „audiatur et altera pars“ elvére önök, „erősek“ is gyakorta szeretnek hivatkozni, (főleg velünk szemben). Soha se tartottam szerencsés gondolatnak, hogy hatalmas, vajúdásban levő társadalmi kérdéseket, amelyeknek már súlyos irodalmuk van és amelyeket pro és contra hatalmas mozgalmak kisérnek — másfél hasábos újságcikkekben pár elegáns gesztussal elintézzünk. Az ilyen kérdéseknek helyi érdekű heti lapban — még sorozatokban való objektiv, helyes beállítása, ismertetése is, a helyszűke miatt, a legtöbbször kivihetetlen. Annál kevésbé állítható az olvasó közönség elé a sokfélekópen befolyásolható egyed által leszűrt és helyesnek tartott eiv, mint egyedül üdvözítő megoldási módozat. Pedig ilyen formán jutott megoldásra az említett cikkben — bár jóbiszemüleg — a mai rao-
