Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-10-07 / 41. szám

1917 október 7. DOMBÓVÁRI HÍRLAP Tanulmányi kirándulás Elfogott fosztogatok. Felette tanulságos és élvezetes kirán­dulást tettek okt. 2-án a helybeli polgári leányiskola III. és IV. osztályú növendékei. Megtekintették az ország legmodernebb, leg­nagyobb tál p fát éli tö telepét — az ujdombo- várit. A telítés minden fázisát látták a ki­rándulók s mindvégig feszült érdeklődéssel hallgatták Luria Gyula főmérnök majd ké­sőbb Kiss Ferenc művezető urak szakszerű lebilincselő magyarázatait, Legelőször is a villanyerőre berendezett u. n ,,kapacs“ munkáját, a talpfa-vésést, a talpfáknak a kocsikba'való automatikus egybegyűjtését, a j vésésnél keletkező forgácsnak légszívókkal való eltávolítását tekintették meg. Azután következett a telítés legérdekesebb mozza­nata : a bordás. Várakozásteljesen sorakoz­tak a leánykák a nagy gépcsarnok elölt, a munkások őrs egymásutánban szedték le a telitöhenger fedőlapjáról a csavarokat s egyszerre c.-ak felnyílt a hengeikolosszus és kigördültek a füstölgő, olajtól csepegő talpfákat vivő kocsik, számszerint 9. A te­litő henger vágányairól a mozgó hid átvitte őket a csurgató vágányokra s nyomban utána niabb szállítmány górdélt be a cinkcloriddal és :ányolajjal való leütés forró fürdőjébe. A nagyszabású gépcsarnokban is volt mit nézniök, bámulniok a kirándulóknak. A telítő és olaj felfogó óriási hengerek, a ha­talmas dynamók, amelyek a telítésnél a lég- rilkitásí, légsüriíést s az o’ajnak a fába való nyomását végzik, mindeme műveleteket el­lenőrző szerelvények vonták magukra a fi' gyeimet. Sorrakerültek még a kazánház, a mellett, a szép munkásfürdő. A tűz nélküli gőzmozdony a ,.Muki“, a villanyos erőre mozgó terjedelmes hid mind mind vidám emlék gyanánt maradtak a kirándulásról s az iskola tantestülete ez utón is őszinte kö­szönetét fejez: ki a telep vezetőségének az előzékeny fogadtatásért s szives kalauzolásért. Felelős szerkesztő: THDICS BENŐ. Főszerkesztő és Lapkiadótulajdonos: Felsőeőri PÄÄL JÓZSEF. — 1600. csomag dohányt loptak, — Már évek óta napirenden van, hogy az ujdombóvári pályaudvaron teherszállító j kocsikat nap nap után feltörik s a tartalmu­kat alaposan megdézsmálják. Több társasá­got fogott el a dombóvári csendőrörs, de mégsem tudták megakadályozni, hogy a milliókra f kárral járó lopások ne ismétlődjél. A helybeli csendőrörs 1 én lesbe állt az ujdombóvári pál audvar előre kiszemelt helyen. Nem sokára a sínek mellett levő kukorica táblákba« mozgó alakokat pillan­tottak meg. Közelebb érve látták, hogy há­rom teli zsákot visznek magukkal a bujkálok. Elfogták őket s meggyőződtek arról, hogy a három zsák dohányt tartalmaz. Folytatva a kutatást, Kóbor István csendorőrmester a szenes kocsik közé rejtve még egy negyedik dohánnyal telt zsákot talált. Kitűnt, hogy 8 szabadkai Máv. alkalmazott részese a do­hány lopásnak. Nagykanizsára irányított do­hány szállítmány kocsiját feltörték és ma­gukkal vittek a 4 zsákkal összesen 1600. csomag 50 filléres ,,Török“ pipadohányt. A tetten ért tolvajok közül néhány mint ka­tona teljesített Máv. szolgálatot, kiket átad­tak a katonai parancsnokságnak. A többiek ellen erélyesen folytatja a nyomozást Sza­badkán a helybeli csendőrőrs. Éppen ideje voll, hogy ezen nem si­került lopás remélt szigorú büntetése el. riassza az eltévelyedett embereket a vasúti “ ~ o * ­--- i c - A i x 1 A m/lr.rr> , bó vári állomás közbiztonsága a folytonos fosztogatások miatt hamarosan hírhedt lesz és sok ártatlan, becsületes Máv. alkalmazott jóhirneve kerül veszélybe a társaik gonosz­sága miatt. Egyébként is érthetetlen, hogy miért van az éllomásparancsnoksághoz be­osztva annyi katonaság, amely hasonló ese­teket megtudna akadályozni, ha nincs intéz­kedés az iránt, hogy katonai őrjáratok ál­landó ügyeleté vegye elejét a sok lopásnak, vétkes megkárosításnak sírjon a rombadölt oltár felett két megvert I lélek, mikor egy is elbírja a kitörő sóhajé- kát. FEgy azután belepusztul, a célveszlett élet átk* elsöpri, az bizonyos. r most is a/. ;Om, bűnhődjék • bűnös. És ne sajnálja senki, t vezekeljen, hadd sirjon egyedü' kék . • ekos nyárfák alatt. Ne gyújtsanak neki fényt, keresse sötétben, vak­süket éjben az elveszett ösvényt. Itt irok, édes, a kék árnyékos nyárfák alól. Most itt van a hazám már tavasz óla. Es itt találnak majd az augusztusi csil­lagos, szentjánosbogara? esték ... Itt sze­dem szeptemberben az utolsó őszi virágot, hogy koszorúba kössem . . . Itt lesem skar­látpiros alkonyaikor a messzi füstös gyár­kémények felett gyorsan huzó vadludakat. . . Itt hallgatom novemberben a haldokló tó siralmas notlurnóját, mig be nem köszönt fehérségével a rideg tél és nem takar be a kopasz nyárfák alatt valamelyik zsombékon örökre, hova ledőltem fáradtan pihenni. Aztán mindennek vége lesz . .. Elszállnak az álmok, a vágyak, a szen­vedések, az emlékek, a múltak, mint a ka- rikázó ópiumos cigarettafüst a homályos szó-, bábán. Jön uj, friss, lüktető élet. Újra pat­tannak a rügyek. Nyitnak az égő pipacsok. Himnuszt muzsikálnak a tavaszi szelek az ezűstnyárfák apró levelei között. A tora hű?, nagy tavirózsák borulnak lágyan, szerelme­sen. De én akkor már nem érzem az uj élet friss leheletét, nem ingerli elnyűtt, szét­forgácsolt idegeimet májusi virágok hódító, erős illata. Lássa, csak ennyit akartam üzenni. Többel nem üzenek. Még magának se, édes. Nem tehetek róla. Gyönge, erőtlen vagyok már arra, hogy férfiasán, büszkén-el tudnám viselni életem kivirágzása után a napok; t, amelyek csak keserű, józanságot és kiábrán­dulást hoznának más valakinek, talán éppen magának, édes, engem pedig üldöznének a gyávaság, a vád szomorú álarca alatt. Hanem utolsó kérésemet fogadja el tőlem és őrizze hótiszta, finom lelkében ezt a néhány rövid sort úgy, mint a kék­árnyékos nyárfák alatt pihenő fáradt, beleg ember gyászkeretes halotti jelentését. Boci* Ts 2. oldal. HÍREK. Lelkem őszi zenéjét fújja* A komor, korhadt cellarácsra Hull, hull az őszi enyhe fény..,.. Az alkony halkan zongorázza Dalát a mennybolt kék egén, Az alkony halkau zongorázza Dalát, mely múló, tűnt remény S az ősi kert őszi platánja Sirdogál rozsdás levelén. A dómnak ékes, vert keresztje, Az ódon, ónos ablakok Ködbe vesznek, mint könnyes este Szendergő, szel id csillagok. Ködbe vesznek, mint könnye? este, Kiket a csillag elhagyóit S remény nélkül, bánattal telve Tört lelkűk csonka dalba fog. Az ősz egyhangú mélabúja Borong a kerten, tornyokon,,.. Ó, gyászos élet —csendes újra Remegő szívvel gázolom, ó, gyászos élet— csend; d újra Szegény kezemm I átfogom S lelkem őszi zenéjét fújja, Mint kósza diák egykoron. Kocsis László. * A költő most megjeleni Kolostori csend c. verseskönyvéből. Esküvő. Huber János baráturi kán­i-_i----: i í* f UA 1 ón vovaHo nlt-ór p1£ T?átk(iy Jó zsef Rákó pusztai uradalmi felügyelő 1 á- jos leányát Bözsikét. Az eskelést Herbay Pál szentbalázsi esperes plébános végezte. Az esküvőre az uradalom tulajdonosa is le­utazott, hogy az ifjú párnak személyesen átadhassa szerencsekivánatait. Szabadságon. Illés Gyula dombóvári főjegyző 3 heti szabadságát megkezdte. Október 6-ika. A kir. kath. főgimn. ifjúsága a tanári kar vezetésével reggel 8 órakor gyászmisét hallgatóit a tizenhárom aradi vértanú emlékére. Utána az osztályfők méltatták osztályonként a nap jelentőségét. Halálozás. Vaibl Lajos főmozdony­vezető neje, szül. Pálos Ilona szombat,haj­nalban meghalt. Háboríts rendeletek. Járási főszol­gabíró alispáni rendelkezésre bejelentette, hogy a járás norvégiai sóshering szükség­lete hat hordó. Járási főszolgabíró felhívta a községe­ket, jelentsék be, hogy mennyi hadi kávéra volna szüksége a lakosságnak havonta. A közélelmezési miniszter 89661.[917. sz. rendeletével az 1917. évi burgonyater­mésből házi és gazdasági szükséglet cUmen visszatartható, illetve vásárolható mennyisé­get, a következőképpen állapította meg: Nehéz testi munkát végző termelő sze- mélyenkint 156 klgr. egyébb ellátandók 117 klgr. 14 éven aluli gyermekek részére 80 klgr. személyenkint. Nem termelők, nehéz testi munkát végzők személyenkint 120 klgr. egyébb el­látandók 80 klgr. személyenkint. Rendelet a korpáról. Az elosztásra kerülő korpakészletből elsősorban azok az állattartók részesíthetők, akik nem termelők, vagy oly vidékeken lakó termelők, ahol két­ségen kivül beigazolhatólag gabonaféle nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom