Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-09-23 / 39. szám
I ÉVFOLYAM Dombóvár, 1917. szeptember 23 39. szám Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Fél évre - 6 „ Negyed évre 3 „ Egyes szám ára 20 fill. Szerkesztőség: Donkivtr, Sí. Lásrló tér 18. Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz. Előfizetési dijak és hirde- rések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz- : tőségbe küldendők. T ARSAD AüJWI HETIüflP megjelen minden vasárnap. Felelős szerkesztő: TÄDICS BENŐ. Lapkiadótulajdonos: FolsőeörUPAAL JÓZSEF Könyuirodalom. Igazán sajátságos dolog, hogy a háború alatt aránytalanul több könyv jut a könyvpiacra, mint annak előtte. Legfőképpen szépirodalmi. — Sajátságos, mert azt hinné ember, hogy háborúban a megélhetés nagy és sok gondja mellett senki nem ér reá gondolkodni, illetve gondolatait leirni és kis is adni. Vagy ellenkezőleg, az élet- küzdelem — több gondolatot vált ki ? Vagy talán a nagy zűrzavarban nem jut idő a kisebb tehetségeket olyan könnyen elnyomni:, mint azelőtt. Nem keresem most az okát bár azt hiszem nem volna nehéz rátalálni, csupán a tényt konstatálom: sok könyvet termett a jháboru. Az emberek sokkal többen és — többet olvasnak. Jót — rosszat. Mert azok a kiadott olvasmányok nem mind egy formák. Vannak irodaim1 színvonalon — és az alatt állók Az alatt állókról mint ponyvairodalmi akról csak annyit, hogy azoknak jobb volna nem lenni. Azokat íörI vénnyel kellene — mint alkalmat- 1 lan idegeneket — kitiltani. Azok | nem nevelnek, legtöbbször nincs meg bennük az erkölcsi győzelem (aminek egy jó könyvben meg kell lenni!) s éppen ezért azok csak rontanak az olvasón. Fáidalom a közönség legnagyobb átlaga éppen ezeket szereti legjobban. Es éppen ebben van az erkölcsi hiba. Mert mindenki az erkölcsi meggyőződésének, hitének megfelelő könyvet olvassa. Azokból pedig sok jót nevelőértéküt már azért sem találhat, mert annál nem a nevelőszempont a fő. hanem : az üzlet, Hogy a könyv minél több példányban fogyjon el s minéltöbb hasznot hozzon. A többivel nem törődik. S ha még csak az egyszerű népeinket rontaná vele talán nem I volna olyan nagy a bai, mert legalább megszokna mellette az olvasást s később remélhetőleg más könyvekre lehetne nevelni. A na- ; gyobb baj ott van, hogv ezeket ma a magát intelligensnek nevető középosztály nagy hányada is olvassa. Pedig azoknak másra, a nívós szépirodalmi Jkönyvekre kellene a figyelmüket fordítani, mint olyanra, mely az ő erkölcsi miliőjével jobban megegyezik. Hogy a szinvonalas szép irodalmi munkákon is meglátszik a kor hatása s hogy ott is lehetne kifogásokat tenni, tagadhatatlan. Azokról bővebben, máskor. Most csak annyit, hogy ha jó könyvet akarunk olvasni, ha drágábbak is, hisz ott gyakran nem az üzleti haszon a fő, tehát erkölcsi szempontból is elfogadhatóbb — inkább, sőt csak azokat olvassuk. Azokban van tartalom is. A legkevesebb olvasója van a tudományos — szakirodalomnak. Ezek tisztán, önzetlen célból Íródtak, az emberiség kultúrájának előbbvitelére. Igaz, hogy ezek előtanulmányokat kívánnak, sokkal költségesebbek is s talán éppen ezért olvassák éppen ma, olyan kevesen. Pedig igazi tartalmat csak a könyvek adnak. Mindenki a pályájának, a szakmájának, vagy egyéni világfelíogásának megfelelőt olvasson. De olvasson, mert nélküle //fara/ (€! nem küldött levél) Mara, a nyártól tegnap búcsúztam, Az ősz holnap már beszökik lopózva S a tó kékes tükrén sírva csukódik A sok nyitott kelyhü, fehér tavirózsa. Mara, a nyártól tegnap búcsúztam. Ezután nálunk az őszi csend lakik, A kormos, álmos, hűvös szürkeség. Sírva hallgatom j'ó anyám szavát, Szépek lesznek a májusi mesék. Ezután nálunk az őszi csend lakikA nyárfák alá nem járok többé ki. . . S ablakunkon holnap, Mara, már holnap Kinyil az első, gyenge jégvirág S esténkint csúnya baglyok huhognak. A nyárfák alá nem járok többé ki. Árva bánatommal hideg éjszakákon Nyári örömöknek leszek siratója, Mig az ezüstnyárfák rozsdává égett, Halott, rőt levele lassan hull a tóra, Nyári örömöknek leszek siratója. Őz Bálint. üeoéL Tegnapelőtt elutazott. Tegnap még zajgot:, hullámzott, csapkodott körülöttem a ; sok friss ern'ók és föl-föIs rt bennem a vo- : iiarja dübörgése, álmatlan bus éjszakán, mert a Maga 1 remegő, fehér kis kezével mintha eltűnt volna minden a ■ vonat ablakán. !)e ma már csönd van. Érzem, hogy Maga újra itt van; itt van szobám csöndjében, mert hallom pihegö lelke remegését és érzem a meleg, puha rajtam pihenő kékségét szemének és tudom, hogy a Maga illatos, hosszúkás ujjal fogják út kezemet. Emlékszik rá, egyszer azt kérdezte tőlem: ,,dehát miért?“ Most megmondom. Egyszer azt mo adtam Magának, — tudom, hogy emlékszik rá, mert érezte, ! hogy akkor szőke hercegnőkre gondolok, j hogy alapjában véve romantikus vagyok, j Misztikusan az. És ezt szerelem mindenben. De ne értsen félre és én tudom, hogy : megért. Nem sablonos, sokszor megirt, arany- | füsttel bevont, egyszerű vidéki szerelmi bis. toriakra gondolok, nem is ábrándos esti sétákra a holdvilágnál, vagy rémesen megrajzolt középkori lovagvárak urainak véres kalandjaira, de van benne valami, — ezt nem tagadhatjuk,— a régi lovagvárak asszonyainak lelkének fehérségéből s valami a trou- badourok gitárjának muzsikájából, ami kö- ; rülzsong és átölel bennünket, mint mikor ! haldokló őszi estén, a városvégi sárga ház i sarokszobájából, egy régi fekete spinétről c-upa moll akkord sir félénk, feketébe öl- j tözött, valakit sirató nagyasszonyok sápadt ujjai alól, s künn az ázott kertben fehér I őszirózsák világítanak, sirván. Látja, hercegnő, ez a romantika. S a ! misztika? (Maga megérti.) Régi kápolna homályos ölén halkan orgonáié fehér árnyék. Ez volt Maga. Látja, hercegnő, ezek voltak az álmaim s Maga ezekből hozott és adott nekem valamit, ami ott tart magánál és nem enged el. Hál ezért. És ezért vagyok hálás magának, mert akkor jött és akkor adta ezt nekem, akkor fakasztott új bimbót késő, csípős szeptemberi alkonyaiban a hervadó tőn, mikor már
