Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1917-09-09 / 37. szám
ÉVFOLYAM. 37. szám. Előfizetési ár: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . (! Negyed évre 3 n Egyes szám ára 20 fill. Oombóyár, 1917. szeptember 9. Szerkesztőség: Dombóvár, Sz. László tér 18. Kiadóhivatal: Hunyadi-tér 24. sz. Előfizetési dijak és hirde- rések a kiadóhivatalba, a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséibe küldendők. : TARSfiDALijVll HßTIüflP zoS«3s.ä siiirsden vasárnap. Felelős szerkesztő: TADICS BENŐ. Lap'kíadótulajdonos: Felsőeőri PÄÄL JÓZSEF Vártuk az alkalmas napot, mikor a köteles hálát leróhatjuk nagyjaink iránt. Azoknak küldjük ma hálával köszönetünket, kik féltett kincsünket, veszélyeztett jövő fejlődésünk feltételét, a kii kath. főgimnázium létét és az V. osztály megnyitását lehetőve tették. Köny- nyü volna feladatunk akkor is, ha nem Magyarország jelenleg legnagyobb Iférfiának,- ha nem a jótékonyságáról a dombóváriak előtt előnyösen ismert legnagyobb bir- .birtokos főurának,- ha nem a kultúráért mindenét áldozó főpapiának -• ha nem Tolnavármegye rokonszenves főispánjának,- ha nem Tolnavármegye legnépszerűbb főjegyzőnek,- ha nem községünk önzet lenül tevékeny főjegyzőnek kellene szívből jövő meghatódott hálaszava kát suttognunk. Ä kultuszminiszter a nagy emberek között is feltűnő nagy lelküségével feledte néhány dombóvári bűnét, kik Európa egyik legismertebb nagyságát nemrégen csúfos szeretettel fogadták. Ellenfeleinek is például szolgai a gimnáziumot V. osztállyá fejlesztő intézkedése, mert a saját személyét ért d' esteien bántalmazást elfeledte Ap- ponyi Albert gróf kultuszminiszter, mikor egy magyar hely kultúrája felett döntenie kellett. Ä magyar mágnás fejedelmi ajándékával tette az első lépést a gimnázium létesítéséhez s most is érvényesítette befolyását, egyéni tekintélyét, mikor ugyanazon gimnázium fejlesztésére segítsége szükséges volt. Nem feledkezett meg Esterházy Miklós herceg a magyar mágnások hagyományáról, hanem ismételten kinyilvánítja áldozatkészségét a nemzeti kultúráért. Dombóvár fejlődésében jelentékenyen közrőmunkáikodott mindig s mi most csak az egyik alkalmat ’használuk fel hálánk kifejezésére, Ä megyéspüspők Zichy Gyula gróf, volt a dombóvári gimnázium létesülésének főmunkása Jóságos leikével megértette akkor kívánságunkat, s kegyes főpásztorunk most sem hagyott magunkra. A dombóváriak leikébe irta be nevét, kik most nemcsak lelki vezetőnk és főpásztorunkként tiszteljük őt, hanem mint a kultúra elő harcosát is,-e tisztelethez szegődik hálánk is a vett jókért. Ä főispán közéleti szereplése kezdetén megértette, hogy Tolnavármegye egyetlen fejlődésre képes helye Dombóvár. Belátta, hogy haladásunk iskola nélkül lehetetlen. Magáévá tette kérésünket s fáradhatatlan utánjárással igyekezett vágyunkat- megvalósítani. Nem feledkezik meg községünk sohasem arról, hogy a gimnázium tovább fejlesztéséért mennyit tett. Nélküle aligha nyílt volna meg az idén 2 V. osztály. Éry Márton dr. Tolnavármegyének főjegyzője sem zárkózott el kérésünk elől. Meg nem érdemelt buzgósággaí karolta fel ügyünket. Eddig is, mint szorosabb értelemben vett földinkre egyénisége miatt büszkék voltunk őreá, ki hietetlen mértékben általánosan kedvelt vezetője vármegyénknek,-most teljesen magához bilincselt mind- annyiunkat. Illés Gyula dombóvári főjegyző is tagja e galériának. Az eddig felsoroltak születési, szellemi, hivatali méltóságok, kik igazságos kérésünket befolyásukkal, kérésükkel támogatták s megvalósították.Illés Gyulát a munka állítja közéjük, mert a továbbfejlesztés terén ő agitált legtöbbet, ő dolgozott fáradságot nem kiméivé ő tartotta nyilván az ügyet, hogy el ne felndkezzünk róla egy napra sem. Nem hizelgő szavakat irtunk Még mások is vannak kik sokat tettek a gimnáziumért. Most csak azoknak adunk köszönetét, kik a gimnázium továbbfejlesztéséért nyilvánosai közremunkálkodtak. Nagy idők próbája. A világtörténelem vajúdásának a korszakában élünk. Seregek milliói vivj&k egymással ádáz csatáikat, a kultúra ezeréve* alkotásai semmisülnek meg lábak alatt, világnézetek veszítik el érvényüket s uj eszmék, uj felfogások alakulnak ki az ezer sebből vérző emberiség lelkivilágában. Amig egy régi világ haldoklik évszázados bűneivel, romlottságával s fizeti le százezrek halálában a kiengesztelés véres adóját, azalatt egy uj, ismeretlen világ születik az Idő mé- hében. Nagy, sorsdöntő válság viharát éli át nemzetünk, amelyben minden egyes embert a történelem színpadára sodor a hazafias kötelesség. Népek értéke, erkölcsi és politikai fajsuiya állapittatik meg ebben a páratlannl álló világmérkőzésben ; jövőbeli sorsuk rendeltetésük, alkotrnányformájuk nyer meghatározást a kimenetelétől. Jővénk kialakulására azonban nem lehet közömbös az egyes embernek a magaviseleté sem, mert hiszen az allam az egfesek millióiból tevődik össze s az egyénnek állampolgári magatartása rányomja a maga bélyegét az egész nemzet életére. A történeti nagy eseményeknek az átélése azért mindnyájunktól emelkedett gondolkozást, nemes érzületet, hazafias Jelkületet követel, mert az egyesek lelki tapasztalataiból fog kisarjadni az a világnézeti átalakulás, amely irányt, karaktert ad a háború lezajlása után bekövetkező közéletünknek. Nem lesz érdektelen tehát, na azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy milyen lelkű- lettel éli át az egyes ember ezt a világrengést, milyen tapasztalatokkal kerül ki e megpróbáló nyomorúságok kohójából, megvannak-e már bennünk azok a feltételek, amelyek egy boldogabb korszaknak képezhetik a zálogát? Tagadhatatlan, hogy a villámcsapásként reánk szakadt háború óriási feladatok elé állított mindnyájunkat, ugyannyira, hogy a hosszú béke alatt elpuhult ember megszokott kényelemszeretetével, gyenge hiterejévei laza erkölcsi felfogásával nehezen tud az anyagi és erkölcsi értékeket megpróbáló háború világába beilleszkedni és csak súlyos áldozatok. fájó lemondások árán tudhat a rendkívüli követelésekkel megbirkózni. Azemb«ri lélek elfásul eldurvul, érzékteienné lesz a Dombóvár köszöneté.
